Nekünk mindig farsang van…

Nekünk mindig farsang van… Ez egy bolondos, kicsi vers, bánthatja füled pár fals hang, de most, tudod, vidám vagyok, hiszen közeleg a farsang. Jelmezbe bújni nem fogok, és nem is lesz rajtam álarc, hogyha akarod, szavaim mögött ma szívembe láthatsz. Bár meglehet, hogy szívemet itt ez a játékos pár sor mégiscsak fölöltözteti jobban, mint bármikor … Olvass tovább

A kíntornás

A kíntornás Unott gondolatok, igétlen kántálás, vagy valami más, mely zenére kontrás? Készültem Tanár úr, én a legjobb diákja. kapaszkodtam végig, bár, néha ledőlt fába… Igaz pénzért kaptam, mit mások örökölve, csaltam is kicsit, de nézhetek tükörbe… Nincs bíró ki megvéd, mert én vagyok ki vádol, hallgatás a bűnöm, s magam a dac mi gátol. … Olvass tovább

Játszadozom…

Játszadozom… Játszadozom, mint csecsemő a homokozóban, Sok apró semmiség uraként. Pár homokszemet odébb szórtam, S most ezért látják bennem a reményt. Játszadozom, mint kisgyermek, Önfeledten, szabadon. Sorakoznak a csíntevések. Szidnak is érte, mert hagyom. Játszadozom, ahelyett, hogy tanulnék. Nem köt le, mi csupán kötelező. Mert játszva-tanulva több lehetnék, Megtalálnám, mi nekem az önkifejező. Játszadozom az … Olvass tovább

Waterlooi "pipacsok"

(csaták hősei előtt tisztelgő, emlék-virágok) A történelem egyik legkiemelkedőbb hadvezére, akit ellenfelei gyakran „korzikai szörnyként” is aposztrofáltak, Bonaparte Napóleon francia császár és tábornok volt. Két és fél évtized alatt, számtalan győztes csatában, szinte egész Európát leigázta, „Grande Armée” címet viselő seregével. A moszkvai invázió törte meg először igazán erejét. Sorozatos háborúiban, közel egymillió francia katona … Olvass tovább

Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája

A tv csatornák unalmas műsoraiban, egy romlott világot láthatunk, ahol műveletlen emberek drága holmikban, hamis érzelmekkel és talmi értékekkel, olcsó frázisokkal szánalmasan versenyeznek melyikük az ostobább. Az emberi viselkedés és magatartás formálásának leghatékonyabb eszközei azok a talmi ideák amiket a multimédia folyamatosan sugároz. A plasztikus személyiséggel rendelkező ifjúság van legjobban kitéve ezeknek a mentális mérgeknek. … Olvass tovább

E-learning és andragógia szerepe a XXI.században

A felnövekvő nemzedék nyilvánvalóan nem tanítható meg mindarra az ismeretre, amire az elkövetkező 40 évben szüksége lesz. A társadalom és a tudomány nagyléptékű fejlődése miatt nehezen jósolható meg, mi lesz az az ismeretanyag, amire évtizedekkel később szüksége lesz a felnőtt társadalomnak. A változásokra nyitott és gyorsan reagálni tudó, gondolkodó embereszményt kell megteremteni, aki plasztikus és … Olvass tovább

Világjárók

Világjárók templomokat nem emelnek már kizárólag az isteneknek mi még elevenen jöttünk a világra és mielőtt bárki mondaná, nem hiába nem hiába nincs szükségünk mesemisére ahhoz, hogy tudjuk a glória itt van a fejünk körül és mindenki örül a sötétszőrű kutyák is mindig is csodával itatott át a végtelen homoktenger ahogy Anubisz maradványait a sivatag … Olvass tovább

Csendben…

Csendben… Csend honol, fázó didergés halkan ül az ágakon, havas nyugalom ringat el, úgy megpihennék most hamvas válladon. Csend a lelke mindennek, de lángja nem halványul, csak némán tovaszáll hófehér leplek felett. Csend van, s végtelen puhaság mindenek felett, elmém recseg csak, mely tiszta, csillogó emlékek fövenyén hempereg. Csend kél bennem is, az összesúgó, havas … Olvass tovább

Írok, csak úgy, senkinek

Írok, csak úgy, senkinek Írok, csak úgy, senkinek verseim mind nyílt-sebek, lélek lüktet, nő a var, mint az avar eltakar, minden kínt és bánatot, mindent, ami fájhatott. Írok, csak úgy, senkinek, nem olvasnak istenek, minden mondat földre hull, szemek íriszén gurul, minden leesett betű, mint a fű oly egyszerű. Írok, csak úgy, senkinek, szavaimban reggelek … Olvass tovább

Hóolvadás (2015. Január)

Hóolvadás (2015. Január) Olvad a hó, s kikukucskál néhol termés, vagy virág, sárgállanak kankalinok, s több télálló vadvirág. Köztük van a százszorszép is, bőven hozza virágát, nem törődik a hideggel, vígan éli világát! És ha újabb hótakaró terül rá sok virágra, tavaszra megerősödve köszönnek a világra!

