Váróterem Álló sajtó, inter, álló, vár engem az inter váró, van helyünk is, integráló ! Hírekre éhező nagyanyó ölében lapultam, harapó kedvemet óva kerültem, Felpattant most ingerülten: Mi is gyermekek vagyunk ez a második gyermekkorunk ! Nyugtatgatom, inter,álló ! A farkamat majd csóválom ha ürül az inter terem ! Lehet még az interneten, pötyöghet még … Olvass tovább
Kettőezer tizenöt Tavaszán Virágvasárnapra Kettőezer tizenöt tavaszán örömmel vár téged a nagyvilág. A Föld pislákolva dereng de ébred már a fű, fa, virág, berek. Korábban ébrednek az emberek, hat napot munkával töltenek, aztán a hét hat napját csokorba kötik a hetedik napon vázába teszik s kivirágzik fáradságuk virága.
Az Idő szépségei Az Idő megvált téged Úszó álom hajón figyel Idő elfeledtet megnyugtat mindenkit üdvözölve szépen Idő begyógyítja összes sebet Ne hagyjuk azt, másképp legyen Idő tanít emberin ügyesen szeretve Ahogy jönnek soraim csúszdán esve Tapasztalatot is ad dinamikusan, nemesen Az Idő bölcsőtől kezdve bölccsé alakít sietve Az Idő oltalmaz, és véd bátor nyugalommal … Olvass tovább
Neked Szemedben megláttam életem egyszer, mikor még szerettél, egy másik életben, mikor féltettél, óvtál és becéztél, s, mindig, mindig szemeimbe néztél. Ott éltünk abban a kis padlásszobában, ablakunkból átöleltük és belélegeztük Párizst, minden mámorító zajával. Emlékszel? Nyikorgott a dohos padló lépteink alatt, s, te csak írtál, írtál vadul és lelkesen, gyertyád fénye, ontotta a verseket, … Olvass tovább
Ketten a padon A padon mellém telepedett a szél, és az őszről suttogott valamit. Azt, hogy melegedhetek majd a tűznél, hallgathatom zörgő, rőt dalait, de egyszer eljön a levélhullás is, -a nyár vége épp hazudni látszik-, hízelgő melege csalfa és hamis, fénye párálló záporban ázik. Némán csendben ültünk, csak mi ketten, néztük a tóparton hogy' … Olvass tovább
Hajnal hasad Kismadár énekel a fa ágán. Finom szellő járja be a tájat. Rügyeznek a fák Tavasz van. Levelek is, élénk színűkkel pompáznak. Természet színes világba burkolódzik a sötét, hosszú, komor tél után. Tavasz van. Mosolyog az Ember, boldog a Világ. Réten, mint a varázsvesszőre várva nyílik a virág. Édes álmából a melegítő Napsugár felkelti … Olvass tovább
Tükör előtt Patakokban hull a könnyem, tükörbe lesve szédülök, letaglóz a látvány szörnyen, de belém hasít: Vénülök! Esetlenül lóg a karom, két szemem körül karikák, látni ezt én nem akarom, lelkemben okoz galibát! Alig állok lábaimon, a gyengeség szétdarabol, kerekded rubensi idom, inkább gurul, mint araszol. Könnyen találsz fogást rajtam, bár minden tagom fáj, sajog, … Olvass tovább
Bízom a csillagokban Boldogság? Az anyaság. Sok jó emléket hordozunk már szívünkben, s megannyi vár még téged, ugyan úgy, mint ahogyan engem. Csodás ajándék, amely csillagként szétszórt otthon fény. Fény, levegő, tűz, víz szorosan figyelve, körülfon varázslatosan keringve bennünket. Mosolygós szavak, fénylő boldog dombok, rendületlen örökzöld. Örökösen áradó kacajok, a szívemet, s a te szívedet … Olvass tovább
A férfi magas volt, napcserzett képű, sötét hajú. Nappalijában napos csirkék serege csivitelt. Arcát háromnapos borosta fedte. Napszemüveget viselt, pedig már napok óta nem sütött. De nem is főzött, mert szabadnapos volt. Valamint napimádó. Így felkeresett egy éjjel-nappalit. Elintézte a napi bevásárlását, naptejet vett napi betevőként. Az újságos bódénál elvette a napilapját, melyben a címlapon … Olvass tovább
(ajánlás, Neki …) Hideg veríték permetezte az arcomat. Varjak kesernyés károgása veszett el a levegőben. A nedves fűben feküdtem. Fülemet csiklandozták a fűszálak. Orromban, szárnyakon szállt a hajnali köd illata. Hajszálaimon fagyos leheletet éreztem. Fázósan húztam össze térdeimet. Fájdalmasan mély volt a csend. Ólomként tapadt a pilláimra valami fátyolos mámor. Ujjaimmal végigtáncoltam az arcomon. Idegen … Olvass tovább
