ÚT A PISZNICÉRE felértél: lábad nyomán egy kis kő gördül el itt fenn karthauzi csendben sziklafalat sziklafal ölel egymásnak feszülnek kőlapok közöttük liász varratok összesúrlódnak a molekulák a szélben virágok szirma leng néma dalt dúdolgat a csend felértél. Otthon vagy. Ez a hazád.
Szóból készítek vacsorát jókedvem ma mind szétszéledt parányi bennem az élet mosoly helyett stressz bájolog mik segítnek sörök borok szívemben a semmi habzik verssel úszom el a lapig az agy pár ingert pakol át szóból készítek vacsorát asszony helyett itt csak vágy van bánat használja az ágyam gatyában a lelkem vacog sok éve magányos vagyok
Káprázatos léptekkel Öltések között, tarka színek játszanak. Elbűvölő bíborba bújnak meg, a hétköznapi széles, szürke polchadak. Mosolyok mindenfelé, vigadalom, hála. Alvó gondolatok ébrednek fel, és keringőznek a színes nappal fényében. Kéz a kézben lépdelnek lilák és kékek. Illendően hajolnak meg szorgos sárgák és a zöldek. Narancsba borul be a helyiség falainak színe. Káprázatos békével kínálja … Olvass tovább
Fohászkodás a békéért… Drága jó Istenem, te hatalmas király! Kérlek hallgasd meg, mit az én szívem kíván, Adj nagyobb hitet, Nagymuzsaly népének, Lázadó hazánknak békét, szeretetet! Add, hogy minden édesapa haza érhessen, S áldani téged házadba jöhessen. Írgalmazó karoddal öleldd az özvegyet, s az árvát, Ne hagydd elcsüggedni, az öreg nagymamát! Anyáknak fiaikat újra boldogan … Olvass tovább
Egy fényes gömb volt csupán, kezdetben. Nem akarattal jött létre, csak az az illúzió táplálta, hogy minél közelebb lehessen a többiekhez, és a tánc ami a belsejében zajlott, valahogyan mozgásra bírta. Felröppent az égbe, megtett néhány száz métert, majd lefelé zuhant. Ahogyan földet ért, rájött hogy valamilyen alakot kellene öltenie, ezért felvette az első csodálkozó … Olvass tovább
A kicsiny Szabolcsi falu semmit sem változott az évek során. Mintha megállt volna az idő kereke. Az udvaron virágok termelik a nektárt, a kertben takaros gyümölcsfák pompáznak. A régi vályogházikó apró ablakaival ismerős emlékeket idéz a hazalátogató emberben. Hatalmas csillogó fekete autó jelenik meg a poros utcában, feltűnést kelt a szomszédok között, akik az alig … Olvass tovább
Igazi álom A Hold ezüstös fénye derengőn borította be a mezőt, a milliónyi csillag félénken reszketett az égbolton. A lágy éjszakai szellő finoman ringatta a fűszálakat, a tenger távoli morajlása szelíden vegyült bele a mély csendességbe. Minden őket figyelte, lélegzetvisszafojtva. A férfi öltönyben volt: tökéletes szabású fekete zakó, makulátlan ing, szépen vasalt nyakkendő, fényesre bokszolt … Olvass tovább
Nagymamáméhoz tartok éppen. Ráfordulok a Zrínyi útra, s megpillantom az utca végén a kisboltot, a hol gyerekkorom óta már olyan sokszor megfordultam. A kisbolt most épp zárva van, pedig annyira szerettem volna venni egy jégkrémet, de mit is vártam én, hisz délután háromig nincs nyitva. Addig még egy óra… nem, nem várom meg. Majd talán … Olvass tovább
Szép nyári délelőtt volt. Matildka a kapujuk előtt játszott. A felrajzolt ábrán az ugrálós játéka abból állt, hogy az egyik négyzetbe bedobott cserépdarabhoz fél lábon ugrálva próbált eljutni. Majd ott lehajolva felvette azt és megfordulva visszaugrált a kiinduló ponthoz. Még szerencse hogy két páros négyzetet is belerajzolt az ugrálósba, mert ott letehette a másik lábát … Olvass tovább
Már kb. ötödször húzom fel az órámat. És már negyedszer hasztalan: hiszen a rugók már első alkalommal pattanásig feszültek. Nagy szobámban félig ülök, félig fekszem egy hintaszékben, és idegesen ringatózom. Körülöttem – ameddig a falak futnak – mahagóni polcsorok, és minden polcon könyvek, könyvek, könyvek. Nagyapám kilakoltatott, ósdi bútoraival vettem magam körül, és az ezekből … Olvass tovább
