Pihenj meg futásod után

(automatikus írás ’84-ből) Tárgyi környezet. Aztán az emberek. Aztán a megismerés. Hogy kihez kell ragaszkodni, ki engedi, s mivégre! Beletúrni a világba. A világ szín és hangulat. Én sem vagyok más, csupán lemásolt valami. Szavak, színek. Lehet, hogy kék vagyok. Vagy lehetek. Futok. Lábam körül kutyák csaholnak. Látom, milyen fehér a foguk. És én csak … Olvass tovább

Luigi Boccherini hangjaira

Luigi Boccherini hangjaira Mily mély Mily víg Idevártam És idejött Csak száll Csak szól Oly zabolátlan Szép szeretőt Angyali lépteire Figyeltem, nézzen ide Megcsókol, hogyha hagyom S lehet, hogy visszaadom Vigyázz Megárt Megráz Leránt Többet már úgysem iszom Kiöntöttem a borom Karomba szorítom őt Az engem tönkretevőt Hadd hulljon minden ide Boruljon térdeire Simuljon rá … Olvass tovább

Hónapok gyermekei..

Hónapok gyermekei.. …Édes Úrnőm, kiszusszant utolsó lehelete boldog, forró Nyárnak, pihenni tér világod, álmodik egy esztendőt, nem fojtogatja bánat. Egyetlen Királyném, nézz körül, szavadra elmúlik minden, a jövőnek tüzes hírmondója egy késő augusztusi láng leszen. Hű Őszöm, itt vagy velem, mint minden évben, Benned él majd tovább Tavaszig minden teremtményem. Ha szembe jön Véled egykoron … Olvass tovább

Búsultató

BÚSULTATÓ Inni hagytad leendett férjedet. Elméje előtt szűzlányok vetkeznek. Szárnyuk bódultan megtörten hull alá. Angyalfény-öltönyt illenék adni rám! Szobák faláról verejték málladoz’. Bér-rózsás kertek öröknek tűnnek ott. Kalap-kabátban: várakozz – ó-remény! Télhomályt átkelni – ugyan-Ő: holdlidérc

Családköszöntő

Családköszöntő (simamama kérésének eleget téve) Anyukák és Apukák, érkeznek a kisbabák. Bizalommal jönnek, biztatást is kérnek, felnőtt útra térni, szép jövőt remélni. Neveljetek gonddal, megértő szavakkal! Életükre hatni, szív szavával adni, jóság és szeretet, boldogság lesz néktek. Kik előttünk mennek, vagy utánunk jönnek, mind mi vagyunk együtt. Családban van helyünk. Szülőként,gyerekként, múltunk példájaként.

Angyallal

Angyallal Csillognak a fákon az üvegszilánkok, pillanat műve szülte, ágra feszülve. A lét peremén végtelen imára rázendít az ég. Gyötrődik a hóban a fagyba zárt fény, elsötétül a messzeség. Aranyló drótokon csillagok ringanak. Ma újra táncra kelnek, úgy istenigazából a földi remények, angyallal szeretkeznének.

Karácsonyi fények

Karácsonyi fények Karácsonyi fények puhán hóra lépnek, dallamok pihéin lebben egy halk ének. Zúzmara ül ágra, tűlevélpillákra ezüstszín holdsugár mosolyog a tájra. Amerre csak nézek, csillagok igéznek, kacsintó fényeik kék reményt ígérnek. Házak fölött százat, fehér glóriákat kémények eregetnek: parázs varázslat. Ereszek alján, jégcsapok talpán árnyékok ülnek hallgatag mogorván. Futófény szalad, az árnyék is halad, … Olvass tovább

Akinek nincs…

Akinek nincs… Akinek nincsenek barátai, s haja festetlenül már fehér, rádöbben egyszer, ez a hiátus időnként büntetéssel felér. A barátság szép, színes virág, illatától kitárul a világ, nem szertelen, mint a szerelem, mégis benne lüktet a szeretet. A barátság tartós érzelem, napsütésben és téli hidegben egyaránt bontja szirmait, és lásd, melenget mindenkit. Egyre csak épít … Olvass tovább

Karácsonyi meglepetés

Lelkem felröppen akár egy hinta. A napok és az évek egymásra rakódnak lelkemben, vastag kérget vonnak köré és lassan eljutok arra a pontra, amikor nem igazán érdekel sem jelen, sem jövő, csak létezem, robotként teszem a dolgom, s lassan elfelejtem, mit jelent boldognak lenni. Jani is érzi, hogy valami nem stimmel velem, szegénykém próbálkozik, hogy … Olvass tovább

