Hónap: 2015 április

Hajagos Linda, a magas, karcsú, szőke, zöld szemű leányzó hányingerrel küzd, rohan a mosdóba, és kiadja magából reggelijét. Nehezen csillapodik gyomra, arca az erőlködéstől kipirosodik és szemén is látni, hogy nincs jól. Képtelen hozzászokni a feszültséghez, pedig végzős egyetemista, túl van számos vizsgán, kreditszerzésen, szigorlaton, s maga sem érti, hogy ezen a szép napsütéses kora … Olvass tovább

Korábban meséltem már a nagyerdő titkairól, Sün Sándor és az erdei állatok határtalan barátságáról. Most egy kislányról mesélek, aki barátságot köt az erdei állatokkal. Igazából nem is csak barátságról van szó….. sokat tanul tőlük az elfogadásról, a szeretetről és a tiszteletről. Egy szokásos hétfői nap Lili életében. A biztonságot nyújtó hétvége után ma iskolába indul. … Olvass tovább

A Baross utca és a Körút sarkán, egy presszóban találkoztak ezen a késő őszi délutánon. A két testvér, pénteki napon – lévén hétvége – meg a munka is befejeződött, itt adott találkát egymásnak. Ezt egy kis beszélgetésnek szánták, meg annak, hogy a spontán jövő gondolatokat, a kiszáradás ellen, sörrel öntözzék meg. Sok sörrel! Zsadár Miklós … Olvass tovább

Az asszony a gyalogátkelőnél állt és várta, hogy a lámpa zöldre váltson. A négysávos főutat egy járdasziget osztotta ketté. A szembenálló várakozók közül többen türelmetlenül tekintgettek az elsuhanó autók mögé annak megállapítására, hogy vajon mennyire lehet még számítani. Közöttük egy valaki azonban békés nyugalommal várt az átkelésre. Az egyedül álldogáló asszony a tekintetével a túlsó … Olvass tovább

A fiú meredten nézte a füzet lapjának legfelső sorát. Már vagy öt perce hozzáfogott a dolgozathoz, de még mindig csak a címnél tartott. Nem mintha nem tudta volna miről kéne írni. Ó, tudta ő azt nagyon jól, ötös volt nem csak irodalomból, hanem történelemből is… Két hét múlva április 4-e, Magyarország felszabadulásának az évfordulója, ilyenkor … Olvass tovább

Lábaim elfáradtak, nem visznek tovább. Leülök a fűre megpihenni. A víz látványa mindig megnyugtat. A szél szeszélyétől függve, apró, alig észrevehető, nyugodt, pici hullámokat rajzolva, vagy dühösen, haragosan, hatalmas tarajokat, fodrokat görgetve, újra és újra jönnek szembe, s ütköznek a terméskővel kirakott partnak. A tó soha nem adja fel, pedig nincs választás számára, csak egyfelé … Olvass tovább

– mondta, és felséged zsebéből lazán előcsúszott a mondanivaló. Ahogy kiderült, megtapogattam, és szétnéztem, maradt-e valaki. Bezavart, hogy a bokrokban körülöttem rejtőzködő hangulatemberek sohasem néznek a kezükre – arra a helyre, ahol azelőtt az óra volt. De meg is bántam, mert ez száz százalékig lekötötte a figyelmemet, nem láttam, nem hallottam senki és semmi mást. … Olvass tovább

Suttyó, kicsi gyermek voltam, amikor egyik vasárnap délután öregapám meglátogatott bennünket. Ez mindig nagy esemény volt számomra, mert drága öreg szülém nem érkezett hozzánk úgy, hogy ne lapult volna valami finomság a tarisznyájában. Ilyenkor boldogan futottam elébe és alig vártam, hogy belekukkantsak. Akkor is így cselekedtem, de sajnos csalódnom kellett. Üres volt a tarisznya. Néhány … Olvass tovább

„Mivel mindenki a maga módján látja a világot, a maga módján éli meg nehézségeit és a sikereit. Tanítani annyi, mint megmutatni a lehetőséget. Tanulni annyi, mint élni a lehetőséggel.” (Paulo Coelho) VOLT EGYSZER EGY TANÁRNÉNI… Emlékeimben kutatva, egyre gyakrabban villan fel előttem, az a téli délután. Akkor beszélgettünk utoljára, talán egy pár órát. Én kérdeztem, … Olvass tovább

Külföldön élő barátaink látogattak meg a nyáron. Közös gyalogtúrákat szerveztünk a hegyekbe. Legnehezebb túránkra egy kissé ködös hajnalban indultunk. Kezdetben enyhén emelkedő turista ösvényen libasorban, haladtunk a csúcs felé. Később a ködből kibontakozó Nap sugarai ott találtak az ösvényt védelmező sűrű fenyőfák között. Beszélgetve, ütemes lépéssel haladtunk a mind jobban és jobban meredekké váló turista … Olvass tovább

