Egyszer volt… – Cseresznye vagy banán? Ez a kérdés. Ez ám! Találtam pár forintot, szemlélhetek piacon. Micsurini találmány: – \”Magyar áru\”- a táblán. – Hogy teremhet a banán a hazai almafán? Megcsillanó aranylánc! Okosabb, ha tovább állsz. Szomjúság a vezérem, régi kutat keresem. Egy kis üveg \”mentes\” víz és a napom újra víg. Egészséges a … Olvass tovább
Ismeretlen költő Kokinwakashu gyűjtemény Nr. 216 Wenn Nebel steigen Und gar die Gänse schreien Bei Kata-oka Des Morgrns auf dem Plane, Dann stirbt das rote Laub ab. Előjelek 1. Ha a köd felszáll, s a libák úgy gágognak Kata-okánál Reggel a fennsíkon, majd a rőt falomb elfonnyad. 2. Ha a köd felszáll, s a sok … Olvass tovább
Aznap ólmos eső esett. Amikor kiléptem az utcára az étteremből, megcsúsztam a vizes lépcsőn és az ernyőmmel próbáltam kitámasztani magam, hogy el ne essek. Persze betörtem vele a bejárati ajtó üvegét. A tulaj készpénzt akart, de közöltem vele, hogy nem vagyok hajlandó fizetni, mert köteles lett volna csúszásgátlót tenni a lépcsőre. Így aztán a tulaj … Olvass tovább
Késő ősz Kata-oka mellett Ősszel megnőnek A ködök a síkságon, Reggelenként már Egyre több vadlúd kiált: Rőt lombok! Jön a halál! Ismeretlen költő Kokinwakashu gyűjtemény japán tanka németből fordítva Wenn Nebel steigen Und gar die Gänse schreien Bei Kata-oka Des Morgens auf dem Plane, Dann stirbt das rote Laub ab.
Emlékszel még Emlékszel még, a nagy kirándulásra, hol először egymásra néztünk, aztán beszélgettünk, együtt nézelődtünk. Emlékszel még, kora tavaszi szél fújt, átkaroltál, ne kapjon fel a szél. Emlékszel még, az esti harangszóra, valami semmiségen veszekedtünk. Emlékszel még, a lila orgonára, kertbe lopakodtál, sötét éjszakán. Emlékszel még, nagy csokor virággal, hozzám léptél, s megkérted kezemet. Emlékszel … Olvass tovább
Szaporázd csak, kapkodd a lélegzeted, szárnyat növessz tízemeletes nyomorúságod tetőpontjára. Nyugtató végtelen! Röpülök terhemmel a Rákóczi út felett, hangyaboly-emberek keresik azörök elérhetetlen csöndet. Tekints bele ebbe a tükörbe: Hátad mögött székletesfőváros körnője. Kaparászd immár a múltad. Saját vetítővásznadon régi pánik, ósdi mentsvár; – dilemma a mámortól. Hallod a szinkronizált filmet? A saját hangod! Címet is … Olvass tovább
ÁLLOMÁS Menetrendszerűen egy mosolyt elengedek magamtól év-számra géppisztolyoz Isten a vonat sebes a térdem hiába is hajtom kifelejtem magamból imáimat néma szemhéjamra bársony-puha por hull a rigli belülről zárva kihall ki/fele?
Dér zizeg (Fiamhoz) Vonaglik szívemen a döbbenet. Fagyott tükrétől visszaretten, örök börtönében őrzött könnyem. Könyörögnöm kellene, nincs kinek. Rejtőzködik előlem az Isten. Csillagtalan éjben bolyongok, fájdalom csokrait ringatom, mindig nélküled, mindig egyedül. Legyen veled az áldott álom. Örökké siratom hiányod. Emlékek rózsalugasán dér zizeg, elillansz hamar, ha most megérintem.
