Anyám

Anyám Anyám a csodáért harcolt míg tobzódott a fájdalom. S én vajúdtam, Ő itt hagyott, gyászlepel lett a szenvedés. Életre hívott a szenvedély, lettem árva csend, aprópénz. nem váltott valóra senki sem. Rólam az Isten is lemondott, álmaimmal üstökös loholt. Kacagva sajnáltam magam míg téptem az úton gazt, virágot, szívemben meghaltam százszor, százszor újra megszülettem. … Olvass tovább

Nehéz

Nehéz Milyen nehéz ma megmaradni jónak, tükörképe lenni az igaz szónak, nehéz a remény avarjában járni, elesni ezerszer, és mindig fölállni. Megmaradni jónak tán lehetetlen, holt elvek pora kavargó szelekben sarjadó gazoknak lesz földi áldás, de lesz-e a bűnösnek megbocsájtás? Bennem a világok rég összedőltek, virágaim helyén tövisek nőttek, egyik lelkembe, másik szívembe szúr, az … Olvass tovább

A gyrosos szerelem tragédiája

A gyrosos szerelem tragédiája Hajnali kettő – A körúton két karakter a játszik Kétszáz forintos szemük csillog De a pizzaszelet helyett Egymásra éhesek. No meg, Hamlet mást is kíván Ételre éhes e férfi száj. Meg is állnak egy gyrosra A Blahán A joghurtos szósz csöpög Mint Ophelia szeméből a holdkönny. Hagymasírás, hagymalehelet – A szeretésből … Olvass tovább

EMLÉK

EMLÉK Csak ültünk némán, Néztük a vizet, Hold tündökölt, Balaton felett. Susogott a nádas, Szél, lágyan ringott, Sirályok szálltak, Hangjuk messze hallott. Szótlanok voltunk, Fogtad a kezem, Ragyogó éj volt, Örök szerelem. Tavasz van újra, Cseresznye virágok, Szellő lebben faágon, Ablakból nézem a tájat, Álmomban, éjjel láttalak! 2015. április 18.

Jó Anyám

Jó Anyám Emlékeim bús homálya, tisztul mikor Rád gondolok. Szereteted fényárjában, kedves arcod rám mosolyog. Hiányodat mindig érzem, fognám szorgos, fáradt kezed. Oly boldogan ölelnélek, csak virággal köszönthetlek. Sírhantodra teszem csendben, szívemből száll mély sóhajom. Lelkem mélyén itt vagy velem, simítja lágy szellő arcom. Schvalm Rózsa (2012-05-05)

Kinek

Kinek Elfogadtam, tévedésből a meghívást. Tévedés volt, de kié a meghívás és kié a tévedés? Elhiszem, tévedtél, nem engem akartál. Ki helyett fogadtam el -tévedésből? Ajtót nyitottál, nem hiszem, hogy véletlen. Tudtad, hogy én sem hiába vétettem el az országot, a várost, az utcát és az ajtót. Nem először és nem utoljára.

Magány

Magány.. Elmondanád, de nincs kinek! Szólhatnál tán, de már minek! Szívednek szavát magadban hordod, Amit gondolsz, jobb, ha ki sem mondod! Magányban élsz, társas magányban, egy emberrel a házasságban! Közös ház, gyerekek, és vagyon, mi hozzáköt, bilincsként oly nagyon. Meleg ágyban, hideg vágyad, hideg csókra nyitod szádat! nincsen tüzed, szenvedélyed, örömteli élvezésed. Tűrsz. Nem mondod … Olvass tovább

Májusfa

Májusfa Szépen süt már a nap áprilisnak végén, május egyet várja a sok betyár legény. A zöld lombú erdő még csendesen hallgat, a leányok várják: zajos legyen holnap! Harmatos hajnalon a deli legények a zöld májusfáért az erdőbe mennek. A kerülő nem lát ilyenkor fatolvajt, a felkínált borból lassacskán iszogat. S ott van a májusfa … Olvass tovább

Szerelem csillaga

Szerelem csillaga Csendembe szeppent hajnali álmok, vasszínű égre ráfestett csillag két szemed. Pislogsz, vagy rosszul látom hogy fényed elalszik? De tudom, itt vagy. Nappal is érzem, jársz csak utánam, mert ez a sorsod. Helyed, nálam örök. Tán, ha a mennyben szóra bírnák a tubákat felbolydulnának még a csillagkörök… Állna meg akkor az összes múló óra … Olvass tovább

Szótlan szeretet

Szótlan szeretet Hideg voltál, hajad és arcod hófehér, mint az a február reggele, mikor a földet hó fedte. A szeretet kendőd körbe fonta arcodat,én meg kerestem mosolyodat. Lehetetlen, súgta egy hang , Ő már csillag úton jár, oda fenn. Álltam melletted, lábam örök ágyad mellett gyökeret eresztett. Elvesztettem mindenemet, a szerető szívedet, az ölelő kezedet, … Olvass tovább