Zöldsgrakottas kroki módra – Vegyünk 20-25 dkg nyers kziratot – Terítsük ki a földre, majd gyorsan fussunk t rajta – Eztkövetően lapjval lefel helyezzük egy nagymretű fazkba, ügyelve a fejezetek sorrendjre, mskülönben zavaros lehet a főzetünk – Majd öntsük fel 2 üveg tintahal-sűrítmny levvel – Ízesítsük egy kevs des-csemege kritika-örlemnnyel (A pikns ízeket kedvelők, használhatnak … Olvass tovább

Egy babás délután… A minap meglátogattam a keresztlányomat, Nórikát. Már két hete nem láttam és bevallom nagyon hiányzott. A párommal, még nem vagyunk házasok ( Szeptemberben lesz a nagy nap) és valamikor még fiatalnak is érzem magam, egy gyerekhez. Bár imádom a gyerekeket, de egy ekkora lépésre, még egyikőnk sem készült fel. Dolgozom, s egyenlőre … Olvass tovább

A teremben hat ember üldögél a sor(s)ára várva. Suttogva köszönök. Halk – joo nopoot- ot a válasz s a szájuk ép felével egy félmosolyt eresztenek felém. Síri csend uralkodik a teremben, nehéz lesz bármelyikükkel szóba elegyedni. Magamba zárkózom hát én is, nem kezdeményezem a beszélgetést senkivel sem. A gondolataimat, azonban elengedem, vele együtt a fájdalmaimat … Olvass tovább

Boldog vagy, elégedett, sikeres az életben. Eljön a nap, és rajtaütésszerűen megnyílik előtted egy ajtó. Belépsz. Nem akartál ide jönni mégis itt vagy. Félelem tör rád, menekülnél, de minden ajtó bezárult. Fogalmad sincs hová kerültél. Közeledben fura alakok imbolyognak. Tétován leülsz egy székre. Előtted üres a kör alakú asztal. Fényes fekete lapján elmosódott felirat. Most … Olvass tovább

/változatokkal/ Frissen, elegánsan, gyönyörű virágcsokorral kezében érkezett a vasútállomásra. Mosollyal ajkán, sétálgatott a peronon. Tervezgetett. Ő-t várta, Lillát! Türelmetlenül figyelte az alig haladó óramutatót. Közben ismételgette magában a tervezett programot, nehogy elfelejtsen valamit. A hangszóró fémes hangja hasított a levegőbe: a 214-es számú gyorsvonat 20 perckéséssel érkezik, kérjük az utasok … Ideges lett. Hideg futott … Olvass tovább

Egész nap sétáltunk, megmásztunk dombokat, völgyeket, hidakat, tereket. A közeli park látványa megsokszorozta kimerülő félben lévő erőnket; korhadt padján Kriszti, a kölcsönkapott tíz éves kislány az ölembe hajtotta fejét, és menten elaludt. Hirtelen egyedül maradtam… valamire vártam, egy megfogalmazhatatlan támaszra, egy előre vivő számításra. Hosszan elnézve ezt az élettől duzzadó leányt, porig sújtott a felismerés. … Olvass tovább

Amikor estefelé megcsörren a mobilom, és ismeretlen szám van a kijelzőn, mindig reménykedem, hogy a lányom az. Várni szoktam legalább négy-öt csörgést, legyen módja meggondolni magát. – Haló, jó estét! Kovács Vilmost keresem. – szólt bele egy kellemes férfihang, ahogy fogadtam a hívást. – Én vagyok. – Márkus András vagyok, a lánya férje. Libabőrös lettem. … Olvass tovább

(Átutazók) Várótermek. Több is él belőlük az emlékezetünkben. Már amelyekben jártunk. Nem sorolom, azt mondják, amúgy sok bennük a hasonlatosság, ha még oly különbözőek is. Talán az emberek miatt. Ami közös lehet: az a türelmetlen alaptermészetünk. Senki nem szereti, ha várakoztatják. A pályaudvarokon sem. Különösen, ha az ember esős, szeles időt fog ki az utazásra. … Olvass tovább

Egy kedves öregúr Korán érkeztem a buszpályaudvarra és mivel a tavasz lehelete még a múló telet idézte, ezért a váróteremben kerestem helyet magamnak. Azt tartják, hogy mindig az első benyomás számít, ezért egy öregúr mellé ültem. Kedvesen fogadott. Megéreztem, hogy unja a várakozást. Azt gondoltam, hogyha beszélgetnénk, akkor az idő gyorsabban telne. A kezdeményezésemet mosolyogva … Olvass tovább