Hónap: 2015 június

Dilemma Én lennék a kezdet, vég, s a kezdet vége, Aztán, ha a szentek karcolnák az égre Létem mánusait, homokórám remélt Téridő-falának legutolsó szemét, Visszapillantanák rátok odakintről, S becsuknám a szemem, lemondva e kincsről. Mészáros Botond, 2015. június 29., Szilágycseh mánus*= óramutató (erdélyi regionális kifejezés).

Ophélia a tóparton A tó megfürdeti a csillagokat Gondoskodó, nyugodt édesanya * Lubickoló́ halak néhánya felriad Sötét az ééjjel, mikor Ophelia a stégre pihen A deszkák kemények, mégis azt képzeli Fejét most is Hamlet ölében pihenteti A szellő ringatja álomba: Ablakok helyett az idő kapuja áll tárva nyitva Száraz orchideák zizegése helyett, csak varangyok kuruttyolnak … Olvass tovább

Dolgavégezetlen Mi lehet még köztetek a dolgom, talán csak az: túlélni önmagam. Létezésem már nem az én gondom, akár a sok hasznos haszontalan. Nyújtózásom születéstől sírig, hiú remény, még odáig sem ér. De csak ez egy lehetőség nyílik, a halandóság mindenkit túlél. Sokak közt mindig egy vagyok: magam, kevésemből ugyan mit adhatok? Köröttem zajlik a … Olvass tovább

Gondolatszilánkok Éhség Egy szelet kenyér – másnak morzsa se jut, s te kukába dobod. Egy pap emlékére Áldozat lettél – segítő szívvel mentél gyilkosod felé. Ha majd… “Ha majd…” – hallottam elégszer. “Ha majd …” – boldog akkor leszel. Ez ígéret – kérdem csendben, valóra válhat-e életemben?

Süpped a mindenség fa-hangjegyekkel kottázott utca a szél dallamát vajon ki húzza fejemben az üzenet szinte ég válság alatt süpped a mindenség költői szemmel én bármit látok a nők számomra mégis csak álmok nem elég bölcs már a jaj intelme csodára várok rímeket mímelve most hold-kiflit kínál az ég boltja bennem nagy kétségek állnak sorba … Olvass tovább

Még csak szavak Még csak szavak, melyeket tettek követnek. S megvallod vágyaid, szép kedvesednek. Még csak álmok, amik valóra válnak. Higgy a szerelemben, higgy a fellángolásnak… Kisizsák; 1988. Október 25. Kedd.

Gyávaság Nem kitűnni környező világból, Mi folyondárként növekszik köréd. Gyökeret eresztve öli a kultúrvirágot, Fertőzés elleni immunitást nem olt beléd. Ünnepek, hétköznapok váltják egymást, Váltják egymást, de észre sem veszed. Vasárnapok pihenő ízei hétköznapok prioritásával keveredtek. Felfordult világ kereke nem találja helyét, Hiába nyomod lábaddal a megfáradt féket, Bovarizmus leple alatt lépsz ki önmagadból, S … Olvass tovább

Fénysugár Álmodó, csendes fénysugár merre jársz, hol vagy, jössz-e már? Látod, itt tombol az éjsötét, sirámunk jajszavát szerteszét hordja a bús szél szárnyain, adagolt félszek árjain. Hályogos szemünkön bűvölet, hittelen sodródunk nélküled káprázat létben, s látszatok mögött az Isten rég zokog, Közeleg, tudom, az a nap, mikor a szív, mint patyolat ragyog, s a kegyelem … Olvass tovább

Erdővidék Tárt ölekkel váró bölcsőm, honnan soha el nem jöttem, s hová mindig hazatérek ujjongva vagy bú-szövötten, hol az erdők égig futnak s fenyves lankán, tölgyes alatt, szelíd völgyek hűs rejtekén győngyforrásból élet fakad, táltosok s tündérek hona magyar föld e kies tája, itt csodákat csengnek mesék s szállnak regék szájról-szájra, szárnyas lovak patája szór … Olvass tovább

Vihar Elrongyolódott felhő vándorol zápor verte este, a sűrű ég felett. A szél hatásvadász kedvében felrázza a zöldet, fákon, bokrokon. Oly duhaj a vihar, felizzott korbács, hajtja, űzi a tépett leveleket. Önmagát falja fel, mire csend lesz, esőfüggönyök színfala mögött.

