Az én hősöm /Emberséges ember/ Láttam arcát és higgadt szemét, mely emlékeim között jól megmaradt, a tekintet, amely a mély szívből előtört, és a bánat elapadt. A szerényen fényben élő lélek, a szavaknál meggyőzőbben beszélt. Emlékszem a mondatára, könnyed sóhajára, a lelkemig elért. Szeretetteljes szavak az élet szépségét élték és megbűvölte, emberséges éveiben a hit, … Olvass tovább
– Már megint hol jár a fejed, Dalmafi? Egyáltalán honnan kaptad ezt a fura nevet? – Ó Dalmalány, egy tőről fakadunk mi, és mégsem, mert valahányszor rád tekintek, elveszítem a fejem. Te neveztél el így… – Igen, látom, itt állsz előttem válladon egy szál nyakkal, még azzal sem tisztelsz meg, hogy kugligolyó súlyú fejeddel legalább … Olvass tovább
Örök életre ítélve A test csak egy eszköz, nem az a lényeg. A lényeg a szív és a lélek. Az én lelkem a versek sorai között cikázik, ördög s angyal lelkemért már nem is vitázik. Ily módon nem merülök a feledés homályába, mert testem elhagyva beköltözök a versek birodalmába. Ezáltal bárhol lehetek, mert ott élek … Olvass tovább
Őszi fények Fellobbantak az éji tüzek, az Alföldi szép Magyar pusztaságon. Átsuhant a sörétben a fény, mint tiszta gyermeki álom. Izzó parázs élteti szíveket, szabadságért küzdő kebleket. Hol Én vagyok a homok-Homokszemek. Égben szálló kedves fellegek. Lobban a láng fel magasba-mindörökkön. Zsarátnoka lészen a múltnak. S megemlékezik a percekre, amelyek mellettünk elvonultak… Édes,szép Alföldem. Síksága … Olvass tovább
Virágfejek Ha fekete terítőt von rátok az est, másnapra álmokból mosolyt szőjetek ! Hajnali harmattól részegüljetek ! Szórjatok magot a jövőnek, az újra éledőknek! S ha eleget adtatok,akkor se szünjetek ! Fiatalt,újat,reményt szüljetek !
Szelíd hűtlen Felrebbennek a fákról a madarak, szőlőtőkéről a riadt seregélyek, surrogva viszik magukkal a napot, lengve, ringva a holnapot. Zsibong a lomb, elvágyik magából a lélek is. Nyitva az ég, az ima eseng, gyolcsba tekerjetek. Függőleges ösvényen ballag a vérzékeny szenvedés. Tele az égbolt angyalokkal. Felpróbálja a lélek ami az Istené, az öröklét. Hangtalan … Olvass tovább
Moka-szín …és fest a vágy, ecsetén remény, képzeletvászonra csorog rá a fény, és kék terül, halványan ölel izzó vérkorongot, felleghez közel. S lent zöld simul, benne rózsaszín, virágmezőn könnyű mokaszin andalog, lépte fű fölött lebeg,… …s én bámulom, szívem csak hebeg. Bőre bársonyán lágy barna terül, hajára az éj feketéje ül, szemöldökív alatt két barna … Olvass tovább
vonzó szavak (1) [kísérlet a magnet poetry-vel] (suggest murder before twilight) öld meg a színeket a köd nem teszi meg helyetted a következő lépést mi lenne, ha ma nem lenne híd kettőnk között? öld meg a csendet a város zajos, macskakövön lépkedek van mindenhol egy hely ahova el lehet bújni, ahol a csend a szívdobbanásom … Olvass tovább
Lelkem padlásán „A pillanatnyi felvillanás néha felér egy egész élettapasztalattal.”(Oliver Wendell Holmes) A padláson a múlt kacatjai között keresem-kutatom gyermeki önmagam. Ott, hol lejárt perc érvel a jelen fölött és ahol mindennek szívvel mért súlya van. Egyszerűen faragott, kis faládában a családom sok régi fotója lapul, szerető szívek és kiszínezett árnyak, egymásra hányva, mára békés-hanyagul. … Olvass tovább
TAVASZRA VÁRVA Jön még, Március is! Zápor, zivatarral, Hóhegyek omlanak, Lassú méltósággal. Csöndesen csordogál, Kis cseppjei Égnek, Lassan a Tavasz Új életre ébred. Komor, rideg napok, Múltba tova szállnak! Béke és szeretet Árad a Világra! Hóvirág, ibolya, Virágzó mandula, Színes, tarka tájak, Arany napsugárban. Közeleg az Idő! Rendezzük sorsunk, Közös életünk, Még, szép lehet Jövőnk! … Olvass tovább
