KÍNTATVA Dög voltál. Kutyául bántál velem. Torz pofám dugtad angyali tükrök elé, tested foncsora elé, és élvezted hogyan bujdosok álmokba s vinnyogok a Holdra. A Hold havazást sátraz fölénk, gyönyörtetlek, arcodba símitok fehérséget… Találd meg a kulcsot tálald ki – ki voltam! Találd meg, mi elveszett! Tálald ki a levest! Álom-limlomokat gyűjtök. Marokszám tékozlom magam. … Olvass tovább
Roberta végigsimítja dús, gesztenyebarna haját, melynek selymén megcsillan a neonfény. Karcsú alakja, hibátlan fehér bőre, hosszú, formás lábai és állandó jókedve miatt kedvelik a kollégái, férfiak és nők egyaránt, hiszen nem csupán kellemes jelenség, hanem tűzről pattant, okos nő, telve ötletekkel, melyeket szívesen megoszt bárkivel, csak menjen a munka. Negyvenéves elvált asszony, aki nála öt … Olvass tovább
Tó mélyéből A tó mélyéből, most újra tavirózsák nyílanak. A nyár forróságában, fürdet az alkonyat. Egy csobbanás, s mintha szállna a képzelet vitorlása. Vásznaiban duzzad a szél, mint a béke madarának kiterjesztett szárnya. Kisizsák;1988.Február 14.Vasárnap.
Ha áruló vagy Ha áruló vagy, tudnod kell, hogy szakmád ősi! Felelősség hárul rád, hogy munkád jól végezd! A megfelelő ember reményeivel végezz! Ha áruló vagy tagadj többször, kevés az egy! Három ajánlott, de ha a kakast levágod, Reggeltől estig csak ezt csinálod, meglátod! Ha áruló vagy – s nyelved éppen magyar – légy hű … Olvass tovább
A Léthe vidékéről Elutazok egy kis időre a túlvilági létbe, hogy leírhassam azt a tájat, ahol folyik a Léthe. Az egyik partján kiszáradt fák összedőlt törzsei állnak, közöttük eltévedt lelkek kóborolnak s tanyáznak. A másik parton zöldellnek a fák, szikrázóak a rétek, elnézve ott boldog minden oda került lélek. A vize sokszor Minosz lábait mossa, … Olvass tovább
Mit válaszolnál Most újra félek, Pedig nem akarok mást; csak látni szeretnélek. Csak látni szeretnélek, még mielőtt leesik a hó; Ha ez kívánságom teljesülne, csak az lenne megható. Szótlanul néznélek, úgy ahogy régen tettem azt; Hiába jönnek, mennek a hónapok, számomra ugyan az maradsz. Még eszembe jut, tudod, mit írtam neked azon a napnyugtán; Ha … Olvass tovább
A templomot körülvevő várfal északi oldalán egy kapu van befalazva. Nagyon régen egy ma már elpusztult település lakói azon léptek be a szent falak közé. A minap akadt egy ember, aki azzal a kéréssel fordult a Vezetőkhöz, hogy a befalazott kapunak vissza kellene adni eredeti formáját, hogy az elpusztultak lelkei is végre menedéket találjanak ott, … Olvass tovább
HAIKUK Memento mori kifordult gyökér oldalán egy hóvirág néma harangja – Imagine igéző szemek olvasatlan üzenet sötét templomban – Ámen tücsökzene szól kövekbe zárul a csend zsidó temető – Hommage\’a Hamvas Béla kaleidoszkóp káprázó virágai nyílnak – elmúlnak – Napraforgó hajnal – köszöntő fekete szemű erdő fordul zizegve – ———-
Zöld vér Gyermekkoromban sokat álmodtam. Akkor még semmi sem volt egyértelmű. Akkor még minden egybecsengett. Esténként nem ijedtem meg a nagy robajjal lehúzódó redőnyök zajától. Folyton féltem. Az emlékek egy erdőbe vezettek. Ott egy fára azt karcolta valaki, hogy várjak. A fa kérge felhasadt és ömlött belőle a zöld vér.
