Az élet értelme

A lejtős domboldalon, két párhuzamos utca között kialakított telekre épült a borostyánnal befuttatott közel százéves villa, melyet gyalogosan a felső utcáról nyíló bejárati kapun keresztül, lejtmenetben, huszonkét lépcsőn lehet megközelíteni. A kertész mindig itt áll meg kocsijával, és inkább a szűk utcán parkol, mintsem az alsó utca felőli kocsibejárón át beálljon a telek végében épült … Olvass tovább

Már semmit nem várok

Már semmit nem várok Már talán nem akarok semmit, úgy hiszem tőled, De mégis mintha egy darab, bennem élne belőled. Ha megtalálom, reszketek, majd utána forróláz ver, De elmúlik egy pillanat alatt, mert úgy érzem, kezed ölel. Csitítani próbál, s akkor már nem félek semmitől, Hogy megfagyom, vagy szénné égek… engem más valami öl… Az, … Olvass tovább

A változás

A változás A változás – az nehéz, Kemény és megterhelő. Súrolja a derekunkat, Meggyötri a gyomrunkat, Horzsolja a nyelőcsövünk, Kiráncigál önmagunkból. Puha papucsunkat váltjuk Divatos cipőre, édes Álmainkat ébredésre. Megszeretünk és gyűlölünk, Megtanulunk örülni, Egyenes derékkal állni, Magunk szennyesét kimosni, Maradás kelyhéből inni, Kevés önmagunkból adni. Megtanulunk maradni , Mert néha könnyebb elmenni.

Anyák napjára

Anyák napjára Május az év legszebb hónapja, benne az édesanyák napja. Ünnepel a természet,mi is ünnepelünk, május első vasárnapján édesanyánkat köszöntjük. Köszönjük a gondoskodást, sok-sok aggódást, szeretetet, mellyel elűzik bánatunkat, könnyeinket, félelmeinket. Mosolyukkal biztatnak, ölelnek, becéznek, s ha ügyetlenek vagyunk, akkor is dicsérnek. Végtelen szeretetük erőt ad nekünk, reméljük, mi is ily jó anyukák leszünk.

A kevesebb néha több?

Most betelt a pohár! Az az… csak telt volna, de azt kell látnom, hogy az egy literig kalibrált mércés poharam csupán 9dl-t mutat. Nem egészen értem. Hiszen a tejes dobozt én bontottam fel. Valaki megdézsmálta volna? Injekciós tűvel kiszívott belőle egy decit? Kicsit meredek, de nem elképzelhetetlen… Kezembe veszem a dobozt, hogy megvizsgáljam… és döbbenten … Olvass tovább

Az írisz párás horizontján

Az írisz párás horizontján költözik az égbolt felettem leszedált csillagok hunynak ki a sorsunk ugye közös? vagy ölelésbe pazarolt idő? szívem nem bírál zihál és diktál meztelen ág korcs virág Csendbe mártott szó lennék míg ajkad el nem ereszt de szavakat suttogsz és nyílik a magány Hajnali gondolatok az írisz párás horizontján torz irány. Attól … Olvass tovább

Tavaszi pillanat

Tavaszi pillanat Pattanó rügyek, zöldellő ágak, zsenge fű-, orgonaillat, pitypangmező aranyló tengere, fürdőző napsugár patak vizében. Itt-ott csillogó vízcseppek – nyomai az éltető esőnek. Bodros bárányfelhők ragyogó kékben, trillázó madarak távolban, közelben. Ember ily gyönyörűséget nem teremthet, a természet szépségéhez semmi fel nem érhet.

A biztonság illúziója

Tavaszodik. Az óra átállítás miatt hűvösek a reggelek, ellenben később sötétedik, legalább ennyi előnnyel bír ez a felesleges cirkusz. Három éves kislánya, Mályva, édesdeden alszik ágyacskájában, férje, Bazsó, pedig a másik oldalára fordul, és még alhat egy fél órát. Bezzeg neki kelnie kell, reggelit és uzsonnát készíteni a férjének, nyolc óra körül megetetni kislányát és … Olvass tovább

Ébren

Ébren Hamarosan lefekszem, s fel is ébredek, Lehunyom szemeim, s mindent megteszek. Álmodom majd szépek, s talán rémeket, A sors keze alá dolgozom, s csak nézem a képeket. A képeket nézem, magamnak fájdalmat okozva, De akit azon látok, az; szívemben van hordozva. Ha nem nézhetem többé, az majd még jobban fáj, De ez az egész … Olvass tovább

