Ékszerdobozok

Ékszerdobozok Fejemen állok. Az ékszerdoboz álom, ringását vágyom. Dajkáló vizek – ambróziák, nektárok itt már nincsenek. Szorongok fájón. Segítség, megszületek! Múlik a sikoly, visznek új úton: fények, hangok, mosolyok… Annyira fázom Anyához vágyom. Hívnak édes illatok, ismerős hangok. Ékszer dobozom én is hordozom, járok földi utakon. Kincset kutatok. Őrző angyalom kísér, (szívem a vezér, ha … Olvass tovább

Ékszerdoboz

Ékszerdoboz Ékszerdobozban egy ékszer Áll és némi gyanús kék szer, Amivel, ha teret festek, Zöldek lesznek mind a testek. Hogyan lesz zöld, ami kék volt? Mitől fűzöldül az égbolt? Tán a veseköves ékszer A húgysárga adalékszer? Ahogy ezen töprengek én, Dobozból rám kacsint e kén Színnel megcsillanó kőke. Mennyit érhet, komoly tőke? Állambá’ jön s … Olvass tovább

Család születik 3 – Az apa tanul

Egy biztonságos, normálisan működő családban a fiúk apukák szeretnének lenni, és már 4-6 éves koruktól készülnek erre a szerepre. Ám egyre több az egyedülálló szülő, az erőszakos, munkanélküli apa. De az is lehet, hogy családban felnövő férfinak nincs megfelelő apa-férj minta az életében. Az édesapák egyre többet dolgoznak, kevés idejük marad a családra, nem tudnak … Olvass tovább

Micsoda ajándék!

Ajándékokért szaladgáltunk, közeledett a szeretet ünnepe, a Karácsony. Olyan tárgyat, eszközt, ruhát, játékot…vásároltunk, amelyet mi is szívesen használnánk, vagy játszottunk volna vele valamikor… Az sem baj, ha túlfutottunk a kereten, majd kispóroljuk valahonnan. Minek örülne? – töprengtünk, gyönyörködve az óriási kínálatban. Elégedettség fogott el, ha láttuk az ajándékozott boldogságát az arcán. Volt, aki saját kezűleg … Olvass tovább

Január

Január Hibernált idő, jégterek, január szele sepreget álmot, nyáridőt, illatot, mindazt, mit szíved itt hagyott, halomba gyűjti, és a tél páncélt borít rá, krómacél tükrén borzad a fájdalom, emléked izzó szálakon belém fonódik, és körém, kering a régmúlt fénykörén, melegbe burkol, s majd fakaszt olvadó könnyből új tavaszt.

Ki tenné ezt, ha Ti nem tennétek?

Ki tenné ezt, ha Ti nem tennétek? Ki tenné ezt, ha ti nem tennétek? (Költői kérdés kis és nagy költőkhöz) Szóbűvészek, nyelvszobrászok,rímzenészek!- költőfélék, szép ,s szebb lelkek mit reméltek? Reménytelen reményeket dédelgettek,kebleteken jégsziveket melengettek. Milyen lenne ez a világ nélkületek, ha csak ordítozó marhák között léteznétek? Gyári zajok, futószalag és gépzene, a tömegeknek ez a … Olvass tovább

Mai termés

Mai termés Hiszem, hogy őszinteséggel bármit el lehet érni! Hazugsággal is, csak nem éri meg! • Bármivé válsz, bármit teszel Ha jó okból teszed, javadra válik. • A bélmegyeri meleg vizű artézi kút története, Az én történetem. És akkor jöttél Te! • Muszáj nekem élvezni a szexet? Hiszen egyfolytában élvezek így is. • Szakítottál velem! … Olvass tovább

A mosolygó halál

-A mosolygó halál- Magasztos elvárást burkol fekete selyembe, ki magát az elmúlást szeretné lefestve, A fogsor mosolyra áll főleg ha nincs fedve, a halál csak társra vár, hogy együtt nevetve, nevetve lépjenek át a magányos holdfényen, egymás karjába omolva ezernyi sötét éjen, Ó de a halál kedvesére tekintve, látta mily határtalan párjának szépsége, Tudta azt, … Olvass tovább

A poéta lelke

Poéta lelke A poétának versből van a lelke, fillérekért adta foltos köpenyét, papírra, tintára kell kevés pénze, mert az írás adja minden örömét. Hideg szobában lobogó gyertyaláng, sápadt papírlapok kopott asztalán, kevés tintája, kiszáradt pennája, lelkét fűti a szeretetnek lángja. Elkezd írni, és tovaszáll bánata, virágos mezőn sétál gondolata, tündérekkel táncol szivárvány alatt, múzsájának tüzes, … Olvass tovább

A kis hóvirág

A kis hóvirág Korán ébredtél kicsiny kis hóvirág hófoltok ölében, csendes szerényen. Álmos illatod kúszik a Nap sugarán, ki rád pazarolta az összes aranyát. Este, árnyéknak holt fénye rád borul, hófehér nyoszolyán fagyos szélharang felébreszt haldokló álmodból, ó kis hóvirág.