Messziről jöttem Messziről jöttem. Bár köröttem eső és szél kavart, arcomat a nap barázdálta és belőlem akart, jöttem úgy, mint duzzadt folyó át a selymes réteken, mint a tomboló vihar, szomjával oly mértéktelen… Szeretni jöttem s rád nevetni a boldogság hevét, a jelen csodáját megosztani és Isten kegyét. Elmédbe írni örömkönnyek tisztító szavával, s a … Olvass tovább
Laskáné Gombóc Terka egész életében arra törekszik, hogy nevéhez méltó maradjon, annak ellenére, hogy foglalkozása főzőasszony, a szolgáltatásait már egyre kevésbé veszik igénybe. Hivatalosan háztartásbeli, aki gondos háziasszonyként neveli tucatnyi gyermekét, biztosítja férje kényelmét, elvégre ő a családfő, és amellett, hogy gondozza a házikertet, ellátja a jószágokat is, vagy félszáz baromfit. Régen nagy becsülete volt … Olvass tovább
Csendesen… Csendesen megyünk el, Ahogy jöttünk. Névtelen. Ahogy megszülettünk. Itt ránk ragasztottak Mindenféle jelet, Jót, és rosszat, Szépet és szelídet, És vidámak voltunk, Szállt velünk a szél, És kikötöttünk Egy zátony közepén, És vártuk az új szeleket, Mely mind messzebb sodort, S , nem tudtuk már, Hogy kik és hol vagyunk. És megfakult e szürke … Olvass tovább
Tükör Fényeket űző százkarú élet végtelen arcát fonja köréd, színgomolyagban rezdül a lélek, oldja a Földnek méla rögét. Tükrödet őrzöd pillanat szárnyán, látod a forgást, súlya maraszt. Visszatekint ő: jöjj ide, árvám, foncsor az arcod, súgd a panaszt! – Halld meg a vétkem: bűvölet terhét hordja a fénynek árny-mosolya, karjain ingat, hinni se mernéd, mennyi … Olvass tovább
Soha-Örökkön… Nyisd ki a szíved kérlek és engedj be. Bocsásd meg a régi vétkeket magadban, mit ellened elkövettek; És akkor megértesz engemet Megismerhetsz,ha gondolataiddal kérdezel. És érintésemet el nem felejted soha… Hiszen az Úr friss vizet ad nekem, és megtisztítja sebeimet. Könnyekkel áztatott arcom, szavainak békéjével szárítja fel… Lelkemnek minden rezzenése. Szívemnek pacsirtája vagy nekem… … Olvass tovább
Evezős dala Hosszú az út az óceánig. Madarak hasítják az eget, Fejem fölött napkorong remeg. Gyűri ráncait, szaladnak szét, Tükörarcomon siklik egy kép: Fodros felhő hátán ülök, jaj! Tenger partja kikövezett baj. Leszállok, evezek közelebb, Zátonyok szorítják szívemet. Egyre csak beljebb, beljebb megyek, Hátat fordítanak a hegyek, Jaj, zöld ormaikkal intenek, De visszafordulni nem lehet! … Olvass tovább
Távollét Édes szerelmem, drága kicsi szentem Mit is mondhatnék tőled ilyen messze Szívem dobbanásra, szemem villanása Tiéd mindenem, – életem utolsó órája. Mit nem adnék, ha megfoghatnám kezed. Bebizonyítanám mennyire szeretlek Jutalmul – életünk eleljén Boldoggá teszlek amíg csak élek én. Reszketek érted és szerelmünk gyümölcséért. A drága kicsi gyermekek életéért. Ha szeretsz és vársz … Olvass tovább
Hamis álmok Szemeid örvényébe veszve, lopóznék titkon a lelkedbe. Feledésbe merült régi nyár, részegítő vágyunk merre jár? Hamis álmok, bús rabja vagyok. Kegyelmet tőled sosem kapok? Szeretni téged nincs is jogom, szívünk hevét magamnak lopom. Ajkamon bujdokol a bánat, ám vétkeimre nincs bocsánat. Érzékeim súgják, még szeretsz, de irgalmat osztó te lehetsz.
Talány Talánya volt a nyárnak Lelek e lányt párnak Hiába bánom rommá lett ez álmom lom már 2010 aug
A HALÁL Úgy gondolom a halál oly jó-barát, kié a legtisztább őszinte ölelés, önzetlen szolgál minden fáradt lelket, kit megkínzott sokszor a testi létezés. Sohasem haragos vagy türelmetlen, és ha úgy érzitek néha, hogy korán jön, ne feledjétek, hogy Ő is csak szolga, csupán teszi, amit ráróttak Odafönn. Örök magány létezése: Ő az, kit már … Olvass tovább
Trükkös Filmeket nézek. A filmek néznek engem. Mit láthatnak rajtam, amit rajtuk én nem? – Amott, a képernyő villódzó zugából… a főhős rámkacsint, s pörög a dumától. Mivel jóképű és alkata sem satnya… elemezném jobban, tovább maradhatna. – De hamar kiúszott monitorom széltén, pedig én intettem: maradást remélvén. Nem számít az Idő, jobbra-balra csévél, most … Olvass tovább
Lányaim Két drága kincsem van, az én két leányom, Ő értük a sorsom, amíg élek áldom. Csupán ő érettük is érdemes élni, Hosszú évek során, örülni és félni Jobb két gyermek nincsen, ezen a világon, Emberséges szívükért, Istenemet áldom. Általuk lőn örömöm megsokszorozva, Mert ugyebár a gólya,unokáim hozta. A nagymama öröm, más mint az anyaság … Olvass tovább