Kópéság Hajdan a vén tónál … önfeledt kacagás – sziréndal, éjvarázs, csókéhes kéjsóvár, szédítő szálldosás. Sebtében lobbanó – szerelmet forraló, vágytermő változás. Bakfislány nevetett, repdesett szoknyája – boldogság forrása szívéből megeredt. Kedvese dicsérte, platánok tövében – szerelme törékeny kellemét idézve. Éganyó napozott, felhőnyáj kiszaladt – Jóisten zivatart zúdít'ni habozott. Emlék a vén tónál … (kópésan … Olvass tovább
Zombi szerelem szonett Érted dobban bomló szívem, szerelmem, pumpálja még szénfekete vérem. Ó, bár ne sírbolt volna házam rég, ne kellene fagyos földben hevernem. Ám egyszer majd nem kell téged keresnem, szép alakod felfedi a hold fénye. Elém tárul holt szerelmem lénye s minket rejt majd el halotti leplem. A sötét éj majd sóhajunkat hallja, … Olvass tovább
Éjjeli szarvas Sápadnak csillagok, én is csak pislogok, szarvasok hercege előttem kódorog. Sziklagerincen szökken a szarvas, megfeszült ínnal ugrik a falnak, bár ne omolna kőhegy le mégsem… döbben a csend-száll kánya az égre dögkeselyűket hintáznak felhők. Szarvasom szántsál hegyekre erdőt, ormokra jégből ragasszál sapkát, világló lámpást csillagnak adjál árkodat húzzad végig a mélybe tavaszkönnyeket csordulni … Olvass tovább
Vén dizőz Illatfelhőjét gomolygatja, verébraj-köpenyt lobogtat, kacéran gyümölcsöt villantva hámló ágával csókot ad. Az élet, mint pióca, rajta csüng és kiszívja nedveit, de elhalása – bármi fajta – erővel tölti fel megint. E szimbiózis véghetetlen adok-kapok. Míg csillagok sziporkáznak a végtelenben, és nap olvaszt blazírt fagyot, szivárványt bontva a fehérből, ékszerré festve víz cseppjét, kopik, … Olvass tovább
Fej vagy írás… Jó és rossz vegyül, éjek, nappalok, feldobva érmék, s én választhatok. Oly egyszerűnek kéne lennie… Pánik, szapora pulzus, zűrzavar, várni egy kicsit, múljon a vihar, eltévedni könnyű sűrű ködben… Fej vagy írás? Mielőtt lezuhan, őrülten gyorsul, még csiszolatlan a választás hirtelen… Veszteség… Idő megmosolyog, nem rejtőzik, rám simul, oktat, hozzám tartozik, láttatja … Olvass tovább
Trójai ballada 1. „Bort a búra!” – kiáltott Agamemnót, s fogta poharát, Kimért mosollyal bólintott és kortyolt tovább. Az este jól alakult, nem lett háború a cél, Trója hercege másnap békével hazatér. Ám a baj, akkor jön, mikor Meneláosz felkel, S ágyában, egyedül fordul meg, reggel. Ordítja, szép hitvese nincs mellette, Egy halász ember megsúgja: … Olvass tovább
A Pokol Kapuja Kora hajnalban sikoltásra ébredtem. A szobában émelyítő dohos szag terjengett, mállott a falról a penészes vakolat. Húgom álmában visított, sírva ébredt fel. Odamentem hozzá, megsimogattam a fejét, befeküdtem mellé az ágyba és átölve, a karjaimban aludt el. Hajnal 5 óra, apám és anyám elment ennivalóért. Korán kell menni, állni a bolt előtt … Olvass tovább
Behúzta fehér ingét a fekete egyenruha nadrágjába, húzott a nadrágszíján egy erőset és fegyverét a hátsó övtáskájába gyömöszölte. Már megint valami olyan feladatot bízott rá a főnök, ami nem igen fűlött a fogához. Az”Őrangyal” Őrző- és Védő Biztonsági Szolgálat Kft. ifjú munkatársa gyors puszit nyomott még a kora reggeli órák önkívületi állapotában szuszogó barátnője nózijára … Olvass tovább
Gyermek voltam. Szüleim válása után álmaimban, szörnyekkel viaskodtam, pedig édesanyám mindig arról mesélt, hogy vannak olyan angyalok, akik vigyáznak ránk, és ezért ne féljek. Mégis féltem. Féltem minden férfitől. Féltem nagybátyámtól, aki a katonaság után nálunk lakott, az udvarunkban lakó Félixtől, és féltem attól az embertől, aki havonta látogatott hozzánk, apám betegsége miatt, ő orvos … Olvass tovább
Őrangyal színes kendő lelket emelő sóhercegnő fényes Gömb Lények táncos-táltos remények bátrak a parázsra lépnek hitet szór a gyógyító angyal szárnyat ad a gigászi energia az univerzumhoz csatlakoztat egy piciny részed véle egyenlő hagyd hogy megsegíthessen a magasan rezgő teremtő erő békét hintő Théta Tér vígan boldogan szeretve zenél