Pamutfüvek Teríts a fűre sóhaj-ágyat, olyat, amire lelkem vágyhat, damaszt a holdfény, beste földjén lopóznak árva éji árnyak. Talán az emlék űzte őket, epedve lopni égi hőnket, beszédük hallom, mint az örvény, fagyosra hűti csontvelőmet. Takarj be élet illatával, azonnali és gyors hatállyal, pamutfüvekben égve pőrén imánk legyen ma tiszta nászdal.
Karácsonyi fények (Hazajáró Advent) Ezüst dér szitál az ősi várra, ölén a templom zord időkkel dacol, egy az Isten,hirdeti harangja, s várja híveit advent vasárnapon. Öreg házak megkopott faláról pereg lassan a régi vakolat, de csodát igérő karácsonyokról reményt csobogva szalad a patak. A vén vashíd megtört derékkal, és sóhajtva-nyögve hordja terheit, de viseli sorsát … Olvass tovább
Forr a bor Forr a bor, pezseg! A harag, a düh eltávolította Anyukámat, mint egy dugót. A szerelem eltávolította félelmeimet. Vélt elvesztésed megnyitotta, a legtisztább érzések útját, a valódi szeretetet. Megszűnt bennem a fájdalom, és a félelem a fájdalomtól. Már merek szabadon szólni hozzád. NEM KELL elmondanom semmit, és NEM KELL kerülnöm a fájdalmat, amit … Olvass tovább
A Gyilkos Halk nesz az éjben Sötét erdő mélyen. Borongós lázas éjen Sötét halk léptek. Elfojtott sikoly Mindent eltipor S mindent eltakar A vér és akarat.
Az első gyertya Ezernyi fénynyaláb ringat, este van, azt hittük a hold az az a megkettőzött ragyogás. Míg tűnt a talmi árny felkapta a könnyeket a csillogás. Kabátok alatt gesztenye illat. A foszló pára, a didergő levegő puha fészekbe gömbölyödik. Egy ismeretlen angyal üdvözöl, csak el ne szálljon idő előtt, mert beszéde lesz a fegyverek … Olvass tovább
Télapóra várva Hópelyhekkel jön a tél, kavarog a fagyos szél. Kandallóban tűzparázs, érkezik a mikulás. Gyermek szíve megdobban, kucorog egy sarokban, énekli a dalocskát, imádkozik Jézuskát. Sosem látott télapót. Szakálla meg kenderkóc? Nagy bot van a kezében, csilingel a csengővel. Mi a neved kisleány? Ne félj, hogyha jó voltál! Imádkozni tudsz-e már? Ajándékom csak rád … Olvass tovább
Csintalan fénymanó Lepattan a napsugár rólam – még árnyékomon is átugrik; duhaj, rafinált. Mellettem süt, sosem rám. Óarany csákóban nevetős szájú, rakoncátlan… felhőn ugráló, őszt izzasztó, apró manócskát figyelgetek – igen, igen… az imént láttam. És csalogattam, hívogattam, kezem is magasba emeltem, hogy talán majd ide ugrik, rá – de elbújt egy arany fonatban. S … Olvass tovább
Szólok néha Szólok néha, de nem érdekel senkit, s messzi lombos erdők avarában se keres senki szavakat, ott felejtett néma csönd, lassú enyészet mindenki… Hogyha kiáltanék ki hallaná meg? Távoli vízesések moraja tán, vagy az ég, csillagfényes nyáréjszakán, Hold, ha megmondja a holnap milyen lesz? Őszülő avar mit messze hord a a szél… Senki nem … Olvass tovább
Remény Reménytelen Reménnyel, tele a szívem kétellyel, megint elsuhant egy nyár s őszbe borult már a táj, de tartsd csak meg a Reményed! Anélkül nem élheted életed. Lelkem a Reménytől reszket hisz jövőre lesz új kikelet! Új arcot ölt s fecseg némán, nem értjük mondandóját ily bénán. Nem Reméled a legjobbat, csak várod a holnapodat, … Olvass tovább
Krizantém illatú október Krizantém illatú október megszépülnek a sírkertek. Úgy megkapálnám mind, ami gazos s vinnék virágot rá, ami üres. Olyan szomorú a felejtés olyan hangosan kiállt. Amire nem jut, virág ott elmondok egy imát. S mivel az est jótékonyan elfedi, gyertyát gyújtok ott. Akkor már nem látszik, hogy rendezetlen hogy gazos. Égjen ott is … Olvass tovább