Frissüljön az emlékezet! Száguldanak böjti szelek, süvöltve az üzenetet: Ébredjetek ember szívek, legyetek a hitben hívek! Krisztus ma is él és szeret, győzelmet vett halál felett. Hozzá jöjj, ki megfáradtál! Nála erőt, vigaszt találsz. Fújjatok hát böjti szelek, frissüljön az emlékezet! Áll még a hegy, a Golgota, érvényét nem veszti soha. (2014-04-15)
A kapcsolat vége Elköszönök, hisz azt mondtad vége, érzem elveszek a semmiségbe. Lesújt a hír hirtelen, váratlan, az elszórt szó borús és vágatlan. Való, hogy most már a nap hűvös kint, fentről hulló, baljós szavakat hint. Már az erőről álmodok éjjel, álmomba hadakozok a széllel. Tántorgok, mint a Hold aludt fénye, mi azt jelzi itt … Olvass tovább
Szégyen Hiszem azt néha, van értelme élnem és mégsem hiába szenvedett Anyám, – mikor sóhaja sem enyhített baján… és Angyalok körme szántott az Égben, hogy minden barázdának nyoma legyen szépen, aztán eremben hordozhassam – az öröklött kínt, fájdalmat romlatlan… mit akkor nekem hagytak gyötrelmesen az Úr- madárkák, a fehérek, tiszták… azok, kik később vigyáztak talán … Olvass tovább
Tanár lettem Mit szerettem, azzá lettem, így volt hozzá, mindig kedvem. Öröm volt hát minden óra, taníthattam, szépre,jóra. Nemcsak adtam, én is kaptam, kifosztott sosem maradtam. Husz-harminc szempár ragyogott, mitől ma is boldog vagyok. Tehetségnek adtam szárnyat, repüljön,míg ki nem fárad. A gyengébbet istápoltam, kis tudását kipótoltam. ;Ne csüggedj, ha lassan haladsz! csak egy helyben … Olvass tovább
Bűntelen Régi tájon járok, senkit nem találok, ki múltam ismeri, nekem tud mesélni. Mit mondana rólam, milyen volt a múltam?- szembenézek vele, nem félek én tőle. Mindig tiszta voltam, óvakodni tudtam a csábításoktól, láttam, ha nekem szól. Nem is próbálkoztak, egyenesnek tudtak, nekik nem kellettem, nem volt jó egy ilyen, ki a munkájával, nem szolgálatával … Olvass tovább
különleges és jelentéktelen Egy látomásos foszló kámfor, nem hiszed, hogy valóságos mégis láncol, vonz magához. Tudod, érzed, köt valójához csak nem éred… túl messze, tőle túl távol az életbe veszve létezel, de máshol. 2015.02.23.
Természet ébredés Szellő lánya hívogat, bíbor szín a pirkadat. Fű, fa, virág alszik még, harmat hullik szerte szét. Csillag őrzi álmodat, holdfénysugár árnyat ad. Búvóhelyed rejtekén, sejlik halvány kósza fény. Üde tavasz rád nevet, nyár öleli kertedet. Érlel magot, dús kalászt, frigyre fakaszt erdő nászt. Nap gyermeke simogat, ébredj, felhőtakaród alatt. Patak zúgja lágy zenéd, … Olvass tovább
Sínek Sínek hálózzák be a világot – Sínek kötnek össze minket. Sínek röpítik világgá hírünket A sínek mindig párhuzamosak A sínek a végtelenben találkoznak. A sínek legyőzik a távolságot. Sínek – mennyi áldozat Síneket építettek sokan Síneken lelték halálukat Síneken ütközött két vonat. Sínek mellett kereszt van Sínek mellett gyászolnak. A síneken robog a vonat … Olvass tovább
A zöldben Kiáltva futunk a semmi után Néha tévedünk, rossz az irány Szűk szobából a zöld mezőre vágyunk, ahol egy apró fűszál csiklandozza arcunk. S nevetünk, ahogy a fény megtörik a harmaton Utána nyúlunk, szabadok vagyunk Szivárvány a pillanat, veled boldog vagyok.
Sziszifusz… Lépteim szaporázom, görgetem feléd gondolatom. Remélni nem nehéz mondogatom. Neved is magamban – Monoton ütemmel szívverésemhez igazítom. Nyomomba simul. Nevedbe kapaszkodva szakadatlanul számolom a kilométerköveket, szorosan magamhoz kötlek, mint karókhoz kötnek cöveket feszítve rá erős kötelet, hogy tartson… s a bokor vastag indákkal hajtson feléd hűst adó árnyat, alatta vessen az éj csendje ágyat, … Olvass tovább