Szociális temetés Egy idős házaspár története Csak ketten voltak. Gyermekük sajnos nem születhetett, A szeretet volt a harmadik, ki velük élhetett. Hetven hosszú, csodálatos év, mit együtt tölthettek, És házasságot is már újból, másodszor köthettek. Kéz a kézben, boldogan, és mindig nagy megértésben, Kisebb viták mellett, szeretetben, egyetértésben, Egymást féltve, óvva, és mindig kedvesen becézve, … Olvass tovább

Szomjas kertek Szomjas kertek néznek fel a júniusi égre, suhanó, bárányfelhők bordázta kékre. A horizont pereme néha-néha sötétlik, hamis ez az ígéret, Nap sugara felfénylik. Szélben hajlong esdeklőn, a sápadó lombozat, levelei rezdülnek, mint felszálló, halk sóhaj. Imát rebeg reménnyel, feléd forduló szívvel, hallgasd meg ó, én Uram, öntözz éltető vízzel! (2015-06-29)

Talizmán Hűs szárnyát rám teríti az este, sietve lépek, menedéket keresve, hol vadóc mivoltod felém legyint, én lábnyomodba olvadok megint, nyakadat öleli gondolatom, észre sem veszed, de vágyom nagyon, hogy felgyújtsd a fényt, – nem látod tisztán, szerelmed féltve őrzött talizmán.

Hölgyek, urak! Tessék! Lehet! Hölgyek, urak! Tessék! Lehet! Hallgassák a történetet! Olcsón mondom, olcsón adom, Ha akarod, le is írom. Hölgyek, urak! Tessék! Lehet! Hallgassa meg a versemet Aki búra vigaszt keres: Ára csak egy meleg leves! Erdőlepte hegyek között, Hová nap is ritkán sütött, Megérkeztem és leültem, Vigan az evéshez kezdtem. Lelkem, tüdőm megtelt … Olvass tovább

Hibák Elveszett az út, amin jártam, amerre nézek, csak pusztaság – száraz-virágok, feldúlt tanyák, kóró és gyökér áll szilárdan. Vihar sem kavar szürke penészt, mely ráhízott e nyüves tájra… – bizonytalan lét…nehéz málha; letenném súlyod, mert felemészt. Ez nem én vagyok, valaki más; szólj már nekem…jöjjek vissza – kiálts hangosan, hogy felnyissa szavad a szemem, … Olvass tovább

Rózsaszál Ablakomon ;kandikál; egy rózsaszál, Kérdezgeti, hogy sóhajom hova száll? Akinek szól, nincsen itt a közelbe ( n) Elment már a ;túlvilágra; örökre. Két ölelő karja tárva, engem vár, Amikor az én időm is majd lejár

Neked küldöm szívem… Ahol most járunk vén erem nem várnak Istenek, álmok, ha voltak is csodák, már nincsenek, elfogytak az ideálok. Rég vadlóként tört az indulat, szerelmet hőkölt az ágyunk, most fáradt szövet a gondolat, egy érfalon megállt a vágyunk. Látod, csak terajtad múlhatunk, hogy égünk-e tűzben, viharban, vagy lehullott bábként megfagyunk holnap, az őszi … Olvass tovább

Könnycsepp Egy legördülő könnycsepp, ennyi a fájdalom, mi néha gyöngyszemként látszik az arcomon. Elfogytak könnyeim, elmosták az évek, erősnek kell lenni a napok kemények. Lelkem mégis kiált: Sós vized fáj nagyon! Engedd szabadjára, de nem tehetem, tudom. Csak a gyengék sírnak, ne mutasd bánatod, kit érdekel ma a könnyáztatta bajod? Az a könnycsepp, oly jó, … Olvass tovább

Életképek a rizsföldekről… Chun- Mei esernyőket árul. -Bár messze még a monszun ideje, és meg sem szakad az ég errefelé soha- Jó szemmel nézik nagy igyekezetét. Hasznos dolog az ernyő, megvéd a nap tüzétől is… Chun-Mei rizsszalma kalapot visel, selyemszalaggal köti meg fején. Ám, a mindig vicces kedvű északi szél, ha elfelejti, messzire repíti azt… … Olvass tovább