Ima Uram! A szeretet hiánya Életünket beárnyékolja. Napod lehangoltságot hordoz, Bizonytalanság gyötri szívünk. Óvd, védd meg tőlünk saját Földünk! Szomorú-viola hajnalon Mindennap hozzád fohászkodom. Haragtól kérgesedik szívünk, Egzisztenciánk hálójában , Mint lépre csalt halak vergődünk Félelmünkben kiáltunk hozzád, Mondanánk most már egy hozsannát, Ha nem lenne oly sebes a szánk, Ha lábunk nem lenne erőtlen, … Olvass tovább
La Liga CR7-nek komor arca Jelzi, bajnok lett a Barca, S döntő gólt a Messi lőtte! Nem érheted utol őt te Szegény, lassú, kopasz Pepe! Legfeljebb, ha elönt epe, S agyadban szakad át már gát, Felrúghatod s kapsz egy sárgát. Zokog sok-sok kapus: „Ej, már! Megint beköszönt a Neymar!” Harapásról leszokott a Suárez és gólpassz-kotta, … Olvass tovább
Udvarunkban süncsalád él Udvarunkban süncsalád él, papa, mama, gyerekek, késő este, éjfél felé, te magad is nézheted. Gömbölyű ki szúrós labdák, apró lábacskákon, egyvonalban, egymás mögött vonulnak a fű között. Néha-néha vinnyognak, mint malacok az ólban, a kerítés felé kocognak, s kibújnak a léc alatt. A ház falához simulva az aszfalton sietnek, utcasarkon bekanyarodva, szemem … Olvass tovább
Amikor rám néztél Csillogó szemedbe belenézve, Szédülten zuhantam, mint mély tengerbe Idő, tér, mind megszűnt számom, Érzéseimnek már nem voltam ura. Erőmet összeszedve – tiltakozva, Nem szabadna karodba omolva. Ez csupán csak fellángolás, Várom, hogy elmúljon a varázs. Győzzön a józanész! Vagy legyen úgy, ahogy kérsz? És holnap mi várna? Törött lelkem mélybe zuhan. Nem … Olvass tovább
Mad Girl\’s Love Song – Sylvia Plath után szabadon* kézbe vett időn át látlak átlátszó minden, belesimulsz a képzeletembe két test a tükörben, az egyik az enyém a másik a valójában te lehetnél mikor jön el a jövő szívdobbanása bam, bam, bam szívdobbanása mikor sétálok, fogod a szívem elég puhán ahhoz, hogy ne érezzelek a … Olvass tovább
Nyár a tavaszba Nyár a tavaszba félszemmel benézett, felhők között a mosolya felfénylett. Lágy szellője törli május könnyeit, mélabús arcáról cseppnyi gyöngyeit. Ázott földre Nap fényözöne omlik, tűzpiros rózsa bársony szirma bomlik. Fűnyírók zúgása töri a csendet, nyomán a pázsit friss, üde – zöld, selymes. Akác illatát harmatozza a lég, kábultan repdes mámorától a légy. … Olvass tovább
Búcsúzás Búcsúzzunk nyíltan, ha már vége, nem ölel gondos ragaszkodás. Oldottuk a fém bilincsünket, beszéljen végső, hűs kézfogás. Szerelmünk régóta haldokolt, nem fogta körbe a bátorság, mely hideg búcsúban élt volna, elköszön, mint régi forróság. Már mélyre süllyedt a rossz kedély, felhozni, nagy vétek lett volna, a boldog érzést színlelve a májusfa hamisan hajolna.
Szürkülödik… Lebukott már a nap, nyugovóra tére, Az ég kék tengerét pírbe festi vére. Születnek aztán új fények tűz-testéből, Mint igazgyöngyök, tűnnek ki a sötétből. Közben a habokból feltámad egy gálya, Lassan-lassan kihúny ízzó vér-mágjája, Az, mit úgy hívunk, hold, mint egy gyémánt, ragyog, Aztán koronája kioltja a napot. Egy pillanatig csend honol a fák … Olvass tovább
Riasztó Minden olyan lapos, eltűntek a formák, ez az egész világ egyetlen nagy pacni… – mindennek ura lett a bóvli, a hakni, agyakon lakatolt sekélyesség-fogság. Hová lett a kerek, a szögletes másság? Hol bujkál a tarka, különleges tartam? – Színfolt, ami izzott önmagáért hajdan és nem vegyült bele alattomos álság. Jellemek kellenek. Sasok és Sirályok. … Olvass tovább
Rég volt Gyermekkorom múló álma, tágas mezők szép világa. Ráborult az azúr Égbolt, virágos rét, csoda szép volt! Szedtünk tarka, szép virágot, bejártuk a fél világot, Nekem nyílott a szarkaláb, futkároztam mezítláb. Csörgedezett búgó patak, fürödni benn , mindig szabad. Harmat fűben, csiga mászott, messzebbről a Bakony látszott. Sóvár lelkem néha vágyott, meglátni a hegyvilágot. … Olvass tovább
Múzsa A Múzsám igen fiatal, egyelőre gyermek, ő ösztönöz most írásra: a versek öregek. Lelkemből nőtt ki a Múzsa, az az én virágom, nekem ő a legdrágább kincs ezen a világon. Kedves ő, friss és harmatos, rám csillan a szeme, akkor lehetnék csak boldog, ha engem szeretne. A Múzsámat ápolgatom, amíg érett Nő lesz, megfiatalít … Olvass tovább