1. Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval! Oly rég volt, sok évtizede, hogy megszülettem egy augusztusi délután Monoron. Szüleim korán meghaltak, sajnos sorsom a későbbiekben sem nagyon kímélt. Gyermekéveimet a Visszaemlékezéseim című prózai műveimben írtam meg. Mg. Technikumot végeztem Nyíregyházán. Versnek még nem mondható írásaimat diáktársaim elragadtatással olvasgatták, de akkor még … Olvass tovább
Annának nehéz éjszakái voltak mostanában, és már hallotta is a rikácsoló hangot, szinte álmából verve fel: -El kell súrolni az edényeket! Így hát nekilátott, és felöltözött. Súrolni kezdte az egyik lábast, ami tiszta csirizes volt. Az odaszáradt tésztát vakargatva elgondolkodott, vajon mostohája miféle vacakot főzőcskézhetett este, de a válasz hamar megérkezett. Kinyílt a sütő ajtaja, … Olvass tovább
HOLNAP Holnap is születnek majd, s meghalnak, az emberek temetnek, vagy mulatnak. Holnap is lesz talán, ki majd apává válik, és olyan, ki társra mindhiába vágyik. Holnap is üres lesz sokaknak a tányér, s lesz, akire némi tisztesség ráfér. Holnap is hazug marad minden csirkefogó, kinek szájából üres ígéret a kenyérnek való. Holnap is szégyen … Olvass tovább
Holnap Mának köntösében lapul az új Holnap Kuncogva mesél Ő, – a mosolygó Holdnak. Zsebében csörömpöl nagy fényévláncolat Jelene szétmállott, lehulló vakolat… Holnap szűz rejtekén érző, hű szívünkkel Új csodákra várunk szerető lélekkel. Múltnak bús árnyékán ücsörög a bánat Emlékkép őreként, ott ragad Tenálad. Holnap újra éled minden, ami ősi A világmindenség dicsőségét bérli… Egy … Olvass tovább
Fenn… …Fenn a hegyek ormán, hol a nyirkos szél fütyülve átrepül, viharos éjszakán sátramban a magány mellém ül, átkarolja nyakam némán. Tombol a természet nyers ereje, kiadja minden eltemetett dühét, lelkem elfoszló anyagát feketére festi a sötét, tán itt lesz épp testem végső nyughelye. Véres Hold rajzolja fel ma a csillagokat, roppant messzeségbe temetkezik megannyi … Olvass tovább
TETŐ ALATT – VÉDETTSÉGBEN? Apám-anyám emléke helyén Hirosima és Nagaszaki pusztító lángoszlopa: „ A néppel tűzön-vizen át”, de kérdezem, kihez-hova? Gyökértelenül, talajtalanul másodlagos társadalmi egyén! – ki a levelek papírján épült légvárakba kapaszkodna a materializmus idején. Az ötszáz forintos bankjegyek rabszíja vagy lehetséges? – szabadságfoka, mire telik!? A határ nélküli táj tájsebe vagyok, s hogy … Olvass tovább
Az ősz lehelete Maradj még, csendes kobaltkék. Ég karjaiban vadlibák sírnak, kócos tengerek felett csitítja az éjszakába elhaló fény. Kileng a szél, ingája megáll, tépett rongyán csillanó cseppek, omlanak hűvös reggelekre, Pillanat szilánkja már a nyár.
Suhajda Samu még magának sem meri bevallani, hogy a munkanap végére bizony elfárad, nincs kedve további három órát lehúzni a maszek munkákban, ezért elhatározza, hogy szól a főnöknek, hogy ne ossza be a jövő héttől, mert pihenni akar. Igazából a dereka zsibong, nem tetszik neki a hajlongás, márpedig egy kertész ezt nem tudja megúszni. Még … Olvass tovább
ZŰRÖS FALAK Zűrös falak, Zűrös utak, Zűrös egek, Csalfa hitek. Zűrös képek, Zűrös álmok, Zűrös lángok, Véres sikolyok. Néma sötétség, Fekete homály, Eldobott élet, Heroinos csend… Balatonvilágos, 2011. szept. 25.