Napszínű borral

Napszínű borral Napszínű borral hevítem a lelkem, dalomból süt rád, ha leszáll az éj, nyarat lehel a világűr, s bennem csillag énekel, és tombol a mély. Szőlőtőkék között holdfény csorog rám, lebegő szellemek tánca e fény… Magányos lelkek, gyertek most hozzám, tiétek testem, s szívemben a vér. Sok hordó nektár, sok hordó napfény, üvegpohárból szikrázik … Olvass tovább

Vanda napja

Emese, a takarítónő, harmadszor kopogtat Vanda irodájának ajtaján, hogy végezné a munkáját, de a főnöknő telefonál, és int neki, menjen ki, ne zavarja. Mérgelődik, hogy ez az egyetlen iroda, amely még hátra van, és semmi kedve várakozni, mert a fiának megígérte, hogy rakott krumpli lesz a vacsora, máris indulnia kellene haza, hogy időben elkészüljön vele, … Olvass tovább

SZABADSÁG DALA

SZABADSÁG DALA Egyszer, ha majd szabad leszek, Egyszer, ha majd útra kelek, A Világ, szabadságot ígér, A fény a végtelenbe ér, A fák égig érnek talán, És megyünk a fények után, És megyünk a fények után….. Balatonvilágos, 2014. szept. 26.

A VERS, A LÉLEK TÜKRE

A VERS, A LÉLEK TÜKRE Leírni a benned lévő érzéseket, néha könnyű, néha nem. Én mindig leírom, s a gondokat így elviselem. Mert ha leírom mindazt, ami jó, s ami bánt. Ami velem történt, és ami szíven talált. Megkönnyebbül a lelkem is, s nem fáj annyira semmi sem. Mert a vers, a lélek tükre, én … Olvass tovább

A szó

A szó A szó, mi tiszta forrásból fakad, lelket érint, s a szív mélyére hat. Jó talajból kihajt a drága mag, szárba szökken, termést bőséggel ad. Zengjen hát, túl völgyön, s hegyormokon, szálljon szabadon, mint béke szele! Öröm lángja gyúljon az arcokon: hit, remény – mi az élet értelme! Fényében éjen át is Nap ragyog, … Olvass tovább

Nagypéntek valósága

Nagypéntek valósága Piszkos felhőbe bújva érkezik az alkony. Az üres úton Senki lépdel a Semmibe… Ziláló lélegzete feszítsd meg izgalmát leheli zűrzavarba. Kisstílű élvezet hamis csillogás után vágyakozva zabál. Kiszolgáltatottsága elvérzett hitelén üvölt a valóságba, köntösére sorsot vet, életre pecsétet tett. Az álságos múltjának zsinóron mozgatott üres bábfigurái erőtlen hevernek. Hozsannát énekelnek a bízók – … Olvass tovább

Valami eltört

Valami eltört Valami eltört, hogy mi azt nem tudom Ürességet érzek és az fáj nagyon Hogy tudnám elmondani néked Én sem tudom, csak érzem. Teszem, amit tennem kell, De már nem olyan mint régen, Csak munkám végzem, nem építem, Élek, de a lelkem már kiégett. Visszapörgetni az idő kerekét, Gondtalanul játszani gyermekként Gyermekként vágytam felnőttnek … Olvass tovább

Tényleg és Örökké

A tészta hömpölyög. Forgolódik, Magába beburkolódzik. Aztán egy kis rütyök domborodik ki. Kinyílik rajta egy kis szem, és nézi önmagát. Felkelt a tészta. De a rütyök individuális akar lenni, és magát különválasztja a tésztától. Még az is eszébe jut, hogy az ő képzete teremtette a tésztát. Ő akar lenni A LÉTEZŐ. Lenni akar, lenni lenni, … Olvass tovább

Kamasz-trillák

Kamasz-trillák (utolsó gimnáziumi évemre emlékezve) Vadultak az álmok, törtettek a vágyak, az évnek végére vitustáncot jártak; – forrott a levegő november havában, felizzott zuzmarát ittunk mindahányan. Helyüket keresték a bolyongó tervek, amik bennünk remek táptalajra leltek; – értelmet érleltek kamaszos koponyák, kérdések, válaszok járatták bolondját. Lángolva repdesett hiúságunk szárnya, csapódott velünk a kivagyiság-bárka; – bizony … Olvass tovább

Emelem kalapom

Emelem kalapom Előttem nem emelt még senki kalapot, sem otthon, sem erre: soproni tájakon. Eljött a pillanat, valaki emelt rám kalapot, azóta tisztelek én is egy nagylelkű, jóságos prédikátor papot.