Hullócsillagok Tovarobog az éj viharában, Aranyos, csillogó, vakító sugár, Bevilágítja a sötét zord eget, Meleg ragyogással, s elsuhan, Apró látomás. Az emberek néznek, mosolyognak. Boldogok! Szép ez, a hullócsillagok éjszakája! Tengernyi csillag, mid egy-egy lélek, Mely szárnyra kap, és tovaszálldos A végtelenbe. NE SÍRJ! Te egyszerű földi halandó! A csoda téged is körülölel. Balatonvilágos, 2012. … Olvass tovább
Adventi csendben Közeleg az ünnep, csillognak a fények, vásárlási láz sodorja a népet. Érinti-e vajh, az ünnep lényege, vár-e vágyakozva az ünnepeltre? Adventi csendben nyíljanak a szívek, sok bálvány között meglelve az Istent! Meghallva hangját, csendes kopogását, felismerve benn’ Igazi Királyát. Ne tovább, kétségek közt sóvárogva, Ő, Ki a lélek rabbilincsét oldja! Aki elűzi félelem … Olvass tovább
Figyelném az ajtót Régen figyeltem az ajtót, melyiken te valaha beléptél, most is figyelném a régi faajtót, ha meglepve belépnél. Kitárnám éjjeleken át, ha tudnám, hogy valaha közeledsz, úgy is várnám árnyékod surranását, ha tudnám, hogy kötekedsz.
Parancsolat Csak amit tettél, tudhat tanúskodni érted. Jobbodat kesztyűvel, gyűrűvel ne kísértsed. Becsüld meg szavaid, a te egyetlen éked. Szólítnak majd indulnod téged is, nincstelent. A szíved ékesítsd fel, lesz mégis kincs veled. Ifjúságodhoz hű maradj, békéd abban leled. Van nálad nagyobb. Nézd a hegyet, a fenyőket. Amiért harcolsz, az is életednél erősebb. De nem … Olvass tovább
Adventi gondolatok Advent érkeztével szép szóval ringattál, Karácsonyra borral s búzával kínáltál, Szeretet és Béke az év néhány hete, Békességet kértél Istentől fejemre. Boldogabb időket a most jövő évre, Azután hogy lesz majd? Kiapad a bögre? Nem kivánunk semmit, vagy ahogy alakul? Vagy Húsvétra szívünk majd újra ellágyul?
Megfelelő ajándék Nagy szakállú lassan totyog, hisz teli a nagy puttonya. Kocognak a rejtett kincsek, vajon kinek adhatja? Kopott fecnit féltve őrzi, megremeg a keze is. Vattacsomó a szájában hamarosan levedzik. Kezei közt a butykosát szerelmeként öleli, lehelete vegyi fegyver szeretteit elüldözi. 2015.11.20.
Mikulásváró emlékezés Amikor a jó Mikulás a szobába lépett be, Fabikának azon-nyomban eltörött a ;mécsese.; A mikulásköpeny alatt ;apai szív; dobogott, azért a kis síró legény vigasztaló szót kapott Simogató ;télapókéz;ajándékot is adott, Fabika a pityergéssel egy-kettőre fennhagyott. Ajándékát kis kezével boldogan ölelte, szemét aztán Télapóról végig le sem vette. Fabika már kerek éve járja … Olvass tovább
Kimondani Ha volna aki helyemre állna megmakacsolhatnám magam és nem költenék ennyit e silányra, úgyis csak hiszi, hogy dolga van. Engedném csitulni a vérem, igaz pirul még mikor siet, ám szeretne leülni, vagy megállni néha, önzőek ezek az öreg szívek. Csak ne lenne ennyi új vesződség, és még a régiből is van egy. Édesek Ők, … Olvass tovább
Elszámolás a lelkemben tavasz van mélyszürke felhőkkel a lelkemben apám, az boldog lett más nőkkel a lelkemben anyám meg nappalin végezte a sulit, nincs testvér, csak később, csak egy lett a lelkemben a télben kabátban melegszem páran még bebújnak alá itt mellettem a lelkemben nem mondom azt amit megbánok de így meg nem látok de … Olvass tovább
Koporsószegadó Jobb híján most azon kesereg, Sajnálják tőle a koporsószeget. Nem elég a mindenféle adó, Most jön a koporsószeg adó. Ha sok szög van benne, Gyanús a holt teste, Utána néznek nyomban, Mennyit költött bagóra. Van e kacsalábú villája, Biztos hogy csak pipázott. Mert ha nem szívta volna Most szép vagyona volna. De most már … Olvass tovább