Hónap: 2015 október

Halottak napján Véges életünknek botladozó léptén Szertefoszlott évek elmúlás mezején. Könnyáztatta arcunk szívünk élő dala Kedves emléketek jelen elő hozza. Állunk döbbenettel. Olykor értetlenül Kettétört éltetek. Fáj! Óh! Végtelenül! Csend üli a helyet, porhüvelyek házát Néma, borús estén, csillagok fénytárát. Temetők és urnák! Kegyelet és szentély! Szeretteink útján ragyog csillagos ég! Ti, kik itt hagytatok! … Olvass tovább

Könnyező gyertyaszál Csillámló mécsesfények, szikrázó gyertyalángok, alant a mélyben nem látszik e fénycsoda, színes krizantémokba öltöztetett sírhalmok, ránk erőltetett ünnep sírós álarca. Számomra nem ünnep e szívszorító gyászmenet, vívódó hetek piros betűkkel írva, azt nem ünnepelhetem, hogy már nincsenek velem, kergetem a múlt emlékeit sírva. Könnyeit hullajtó gyertyaszál asztal középen, csillogó szempárok, elmosodó arcok, történeteink, … Olvass tovább

NOVEMBERI FÉNYEK (Halottak napja a szekszárdi újvárosi temetőben) Meghaltál! Jópár éve már, Elmúlt számodra az élet. Tested talán semmivé lett? Elporladt, s akár a hamu Szürkül lent a sötét mélyben? S hogy voltál, csupán e rideg Kőoszlop jelzi csak? A hantokon apró tüzek gyúlanak, Pislákolnak, ha lebbenti őket Lenge őszi szellő. Bágyadtan bólogat reá Nagyfejű, … Olvass tovább

Apámnak gyújtok gyertyát Apámnak gyújtok gyertyát, Ki vonásaimban él, Ki új évre virradva Feküdt láda fenekén. Beszökött hozzám bánat, Pőrén hagyta itt szívem, Kabátját szorongatom, Ha fázom, majd felveszem. Mint páncél takar engem, Miértek lassú tánca Visz sóhajokon tova, Üres szívem temploma. Kék szeme bennem lebben, Évek múltán is várom, Mozdulata lassú tánc, Csendesen hozzám … Olvass tovább

Az utolsó tanóra Utoljára vagyok nebuló, a hét tanóráinak menetén; Tizenhét évig ültem a sorokban, s ez már egy életre az enyém. Elméletben megvan tudásom, amivel munkám végzem el; Milyen is a valós élet? Arra még tanóra sem felel. Még hallom a csengőt, s hogy viszont látásra; De köszönet érte, hogy felnyitá szemem a versírás … Olvass tovább

S Te leszel… Lassan összeszedegetem, az elmúlt régi napokat. Akár egy elhervadt virágról fel, a földre szerte hulló szirmokat. Lassan megtalálom azt hiszem, amit elvesztettem-féltem. És felidéződik bennem egyre, sok-sok régi emlékem. Azután szorosan átölellek téged, s megsúgom neked füledbe:Szeretlek. Miközben elsuhan mellettünk az idő: És a pillanatok csak peregnek-peregnek. Lassan hozzád simulok, s a … Olvass tovább

Mindent üt Tököt érlelt a nyár Levelet ír egy zöld ősz Hideget sejtet a makk ász Mikor jön a vér, a piros már? Tök ász helyett őszi levél Makkot gyűjt egy fagyos tél Új kezdetet ígér a piros ász Mindent üt egy győztes fohász

Tiszta dili 1 Tiszta dili – szólt a puli. Buli után nagy a rumli. Itt egy sámli, ott egy rigli, néhány krigli, meg egy kugli, rakat cetli, régi cucli, kártyából is van vagy két pakli, smirgli, pemzli, öreg stempli, több méter pertli, gyűrött fásli, fél pár fuszekli, függöny – klöpli, sarokban verkli, amott egy kép, … Olvass tovább

Pesszimista panasz (Lélekrokkant) Gondolhatnék arra, hogy milyen érzés volt, amikor bizalmam, hitem rommá rogyott – amikor úgy láttam, kedvel a Lét, holott akkor már régesrég másokra pocsékolt megértést, törődést, szeretetet, mosolyt. Becsapva, csüggedten álltam és csalódott lelkem csillámokra szóródva halódott… míg döbbenten lestem kívülről (jóbolond) mire véljem mindezt? Kérdezgettem Istent, majd utóbb a Sátánt, de … Olvass tovább

Októberi este Szívedet bánat rengeti, talán a vágyad kell neki? A féltve őrzött álmaid? Titkok csomója, s mind, amit magadban ringatsz szüntelen, akár a masnit, ünnepen; piros volt selyme, mint a vér, nem adtam volna semmiért! Hajamba kötve csillogott, hittem, a legszebb én vagyok. Azóta mennyi év lefolyt! Arcomra csalt egy kis mosolyt az emlék, … Olvass tovább

Ha elveszteném Ha elveszteném hitem, S mert tudom, vissza többé Sosem nyerhetem, Csak Te mosolyogj rám, S én hozzád menekülök. Hiába köszönnek rám az emberek, Ha az utcán járva gondolataimba mélyedek. Érzem, hogy fáj valami itt benn, S hogy szenvedek, Mert félek! Hozzád menekülök. Ha elvesztenélek téged, Ez az, amitől a legjobban félek, A romlás … Olvass tovább

könnyek között fájó könnyek között hallgatózik a csönd múló idő a jelen az életed az életem törékeny pillanat megszállottként a szív kottára dobog megírt ütemben zokog a holnapok ütőerén meghal a gyönyörűség a törékeny pillanat az életem az életed

Rózsaszín polaroid A fal selymes színe Az impulzív lüktetése lelkemnek Az, hogy minden egyes dobbanással Közelebb kerülök, elveszek – Elvettek magamtól, üres száj Tátja nagyra magát az orvosnál A fogszabályzó színes gumija megpecsételve Ülepedik rajtam. (A jóga utáni meghajlás Alázata életemnek) Rózsaszín levegőt nyelek Kotyogok. Kattogok. Bokámat is majd összetöröm Hogy írjak egy következő sort … Olvass tovább

Azóta is… Azóta is telnek a percek, Szívemet mázsás kő nyomasztja, Nézem az órát, az idő mily lassú, Lomhán lépked , a nagymutató. A világ karácsonyra készül, Tegnap volt, Aranyvasárnap, Nekem, csak Fekete Gyásznap. Jézus születését ünnepeljük Készül rá, sok szülő, gyerek, Gyertyalángok fénylő rebbenésében, Kedvesem arcát keresem. Balatonvilágos, 2011.december 19.