Hol volt, hol nem volt, a hetedhét országon is túl, ahol a kis kurta farkú malacka túr, volt egy, ki ha nem ő leányka, aki azt hitte magáról, hogy nincs szebb teremtés nálánál a föld hátán. Egész nap a tükör előtt pipiskedett, illegette, csinosítgatta magát. Egyszer aztán a tükör megunta, hogy állandóan dicsérnie kell a … Olvass tovább
„Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon, Csak jó úgy hosszan ülni a napon, Nézni a fákat, és nézni az eget, A messziről kéklő nagy hegyeket, És lesni a fájó csöndet itt belül, Amint a könnyhúrokon hegedül.” Gyűlöltem mindent, legjobban talán a falusi életet. Nem akartam ide jönni. Sok mindent nem értettem. Főleg azt, hogy … Olvass tovább
Ehetetlen ugyanúgy érezte, mint a többiek az indítógombra tapadt ujjat. Ti-ra-ram, ti-ra-ram, énekelgetett oldalra heveredve, míg mindenki más mozdulatlanul, vagy összevissza rohangálva feszengett. Meghallotta a belső visszaszámlálást, s mire a hang nyolcig érkezett végiggondolta, hogy a süllyedő hajókat mindig a patkányok hagyják el elsőnek. Ezt sosem mondta neki senki, de valahonnan bekúszott agytekervényeibe… Ő nem, … Olvass tovább
Egy pár évvel ezelőtt, még tavasz volt, a tavasz. Márciusban, tájainkon is virágzott a hóvirág. Egy-egy merészebb méhecske engedett a csalóka, langyos napsugarak hívásának. Hogyne engedett volna, amikor a fűzfák rügyei domborodni kezdtek, a föld langyos lehelete életet adott a szunnyadó magoknak s a kis lándzsahegyek jelezték a zsenge fűszálak bátorságát. Akkor, ott, a természet … Olvass tovább
Szokása szerint korán kelt fel, hogy megkóstolja a reggeli harmat mosta gyümölcsöket. A kert végén a napfényben fürdő hatalmas műhely épülete mintha elnyomná a málnabokrokat. Egy pillanatra megállt a veranda utolsó lépcsőjén és mélyet szippantott a friss levegőből. Figyelmét az épület tetején ragyogó fény keltette fel. Úgy csillogot, vibrált, mintha élne ! Gondolkozni sem volt ideje … Olvass tovább
Az én hősöm már nem fiatal. Egy városnyi távolság választ el bennünket, de ha kell, útra kel esőben,hóban,szélben,reggel,déli napsütésben vagy esti sötétségben…hozzám. Mindig elfáraszt,ha megkérdezi ugyanúgy szeretem-e a mákos beigle-t, mint régen vagy inkább süssön mákos kalácsot? Pedig tudja ám, hogy én a kelt tésztáért vagyok oda, abból is inkább a túrós bukta a kedvencem. … Olvass tovább
Álmodtam, valóság volt? Nem tudom. Azon az augusztusi pirkadatkor a jelenség nagyon valósághűnek tűnt. Felriadtam, és te ott ültél mosolyogva a fotelben. – Búcsúzni jöttem – mondtad (vagy csak gondoltam?) Most elmegyek. Vigyázz nagyon magadra. Ahogyan megjelentél, úgy tűntél el, mint egy hulló csillag. A családfánk jutott eszembe. A gyökerek ahonnan származol, ahonnan magaddal hoztad … Olvass tovább
Az utazásnál az első benyomás csakúgy, mint a szerelemben, meglehetősen fontos, de idejekorán ítéletet mondani a kerek egészről botorság lenne. Különösen igaz ez az első repülőútján az istenek szárnyak nélküli fiának. A gépen hamar jött a csujás dressz. – Milyen italt hozhatok? – kérdezte mindenkitől, kivéve tőlem. Ülőszomszédom, egy indián kinézetű ficsúr bennem vélte megtalálni … Olvass tovább
HŐS (melléknév) Bátran helytálló (személy), aki (főleg harcban) a rá leselkedő veszélyek ellenére kitart, és akit tisztelnek, mert bátor vagy nemes cselekedeteket tett. HŐS (főnév) Bátor személy, aki kitartásával, eredményeivel másoknak is példát mutat, és akit tisztelnek, mert bátor vagy nemes cselekedeteket tett. Az én hősöm nem ilyen volt. Engem ugyan megmentett, de nem a … Olvass tovább