Kilépve a látszerész üzletből máris kétségei támadtak, hogy a széles választékból valóban a számára legelőnyösebb fazont választotta-e? Mindegy! Úgyis öregíti, úgysem áll jól, senkinek sem fog tetszeni – kesergett. Gyalogosan lépdelt a forgalmas utcán, a szembejövők pillantásából próbált következtetni kinézetére, egy-egy üzlet előtt meg is állt, hogy a kirakat üvegében szemügyre vehesse arcát. – Na, … Olvass tovább
Tavasz van. Szeszélyeskedik, mint egy csitri lány, aki keresi helyét a világban. Zsörtölődsz a változó időre, levert vagy, pedig mennyi szép dolog történik mostanában körülöttünk. A templomból jövet még mindig fülemben cseng – Szeresd felebarátodat! Tovább gondolom mindezt – Szeresd ellenségeidet, így védd meg magad! Gondolj arra, az öregség is egy gyönyörű életszakasza életednek, melyben … Olvass tovább
Beülök a kocsiba és indítok. Százhúsz kilométeres útra megyek, ott található a luxus nyugdíjas otthonáról híres kis település, melyben a volt anyósom töltötte életének utolsó fél évét, és ahonnan felhívott az otthon vezetője, hogy Olga néni, a Mama barátnője, szeretné eljuttatni feleségemnek az ajándékát, mintegy vezeklésül, hogy már nem tudott eljönni a Mama temetésére, sem … Olvass tovább
Tavaszra várva Majd ha eljön a tavasz, lesz mindenünk! Dolgozhatunk s nem éhezünk. Csak addig bírjuk ki még, Mindenütt kell a dolgos kéz. Kezem reszket, lábam remeg. Jaj mily keserves kereset. Cipő, ruha, és a gyógyszer. Mennyi gond, erő hozzá nincsen. Jó a nap melege, a föld puhasága. Lassan elmúlik a nyomornak tanyája. Elfáradtam de … Olvass tovább
Az alagút vége Az életed kezdete egy hosszú, tekervényesen sötét alagút. Indulsz félve s bizonytalanul, tapogatsz kezeddel- újat vakul. Sötét barlangod legmélyén, fekete falakon denevér lapul, fény nincs sem elől, sem hátul, alagutad kijáratát keresed vadul. Elnyelt a kérges föld gyomra talán, magad sem tudod, merre jársz, bíznod kell, mindig csak előre! Keress fényt, ez … Olvass tovább
Vágyódás Most megírnám azt a verset, Most úgy akarom… De nem jön az ihlet, nem jön, Ha hívogatom. Rejtezik mélyen bennem, Mint földben a mag, Kibújna, kinyílna szépen, De nem süt a nap. Kibújna, kinyílna szépen, Gyönyörű lenne tudom – Meghódítana téged, Ha rálelnél utadon.
Napsugár Minden délután vendégem a napsugár. Pontosan érkezik, s nálam marad alkonyig. A függönyt elhúzva sóváran várom, hogy szobám aranyló fényben ragyogjon. Vendégem cirógat, melegít, bújik a bőrömbe, átölel, simogat, energiával tölt fel. Én a napsugár gyermeke vagyok, szüntelen őt keresem. Hiányától szenvedek, gyenge, erőtlen leszek. Egyszer a fényhídon át én is felkeresem, de visszaút … Olvass tovább
Javítás Papírom előttem, S azon él versem; Tollam kezemben, Abba pedig szerelem. Betűim sorokban, Életem romokban. Szavaim mind papírra, földre vetve, S én velük együtt vagyok temetve. De majd terem helyette más, Lelkem néki helyet ás. Hely csupán kőhajításnyira, De a Lány a túlvilágnak túlsóvilágára. Nem kell ez ide, Csak múltam festette. Ezeknek is meg … Olvass tovább
Váróterem Váróterem a világ. Szüntelen várakozás. Valakire, valamire vágyakozás. Az óvodás iskolára vár, az ifjú diplomára, állásra, majd nyugodt öregkorra, elfogadott elmúlásra. Boldogságom egyik titka, hogyan, mennyit várok, álmom valóra válására. A megvalósult cél boldogságot hoz – hosszabbat-rövidebbet, de rögtön új vágy jelentkezik, s a küzdelem tovább folytatódik. A világ – örök váróterem. Így múlik … Olvass tovább
T. Tömegek! Mivel jövő héten szabin leszek, Húsvét előtt most tudok utoljára „Zöld erdőben…” kezdetű locsolóverseket küldeni. Remélem, hiánypótló a mű! A blogon lehet, hogy még frissülni, bővülni fog a tartalom. Jó locsolkodást! 1., Zöld erdőben van a lőtér, Aki bemász, golyó őt ér, Balhé nélkül nem múl el ősz. Locsoljak, vagy inkább lelősz? 2., … Olvass tovább