Karácsony

Karácsony Aranyalma, aranydió, angyalka. Fenyőfára aggatja a nagymama. Hamarosan itt van már a karácsony, kis unokák szaladgálnak a havon. Felkerül a mézeskalács a fára, kis csillagok, hold, és színes cukorka, ajándékok a fa alatt, sorjában, elkészült már az ünnepi vacsora. Este van már, csilingelnek, hull a hó. Jönnek már a gyerekek, kis angyalok! Szép ruhákban, … Olvass tovább

Áldás

Áldás Éheztem csontosan amíg bírtam magam tartani a bordák résein beszűrődő világon. Csókoltam rémeket, sután, szorongó görcsbe’, mint szajha, ki rettegi a kitartója haragját. Méltóképp díjazott, s rovott a sors rám vétkemért ártatlanságot. Ébenfekete csendet éhes szívemre. Átkoznám ostobán. Miért? –kérdezném együgyűn. A végzet m’ért vetett oda, honnan elindultam? Most szabadságomért mivel Fizessek? Magánnyal? Éhezéssel? … Olvass tovább

Békés Karácsonyt!

Békés Karácsonyt! És itt van velünk Karácsony! Hópelyhekkel sok-sok ágon. Fenyőillat a szobánkban, Gyertya fényét megcsodáltam. Álljuk mind körbe a fánkat! Örüljünk, hogy megint állhat! Fények ! Jóság! És Békesség! A lelkekben is szép estét !!! Kellemes Ünnepeket s Boldog Új esztendőt kíván Rákos Pali

151. Zsoltár

151. Zsoltár Dicsérjétek az Urat! Ég és föld mulat Él az Új Jeruzsálem Él a szeretet az emberekben Ég és föld egyesült Új himnusz felzendült A sötétség végleg eltűnt Isten megépítette sátrát Dicsérjétek az örökkévalóság királyát!

Boldogulj

Boldogulj Szilveszter éjszaka van, Holnap új évre ocsúdok, Mivel segíteni Semmivel nem tudok, Csupán csak jónak vélt Tanácsot adhatok Nincs a Nap alatt Semmiféle új Titok, Csak annyit mondhatok: Boldogulj!

Négy fal között

Négy fal között A szobában sötétség, Nincs ablak a világra. Kiáltok, üvöltök, De minden hiába. Az áldott remény-ragyogásnak Fénye kinn nagy. Kitörnék, de négy fal Nem hagy. S nem gyullad a mélyben Fény, vakoskodok, Elme börtönében Raboskodok. Tapogatózok, kutatok. Lassan kidomborul, S már kezemben a kilincs! De nem mozdul. Hol a világ, a fényesség, Arany … Olvass tovább

Boldog Új Évet!

BOLDOG ÚJ ÉVET! Szemeimet résnyire zárva itt állok az Ó-évnek küszöbén, kémlelve múltat s jövendőt: hasztalan éveim gyarapodó ködén. Mert hiába is mondok ki szavakat, a légben azok meg nem állnak, évről évre múló álmaim: távolodva, ismét tova szállnak… Akárcsak kedves régi társaim, kik néhányan már a fellegekben vannak; helyettük is Boldog Új Évet kívánok, … Olvass tovább

Konstans

Konstans Az jutott eszembe akkor, hogy ha egyszer, csak egyetlen egyszer érinthetném szíved, – s közelebb engednél magadhoz már végre, oly\’ közel, hogy fájjon, ha tán elveszíted azt, mit szentként őrzöl lélek-lakat alatt, s kendőzöd, miként zörgő avart hó-suba; – és félsz, annyira félsz magadat megnyitni… mert eddig senkihez sem szólt az a csuda, mely … Olvass tovább

A fösvény halála

A fösvény halála Nem kérek, és nem is ad, mind övé a jó falat, mert ő most itt a gazda, a javait nem adja. Kiteríti szőnyegét, ráteszi a mérlegét, és pontosan kiméri, mert az áruját félti. Ott bömböl a fösvénység körülötte nagyon rég, a hangját én ismerem, de soha nem szerettem. Idegen most is nekem, … Olvass tovább

Engem vigyél

Engem vigyél Gyógyítsad inkább hópuha térdét, engem vigyél, a régen lejártat, elég volt ennyi hazugság, sértés, ha érdemlek hírt, fizessek felárat. Hasítsd az eget kékből pirosra, hogy feszüljön rá vak retinámra, vihessem kérlek, mert ha felérek, félek, nem ott lesz Isten mennyországa.. 2014. 12. 28.