Ragyogva

Ragyogva Nézd hogy ránk köszönt megint, az alkonyat. S fülünkben csengenek lágyan, az édes-elsuttogott szavak. Nézd hogy ránk köszönt megint, valami új-régi ismert-ismeretlen. S mi egymásba fonódva ismét, lobbanó-lángoló szerelemben: Születünk ujjá… Ragyogva. Kiskőrös; 2004.Február 15. Vasárnap.

Gondolnád

Gondolnád Zúzmarán szendereg a néma Hold. Rám omlanak a köznapok, a parkok, kopasz fákról szállni tudó levelek. Tudjátok, magamról mit gondolok, mit gondol a szikkadt kenyér a polcon? Mit érez a tűzben pattogó fahasáb, ázott utcai padon a rongyos kabát? Ha a vállamra állna a világ, benézne minden ház ablakán, azt mondaná: hogy;Isten álld meg … Olvass tovább

Naplemente

Naplemente Kigombolt fényeit alkony ágyra dobja, ködfátyla alól csábít a lázas ég, horizont pirul, a föld vágyát dobogja, egyetlen érintésben kezdet és a vég. Borzongás fut át tótükrön, fellegen, csók születik meg óriás szenvedély, ami mindent beborít izzón vörösen, de a titkot, a titkot elrejti az éj.

Csillámok az Újévre

Csillámok az Újévre Vidám év-búcsúra gyújtóssal készülök – bút dobok a búra… hamvadjon, mint üszök. Perzselem a rosszat, a fájást, a bántást- glancolom naphosszat a reményt, hát kántáld: ;Legyen olyan évünk ezután már mindig – mikor bölcsességünk simulva ránk illik. Ne az idézettől okuljon jellemünk – hanem azon sebtől, mit magunkon ejtünk. És nyessük merészen … Olvass tovább

Boldog nap

Boldog nap De jó ez a nap csak lenni könnyedén. Nem egyensúlyozni a kötelességek kifeszített kötelén. Egy nap mikor a tünékeny lét szorítását félre teszem. Végig sétálhatok a márványoszlopos dísztermeken. Nem törődve azzal, hogy idáig mi hozott, és ezután mi vár engem. Elmerülni a sok csodában teljesen Hagyni, hogy az epe mézzé váljon bennem. Jóízű … Olvass tovább

Itt lakunk

Itt lakunk Most itt lakunk, Végleg, mind örökre. Itt áll házunk, már huszonöt éve. Ástuk az alapot, és betonoztunk. Dolgoztunk sokat, és spórolgattunk. Lett otthonunk, család, gyerek, Hajszolódtunk, sírtunk nevettünk keveset. Erősek voltunk és kitartóak, Mentünk záporban, zivatarban, Most itt maradtunk végleg, mindörökre, Szép kis tájban, zöldben és fehérben, Békésen pihenve. Balatonvilágos, 2013. július 29. … Olvass tovább

omlások

omlások a szeplők az orrodon a borfolt a párnámon a szájpadlásod íve a hullámzó tájakon a nyirkos utcák zaja a pihenő párkányon a hajad omlása az arcomba a csillagok alatt úszó földrészek egymáshoz sodródása a kimondhatatlan a csapvíz halk koppanása a papírdarabok a szőnyeg hajlatában a szívverésed a falak leborulásában a kanál szélére száradt íz … Olvass tovább

Mulandóság kapujában

Mulandóság kapujában Zúzmara zizzen az ágon, gyöngyei hullnak a fáról. Fehér szőnyeggel takarják, a föld dermedt talaját. Ablakon nyíló jégvirág, üdvözli szilveszter napját. Búcsúzóul csillan rajta, a december napsugara. Mulandóság kapujában, perceit számolja némán, majd lassan, megadja magát, múltba lép, idő kapuján. Schvalm Rózsa

Vízió (Szilveszter 2015)

Vízió (Szilveszter 2015) álomban közel csillagszóró felzokog fénysziporkát sír karácsony múltán fehér parázs elhamvad volt fénye kihúny új év hajnalán pezsgőnk földet öntözi jövővirág hajt nyomában szárba szökken szerető élet ékes termése

Hólepte álmodás

Hólepte álmodás Ahogy leomlik ma a csönd e tájnak puhaság barázdáira, mint ködös árnyalat fedi el sárnak masszás vén testét s minden csak a csillogás havasi szépségét célozgatja. Amidőn a fekete égi vásznon millió szögletes pehely bábuk holdnak fátylával nászi gyertyaként keringetik önnön árnyékuk s a küszöböm előtt hópihék táncikálnak egymás párjaivá válva, bekopog velük … Olvass tovább

Békamese

Békamese Bandukolt az utcán nagy búsan egy varangy, szép arany-zöld nyakán föl-fölcsillant a langy nyári zápor által nyálkássá vált hártya, hömpölygött a körút, gőzölt lenn a járda. Bújócskázott a nap bongyor felhők között, toronyházak fölé szivárvány költözött. Pocsolyákon úsztak kövér olajfoltok, színes volt a világ, ő mégsem volt boldog. Kipufogógázok oldalába martak, életére törtek ordas … Olvass tovább