Megfáradt méh

Megfáradt méh Nézd, lábad előtt az egész életem, dédelgetett, értéktelen vacak kincsem vedd mind, zúzd porrá, vagy hajítsd el messze, nem az vagyok már, ki indulna, hogy megkeresse mit elvesztett majd megtalált, apró kis morzsát éhes, mohó vándorúton, létnek becézett kínját lerakja megfáradtan méh-énem, aludjon kaptárban mélyen, míg újraküldöd gyűjteni-mézét méred aranyárban (ha kiteljesíti megmaradt … Olvass tovább

Árnyak

Árnyak Estefelé megnyúlnak az árnyak, szemem kinyitom, de semmit sem látnak. A sötétség, rátelepszik a falakra, félelem zúdul a nyakamba… A szobában ülök, oly régóta, figyelek, minden kis zajra, várok, talán egy csillag bekacsint, várok, talán még lesz fény odakint. A felhők mögül, a hold sem integet, csak a fák hajladoznak, zizegnek, már az ablaknak … Olvass tovább

Kikeleti mese

Kikeleti mese Kinyitott a virágboltos. Üzlet elé kipakolt száz virág üde színfoltot hozva lágyan illatolt. Út betonján, centis résből pompázatos virág nőtt, kutyatejek poros szélről bámulják a királynőt. Lilasága irigységre készteti a gazokat; lándzsás utifű, meténg se barátkozva bólogat… Szirma bársonyát fitymálja egy csapatnyi százszorszép, súgnak-búgnak: „Út virága tán, afféle vándor nép?” Tyúkhúr fölzeng:”Mondd, mifajta … Olvass tovább

A pacsirta

A pacsirta A kis pacsirta úgy dalolt, hogy szíve majdnem megszakadt, a hangja vígan áramolt a dús mezőn, s a fák alatt, majd lágyan, mint a déli szél, csak szállt magasra egyre fel – az öröm mindig égig ér, mikor a lélek ünnepel. A varjú ült, s csak nézte őt, vágyón hallgatva énekét, s a … Olvass tovább

"Hityhó" /Régi Bereg megyei szójárás/

“Hityhó” /Régi Bereg megyei szójárás/ “Hityhó” mondta egykor Mamó Jelentése nem éppen jó, Gyerekek, rendetlenkedtek, Vagy a tűzre rossz fát tettek. Ez még elmegy éretlennek, De a már meglett embernek? Szomorú, de tény és való, Téves élet mire volt jó? Mintha hibás kódja lenne, Jó helyett, rossz felé menne, Haszontalan időtöltés! Egész élet elfecsérlés! Ez … Olvass tovább

Bennem élsz

Bennem élsz Mosolyogsz rám a szürke házak falain, csak nézel, nézel rám a fehér könyvlapon, S, mint nyitott kabátom ujjába a szél, Beléd kapaszkodik minden gondolatom. Egyszer kósza gyermek csavargó szívem, Majd botladozó,megfáradt öreg, Kereshetem bozontos gyökereit, Valahol, az idők kezdetén, talán meglelem. Mikor ajtód kilincséhez és a kezem, Vér szökik ujjaim hegyébe, megremegek, Mint, … Olvass tovább

Virágzó cseresznyefám 1340.

Virágzó cseresznyefám 1340. Fehér cseresznyevirágok tengere, Elmém ódon meséket hintő ereje, Fehér menyasszonyi szép varázs, Virág kelyhében sárga kis darázs. Régen közöttük bújt el álmom, Mesebeli szárnyaló varázsom, Vágyam szél fújta könnycseppje, Lelkem jövőbe látó barna szeme. Most virágzó ágai alatt állok, De már meghaltak azon álmok, Nincs más mint a komor valóság, Az élet … Olvass tovább

Vénuszláng

Vénusz lángja Óh,Te dicső Vénusz! Lángod miért nem lobban magasra? Naprendszerünk legforróbb bolygójaként keringsz kirendelt pályádon. Hajszálpontossággal körbejárod kitaposott mágnes utadat. 225 földi nap alatt sikerül ezt megtenned. De Te, sosem fáradsz el az időzóna végtelen szekerén. A szerelem hamis, ám gyönyörű Istennőjének örökös lakhelyéül rendeltettél. Hiszen naponta, a Földanya gyarló porhüvelyeinek örömben és csalódásokban … Olvass tovább

Én vagyok a bátor gyerek, én vagyok az óriás!

Elnyújtóztam. Habzsoltam a forró napsugarakat és azt, ahogyan csukott szemem alatt sárga és vörös karikák kergetőznek. Hűvösen csiklandozták fülcimpámat és meztelen felsőtestemet a fűszálak. Megtapogattam a tarisznyámat, de elég üresnek bizonyult. Mindenesetre találtam még az aljában egy kis szalonnát, vöröshagymát és fél szelet, kétnapos kenyeret. Egy fának támasztottam a hátam, elővettem a bicskámat és elkezdtem … Olvass tovább

A látogató

Valaki, vagy valami néz. Felriadok. Nem, talán nem jól fejeztem ki magam. Lesnek reám. Igen, lesnek reám az éj csendes sötétjében. Ilyenkor fonják egyesek azt a fényes, nyúlós hálójukat, amivel majd beborítanak, mint egy gubót. Vélni látom rám szegzett, éhes szemeiket, véres szájukat, kampós karmú szőrös lábaikat, ahogyan szövik, fonják, behálózzák az éj sötét egét … Olvass tovább