Hónap: 2015 augusztus

Szűk az est inge az idő odvas ablakán becsordogál a pillanat néz a könyvből egy balga kán izzad a vers az ing ragad fúj a hangsúly szóeső ver párás a lélek legbelül karácsony jön friss fenyővel nehéz az ünnep egyedül a tudat mélyén sok vágy van a valóság fölötte ring reszket a költő az ágyban … Olvass tovább

Te csak játssz! Mint láthatatlan zongorán, Te csak játsszd a dalod. A darabot magad írod, Jutalmat is Te kapod. Te csak játssz! Maradjon egy kis titkod, Magad ki nem adhatod! Másnak, hogy mennyit adol, Elmondja néma zongorád. Te csak játssz! Legyen meg a tűz, Amely elindított, De magad is szeresd, Talán játszanak veled. Te csak … Olvass tovább

Fiókvers Már tisztában vagyok a fogalmaival ennyi év után, S mikor kérdezték, én néztem őket bután. Tudtam mit jelent, de én sosem írtam fiókverseket, Mert a cél túl szárnyal azon, hogy magamnak; másoknak teszek eleget. De miért is írnék a fióknak? Csak akkor, ha titkolnom kell valamit, Valamit, amelyre ha gondolok álom, de nem álmosít. … Olvass tovább

Panna iskolás lesz Iskolába megy már Panna, Nem az óvodába. Hátára veszi táskáját, Ez volt minden álma. Titkon erre vágyott mindig: Oda viszi lába Iskola kapuja elé, Hol sok gyerek várja. Táskájában tudománya, Sok szép könyv és füzet, Színes képek sorakoznak Ákombákom felett. Megfejteni még nem tudja ÁBÉCÉ betűit, De már várja, hogy ihassa A … Olvass tovább

Etyek Rakoncátlan kőkockákból építettem váram. A drótokat eldugtam, így nem ráz meg az áram. Nekem innen a vásárra nem kell messze mennem, Etyek itt van egy köpésre, autót sem kell vennem. Súlyos pesti sértésekkel vittek a kórházba, Ott fetrengtem Etyeken és azzal hoztak lázba, Hogy a lelki sebeimre van gyógyír, csak várjak, Talán nem kell, … Olvass tovább

Kavargó – álmodó – dallamok csillagpor hull rám tri rí riri rám álmodik nótám ringató hullám trimm támm tirí rámm örökös körforgás mi nékünk pusztulás Földünknek újulás timm támm tirí rámm tárámm csobban kis patak kondul éj harang bimm bamm – Béke van fények Kozmoszban színeket látok pupillát tárok ti ri ri ri ri szívem … Olvass tovább

Wien, 2015. rejtőző árnyék fénycsipkés utcák kövén az alvó koldus – vén tornyok között bolyong a hold: a mítoszt álmodja tovább – Ökofalu, Agostyán szelíd őrvonal város és erdő között Isten küszöbén –

A “nyomor macskája” Gelléri Andor Endre ma is időszerű hasonlatával….a nyomor “macskaemberéről”…. A “nyomor macskája” Mocskos rongyba csomagolva, Szemetesben kotorászva, Penészes kenyeret rágva, Rühes testtel bandukolva, Éhezőkkel együtt hálva, Mosakodva, szennyet nyalva, Sebes talppal bukdácsolva, Áporodott ólban lakva, Lakkcipővel oldalt rúgva, Kiűzetve,felakasztva. Beteljesült macska-álom… Nyomorból lett megváltáson, Dorombol a halálsoron.

Búcsúzó nyár Égető még a déli napsugár, nyíló virágra hímes lepke száll. Keresem árnyék kellemes zugát, búcsúzó nyár – egy percre megáll. Melegével érleli gyümölcsét, hajlik az ág súlyos terhe alatt. Szőlőt, szép almát, ízletes körtét gazdagon ad, legyen, ha tél havaz. Eső után zöld a pázsit, a lomb, ég tengerén bárányfelhők ringnak. Messzeségből felhangzik … Olvass tovább

MONDVA CSINÁLT SZERETET Csalódás az egész élet, mikor hamisan ölelnek, Kábító- hazug szavakat füledbe lehelnek. Agyad üvölti, -Na jól van ennyi elég! Mint egy luftballon..oly üres leszel, s felrobbansz egy fáradt esős őszi reggel. Faltad a szépet, ittad a jót, s nem vetted észre minden hamis volt. Volt egy család..mi egy szívhez tartozott, mindenki más … Olvass tovább