Ötezer ember megvendégelése

Ötezer ember megvendégelése (Jézus szavai piros betűvel szedve) Eléd régi sztorit tolok: Krisztus után harmincba’ tán Jézus és az apostolok Ültek tópart domborzatán. Tizenketten nézték, Ő meg Épp oktatni kezdett volna, Midőn tudásszomjas tömeg Jött s Jézus szólt: „Jól van, jól, na!” Hangerejét megemelte, Üdv- és hittan volt a listán, S hallva ámult vón’ az … Olvass tovább

Óarany

Óarany Álmomban újra láttalak,Anyám, öröm-nap mosolyod,dér-szórta hajad, valami csendesen üzent, talán álom- partokon járó pillanat… Tisztán éreztem:megfogtad kezem, -egy falióra kondult valahol-, a képzelet ma csodákat terem, hold-ezüst fényből emlék rámhajol. Ringatna tovább fájó érzelem s míg szavakat keres a gondolat, lágy zenét üzen a múlt, s a jelen cseresznyevirággal hinti álmomat. Ott állsz a … Olvass tovább

Szabadon

Szabadon Egyetlen vágyam, hogy szabad legyek, szikrázó szó, amit tehetek kínálom végtelen szeretetem. Lehetnék a vasléptű sors kegyeltje kifosztva, meggyötörve,míg élek. Szépnek mutathat a rút komisz élet, míg hintázik lágyan arcomon a mosoly, letörli cseppfolyós bánatom. Magamra maradva hallgatok, csak várom a távolban virágzó, felhőkben gyöngyöző, elébem érkező fénysugarat. Semmi nincs érettem, se Ég se … Olvass tovább

MESÉS VERS

MESÉS VERS Szoktatom szívem a csendhez, Magányos úton megyek. Fejemben, kósza remények, Messze, kék hegyek. Sápadt, holdvilágarcomon, Könnyeim pereg, Várom, a törpéket, kik befogadnak, S a királyfit, aki majd, megment. Zaklatott szívem, hevesen dobban, Egy nagy medve ugrott elém! Ó,! Félek! Nem ezt akartam! Ő, mosolygott, és mézet nyújtott felém! Hisz, ez, Micimackó, ámuldozom, Akkor, … Olvass tovább

Ne rettenj meg!

Ne rettenj meg! Ne rettenj meg rémhírek hallatán, ha meginogni látszik a világ, hűséged mindenkor legyen szilárd, bizalommal állva hit talaján! Jönnek szomorú, gyötrelmes napok, reng a föld, s hallasz hírt háborúkról, jönnek ámító, hamis Krisztusok, tarts ki, menj tovább igaz utadon! Ha mindenütt hangzik az igaz szó, mindenki előtt tárul a titok, nem jön … Olvass tovább

Déja vu

Déja vu arra a jelenetre, amelyet csak azért jegyeztél meg, mert ők tudni akarták. jogy ők ne lássák, magadba burkoltad azt a jelentéktelen -vagy azt a szégyenteljes epizódot.

Életünk útja

Életünk útja… Göröngyös utakon, tétova lépteink, céljainkat hajtva, telnek az éveink. Hisszük, az út, melyen elindultunk régen, a mi utunk, min járnunk kell, lépkedünk hát szépen! Van úgy, utunk ketté válik, ott állunk tétován, elindulunk, s reméljük csak, jól döntöttünk talán.. Az az út sokszor, nem is a mi utunk, de mire észrevesszük, fordulni nem … Olvass tovább

Bizakodás

Bizakodás Bizakodva ébredünk, új nap hajnalán, s, reméljük, hogy ez a nap, szebb lesz, majd talán! De jobbára tőlünk függ, mi lesz ezután… hogyha nagyon akarjuk, sikerülhet tán. Ne bízzuk a véletlenre, hogy a napunk milyen lesz, aki okos, minden napnak, kormányosa maga lesz!!!

Afrika most

Afrika most Isten, segíthetnéd ezt a népet, mert úgy látom az ember nem teszi meztelen bőrükön csontjuk zihál, ahogy torkuk a semmit nyeli a nincstelen meddig apasztható? Koldusok kiszáradt kis élete mellettük állni, míg süllyed a hajó… vérzik e csend, szólni kellene…

Csinosom-szépem…

Csinosom-szépem… Csinosom-szépem, csillagosom nékem, zabolázd lovadat, rúgjon csillagokat. Szemében az angyal, hold-szerető lánya suttogó démonom, hóka lovad szántja az egeknek gyémánt tűz-fényes mezejét parazsat abrakol, Nap-fiakat számra. Csinosom-szépem, holdsarló-szeretőm! Messze tőlem eljársz, szemem elengedő. Szívem reménykedő, hidegben didergő, mire visszatalálsz, eljár az esztendő. Üresek az utcák, sötét házam tája, nem világol nékem, csak Bába Matullája… … Olvass tovább