Ha élted nyara elszállt Életed szép nyara, ha őszbe fordult már, s feletted felleget von bús emlékezet, oszlasd el szíved nyomasztó borúját, számodra jövőd még rejthet szép éveket. Élvezd még a fények aranyló varázsát, reményt sugározva, gyengéden ölelnek. Hallgasd az őszi szél lágy szimfóniáját. dallamára színes lombok lengedeznek. Rád vetíti égő bíborát az alkony, a … Olvass tovább
Folyondár éji sötétben sápadt haragvó holdvilág lát út nélküli lankák lejtőin kábán bolyongok utamon kísérnek árnyalakok megállok néha mély csendet hallgatom távolból kuvikok kiáltanak kelletlen hangon tapogató kar nyúl felém zöld folyondár fonja ragacsos indáit béklyóként kőmerev lábamra csápja nyúlik mind magasabbra ördögi ölelése torkomat fogja marokra
Álmaim-Emlékeim Csend. Csicsergés. Napsütés. Madarak. Szépség. Jóság. Örökkön megmarad. Megfürdöm harmatban. Felkelő; Derengésben. Nyugalmamat meglelem. Titkainkat. Megértem. Megszületek; Elvarázsol… Álmaim… Emlékeim… Kisizsák;1996. Május 31.
Anyák napjára Amikor a nap ragyogva feljő És a rózsa bontogatja szirmát Amikor a harmatcsepp gyöngyöllik Szeretettel fordulok hozzád Fáradt kezed lágy szellő simogassa Gondterhelt arcodat mosolyom vigasztalja Elfáradt tested, puha ágy ringassa könnyebb életet hozzon holnapra Hogy tudnám meghálálni néked Mindazt amit te tettél értem Engedd, hogy gondoskodjak rólad Én vigyázzam álmod, ma és … Olvass tovább
Múló pillanat… …magány csörren az üvegen, magamra hagytál gyönyörű szerelem, reszkető sötétség ül a falakon, üresség örökké velem marad utamon. …végig csak ember szeretnék maradni, s a bánatos kételyeket tovaűzni, örök tüzet meglelni, mely a kihűlt szíveket melegíti. …csak bátran előre menni, s a múltba nem nézni, éjszakánként hangosan kacagni, s jókedvűen, szabadon a fellegeken … Olvass tovább
Önsajnálatnak nincs helye Önsajnálatnak nincs helye. Felborzolt szándékkal, Hevült lelkülettel, Mint a láva, elpusztítom az üledéket Porladjon lelkem befelé lucskosodó Szürke lápja. Harangjaimat félre teszem, Mert mindig mikor gondolataimra a tett szándékát megérzem, testem álmos lustasága, kerekedik el fölöttem. Marad a munka bája, Ami tovább lebeg párnám szélén, És a tudat határa, Ami tágul, kiaknázatlanul, … Olvass tovább
Olyan nehéz Olyan nehéz elviselni minden hülyeségemet Együtt lenni velük minden percben Na meg aztán a gyakran látogató fájdalmas érzetek, kikészítő képzetek Kutya legyek a talpamon, ha értem ezt! 2009-12-08
A Bagoly Egy szó kéne még, mi imént itt volt nyelvem hegyén, néha azt hiszem, mostanra már mindent elmondtam… – azt is, amit ébren láttam, s azt is, mit álmomban és döbbent csendemben a hangom félve jön felém, mert képzeletem gyorsabb a bőbeszédű szélnél, elébe vág kezemnek, s betűm potyára nyargal… – nem tudja utolérni, … Olvass tovább
Boldogság Szíved legyen jóra nyitva, Boldogságnak ez a titka. Irigység és rosszindulat, Egyszerűen kívül marad. Figyelj másra! Hallgasd szavát! Hadd mondja el bánatát! Örülni is tudjál mással! Érezz együtt jó baráttal! Ha bajban van nyújtsd a kezed! Hadd vigasztalódjon veled! Emberséged szívből adod, Ha nem várod visszakapod.
Nap és a hold Nap és a hold jó barát, még sem látják meg egymást. Bár egy úton járnak, egymásra nem találnak. A nap a fény király, melegít egy élten át. Míg a hold a jó barát, ismeri a szív titkát. Te és én lám így vagyunk, egymásra nem akadunk. Tudod tudom létezel, csak nem … Olvass tovább
Kikiáltó Cifraszűrhöz szűrdolmány, virágos ködmönke réztarajos sarkantyú, lekvárral bödönke… Ímhol tekeredik varangyos boszorka, fűzre csavarodik vedleni bokorba. Gúnyáját leveti, csupa ótvar-bőre, nadálytejt csurrogtat zsombékra, gödörre. Kótyagos ég alatt bömböl a toportyán, nádi rigó fütyül, fészek-féle formán. Gerlice, gerlice, de szép tengelice! Sáfrányos a bögye fehértollas bibe. Táltosok, teremtők, sámándobok, csengők, garabonciások, szélhajtós küküllők… Búbosbanka szépül … Olvass tovább