Hangyányi Istenem! Ha belegondolok…jelent-e valójában valamit az, hogy létezünk, mi, emberek, itt…ezen a Földnek nevezett göröngyön? Hiszen ráleltek másik Földre és régebben is találtak hasonló Földet, s lehet, a közeljövő megint kecsegtet frissítéssel, mert a temérdek kutatásba fektetett pénz, energia, miegymás se mehet kárba. Állítólag – valamilyen szinten – élet fakadt ott a felszínen, de … Olvass tovább

Fogjuk egymás kezét Sétára indulunk Veled, Boldogan fogom a kezed. Csend van,de beszél a szemed, Szívemet adom én neked. Terveztünk,csodákra vártunk, Lett nekünk népes Családunk. Egymásért csináltunk mindent, Te lettél legdrágább kincsem! Én Érted,Te értem voltál, Elmúlt azóta sok nyár. Közös utunk vége felé járunk, De még mindig csodákat látunk, Mosolyognak,nőnek az unokák, Játékuk betölti … Olvass tovább

Falak Nem értem miért, s ,hogy lehet. Falak fogják minden léptemet. Kitörni próbálok,. nem lehet. Vissza húz a kegyetlen végtelen . Hiába süt a nap sugara. Ha rögtön felhő takarja. Réten nyílik , száz virág. Fa lombja zöld, mind csodás. Ám vihar tépi, száraz ág . Már a hold is megfakult. Ezernyi csillag mind lehullt. … Olvass tovább

Bülbül… A szép Chao-Mei dombok alján jár. Hófehér karján kis kosárka libeg. Zsurlófüvet tépked, illatokban lépked, s a folyóhoz érve vízbe szórja mind… Lenn a parton, ciprusnak árnyékában Chao-Mei szemére az álom szárnyat ragaszt. Elringatja szerelmesen a hegyi fuvallat, kosara folyóba billenve messzi útra kél… Apró bülbül, és cinege szállong, mirtuszfa ágain röptük csendesed\’ -Narancsillatban … Olvass tovább

Honvágy Magzatmázam alól pislogtam riadtan – ölelő fészkemet fennhangon sirattam. Köldököm zsinórját nyeste a félelem, fedetlen testemmel játszott a végtelen.

Gyönyört hoztál Az ajtót néztem, téged, vártalak, lelkemben éreztem a vágyakat, beléptél,s repültem karjaidba, beleszédültem ..csókjaidba… Felemeltél, az idő megszűnt létezni, reggel a karjaidban akarok ébredni! Csókjaiddal elhalmoztál, testeddel… gyönyört hoztál… Mint a tűz, ontottad a forró csókokat, Testem, mint egy hárfát simogattad, már nem hallottam, nem láttam semmit, éreztem, a vágy a magasba repít. … Olvass tovább

csak élt ma is egyszerűen semmi láz álom magasztos vágy csak evés utána szeretkezés aztán alvás az egyetlen csodaíz ma is közepesen eszeskedni a semmiről üres lelked homokszemeit raktározni egykedvűen kóvályogni az öt órai tea után ősz fák alatt sem keresni az igazi régi kardokat- arcokat ma átlagosan szeretve sem inkább gyűlölni ostobán bezárva béna- … Olvass tovább

Sír egy hű szív Sír egy hű szív, zokog lelkem Holdfény karján fáradt énem Estfény leplén holt bánatom Múlt ösvényét kitakarom. Érzés suhan vágyak völgyén Csókot éleszt hadak földjén. Ölel karod, ajkam szomjas Vad szenvedély vágyat fakaszt. Fénylő csillag, ékes dísze Nagy szerelmünk igaz gyöngye Átka dalol valós álmán Sorsunk tépett takaróján. Sír egy hű … Olvass tovább

ONNAN JÖTTEM VISSZA Onnan jöttem vissza, ahol nincs öröm, se – szikrázóan vibráló fény, se – vigaszt nyújtó, éltető remény A poklok sincsenek mélyebben, ahonnan visszajöttem én. Nem volt kacaj, mézédes dal, sem huncut egymásra nézés Hiányzott a simogató kéz, s a csók mámoros íze ajkamon Onnan jöttem vissza, ahonnan nincs visszatérés Mégis a fényre … Olvass tovább