Vádirat

Vádirat Mint egy vádirat, olyan, ha megvirrad, bánt a fény, s te bántod önmagad, álmokban hagyott reményed semmi, ágyad üres ,szívedben sincs senki, felöltözöl, a lepedőt tenyérrel vasalod, indulsz a napi vesztőhelyre a múltat hagyod, lépsz, tarkódon a hétköznap puskacsöve, lábad alatt elfogy az út kopott macskaköve, és oda érsz, hol vége mosolynak, dalnak és … Olvass tovább

A Dráva…

A Dráva… Sűrű a köd, a hajnali Dráván, a hold még visszaint és utolsó sugára, kapaszkodik egy úszó hínárba. Míg a hajnal hasad, felszáll a pára, e folyó az érintetlen természet utolsó bástyája! Gyönyörű e vidék, oly szép e táj! A Dráva a békés országhatár. Buja vízi világ, érintetlen partok , Ó-Dráva és lápok, mind … Olvass tovább

Az öreg Marx

Adam Zagajewski: OLD MARX I try to envision his last winter, London, cold and damp, the snow\’s curt kisses on empty streets, the Thames\’ black water. Chilled prostitutes lit bonfires in the park. Vast locomotives sobbed somewhere in the night. The workers spoke so quickly in the pub that he couldn\’t catch a single word. … Olvass tovább

Sosem volt makulátlan

Sosem volt makulátlan Nincs levegő, bennrekedt a szusz; fojtogat a bizonytalan káosz – nyugalom szól a távolból vissza: fizess még a biztonság árához. Nincs már pénz se', koppan a semmi; sok elköltött lélek-garas helyén csillog néhány lepattogzott szilánk – többségében szúrósan hitszegény. Nincs levegő, bennrekedt a szusz; belső kertben pusztulnak a rózsák – szirmuk hullik … Olvass tovább

Szép virág

Szép virág Szép virág fakadt tövisek közt . Megvédik gyilkos kéztől mi pusztítani jött. Kitépné, rajt azonnal mély sebet ejt . Támadó vérét veszi büntetve, a kis virág helyett Távolról engedik csak csodálni a szépet, körbe vonják. Vigyázva tövisek ne sértsék gyenge szárát. Ha mégis letéped úgy, hogy tüske elkerül. Szíved sebzi mélyen legbelül.

MÚLÓ NAPOK

Múló napok Elfutott az éjszaka, lidérces álma, Kósza magányban, nézem a hajnalt. Vörös napkorong, kering a fákon, Bódult fejemben, lüktet a mámor. Szememben álom, furcsán pislogok, Indulni kéne, vár a reggel, Repülni, szállni, szabadon. Ócska ruhámat felveszem, Kezemben seprű, lapát, Utcán, siető emberek, Nyüzsögnek, apró, kis hangyák. Söpröm a járdát. Közmunka! Gyerek iskolába megy! Fiam … Olvass tovább

Hit egén felragyog szép hajnalod

Hit egén felragyog szép hajnalod „Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult”, az önző, indulat úgy elvadult, nem hallja meg már a lélek hangját, a Szó, figyelmeztető harangját. A Nap még szórja ránk sugarát, az ég kegyelem harmatát ontja. Szeretet fényét köröttünk fonja, de szív szemére hullt vakság leple, az igazat … Olvass tovább

Másféle töredék 2016.

Másféle töredék 2016. “Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult,” hogy az irigység mindent letarolt, az önzetlenség köddé lett divattalanul, a gazdag az éhezőt nem szánta meg. “Oly korban éltem én e földön”, mikor a tudás hatalma elveszett, a celeb, gondolatok nélküli műhős példát mutatott, és hitték sokan üres fejjel gazdagon … Olvass tovább

Kulisszák mögött

Kulisszák mögött Két papucsállatka amőbázott a csap tövén, míg alattuk késre száradt ketchup, s fél csüggedt hurkabél, valahol dél iránt lekozmált tepsiben várta a kézilányt. Birsalmasörbettől bambára részegült gyümölcslégy körözött, majd zuhanórepült a kompozíció bal alsó sarkába, ott verdes azóta unottan, nagy kába mozaikszemekkel. Pár néhai homár páncélcsonkjainál egy snájdig svábbogár épp lábait mossa. Asztalrésből … Olvass tovább

Tűzben lobog

Tűzben lobog Ó adj erőt történelem küszöböd megvédenem- retteg lelkem, de nem vívódik megölni mocsarad kígyóit. Ó adj erőt történelem küszöböd megvédenem- kardom az ész, pajzsom az átok jöjj el hozzám boszorkányom ! Ó adj erőt történelem küszöböd megvédenem- aki lobogó tűzön járt ő fűti a poklot alánk.