Hétköznapi eset

Hétköznapi eset Akár az ér-alagútban a rossz vér, robog a metró. Megálló: Moszkva tér. Karcol a levegő, szúr és feszítő. Két nehéz lépés, és lesz mozgólépcső. Odafent furcsán zúgnak a torz hangok. “Jó lesz, ha engedtek! Jó lesz, ha hagytok!” Szúrt sebbel jött. Mintha ellökné őket, a közönyös zombi-szembejövőket. Szurkol a halál, de gólpassz most … Olvass tovább

AZ ÉN HAZÁM

AZ ÉN HAZÁM Magyarország az én HAZÁM,itt szült az én drága ANYÁM! Kisalföldnek,szép sík tája,mosolyog a Bakony rája. Kéklő ormát messze láttam,közel menni mindig vágytam. Amint lassan cseperedtem,kis HAZÁMAT megszerettem. Más országot is bejártam,de,csak mindig HAZA vágytam! Csalogatott kedves RÓNA,figyeltem a ;magyar; szóra! Aztán tágult a nagy VILÁG,máshol is nyílik a virág. BŐVEBB HAZÁM EURÓPA,több … Olvass tovább

Szellő

Szellő A szellő sír, ha beborul, sűrű ködöt pipál a hegy, szellő, orkán – az nem mindegy. Egyik rombol, másik nézi, a nap fényét ingyen méri. Szellő kell a napsütésben, mindig frissen lengedezzen!

Szél-vers…

Szél-vers… Szél szerethetné a lángot. Felmelegítené régtől csontra-fagyott szerelmed. Mondd, hova rejted a lelked, mondd hova dermedt a táncod? Olvasom ám szemeidből mennyire “lódít a szép vagy”; Nyelveden zöldül a kétely béklyóba\’ tartva beléd mar. Annyi sok nagyszerű érzés vágyik, hogy szépre foganjon, annyiszor ébred a féltés fél mosolyod ma sokat mond… Úgy simogatnám az … Olvass tovább

Gyantaillatú halál…

Gyantaillatú halál… Sudár termete karcsú, örökzöld, szépen tündökölt hópaplan alatt, dédelgette a szelíd anyaföld – úgy hitte tán, örökre így marad. Kristályhóba dőlt – baltaél sújtott – derékba törte az ünnepi láz, nemrég ágain vadgalamb búgott, mellette társai – fekszik ott száz. Ékes sorvadásban, pompában halt, míg ágán ringott egy ezüstgalamb, gyantaillat szállt a tiszta … Olvass tovább

Írnék

Írnék Írnék egy szép levelet neked, de már csak egy lapom maradt, nem akarom rabolni az idődet, és már rám köszöntött az alkonyat. Sok mindent akartam leírni, de mindig elírtam a szavakat, most nagyon meg kell gondolni, hisz már csak egy lapom maradt. Számolgatom, hány szavat írhatok, kicsi a lap,ezért nagyon keveset, egy szó van, … Olvass tovább

Szeretem

Szeretem Szeretem a csillageső Pazar, fénylő terítékét Mosolygó Hold világánál Langyos szellő verítékét. Búja, sötét éjszakának Leplezetlen, finom neszét Múltnak foszlott tarsolyában Emlékváram tiszta leplét. Settenkedve sóhajt a csend Nem zavarja régi álmom Virág mezőkön lépdelek Bóbiskolnak kis fűszálak. Magányommal kéz a kézben Jelenünkkel megfertőzve Néma, jelbeszédes szavak Andalogva sétálgatnak. Szövetségünk hét pecsétben? Megírták már … Olvass tovább

NEM BÁNTAD MEG?

NEM BÁNTAD MEG? Nem bántad meg, hogy magadtól elűztél? Szépeket mondtál, de mindvégig kerültél. Sokszor eszembe jutsz, ha más örömét látom, de szívemnek nem hagyom, hogy csöppet is fájjon. Nem siratlak többé vaksötét éjszakákon. Nem érdemled meg, hogy álmom hozzád szálljon. Engemet miattad egy ember se szánjon! Eger,2010.10.08.

Itt az új esztendő

Itt az új esztendő Elmúlt a Karácsony, Ködös szürkeséggel, Nem jött a hóesés, Csillag-hópihékkel. Megszületett Jézus, Jó Atyánknak hála, Meghitt ünnepünket, Mindenség csodálja. Itt az újesztendő, Zajos vidámsága, Jön sokat ígérőn, A várt igazsága. Hallunk szép szavakat, Tele ígérettel, Várjuk igaz hittel, És jó reménységgel. Múlnak az ünnepek, Józanabbak leszünk, Rájövünk: egyedül, Semmire sem megyünk! … Olvass tovább