Üzen a tavasz Ma egy dallam szárnyra kap. Csendül itt a: nyitni kék. Miért bújik el a nap? Csalogatnák cinegék. Itt az idő! Ébresztő! Nyitni, nyitni, nyitni még! Kell az égre kékítő, s a napfényes büszkeség. Kikeletről szól ez a dal. A szél súgja: jeget török. Tavasz ír a zöld tollával, azt üzeni: rögtön jövök. … Olvass tovább
Légyott Szívből szeretve ébred fel a törődés. Mutatósan képzeleg mellette az odaadó kedvesség, és az idő érintésével leplezetlenül szálldos közöttük a pezsgő érzelmesség. Hallani ahogyan színpadra lép a sziporkázó égboltozata, és kitárja a lélek szíves kapuját. A napsugár túlontúl árasztja ligetének selymes pázsitjára melegét, és benne fürdőzik valamely elégedett belső meggyőződés. A becses érintés karöltve … Olvass tovább
Még kérdi Felesleges, mert Önt nézem. Tiszta szívvel érzem. Csillogó szemei szinte mosolyognak. Karjai ölelésre várnak. Felém, jön, vibrál a levegő. Testem beleremeg, ha megérint. Szívem erősebben dobog, S így érzek boldogságot. Nézek egy gyönyörűséget, Egy tiszta Nőt, egy szépséget. Nézem szerelmetes szemmel Kegyedet. Kérdése, felesleges. Mert egy szép teremtést nézek. Egy, nőt, aki tökéletes. … Olvass tovább
Nemvagyunk Mi nem vagyunk, és nem is leszünk már sudár, délceg fák soha. Sem égbe karcoló platánok, csak erdők rozsdás bocskora. Mi nem vagyunk, és nem is leszünk, búvó vízmosás a hegyben. Ránk sohasem emelte szemét, könnyét sem hullatta Isten Mi nem vagyunk, és nem is leszünk, kik az Úr ajkán halkulunk. Nem ringat szél … Olvass tovább
Magányomban Egyedül lenni a mai világban, az maga a bátorság. S egyszer nem lesz senki, aki kezemet fogja, s hozzám szólna. Egyedül hű kutyámat ölelhetem. S lassan eliramlik az életem. De előtte még elfutok a tengerpartra, hogy szépet lássak még az életben. S hallgassam a tenger morajlását csendesen, ahogy a szívem diktálja a szeretett érzését. … Olvass tovább
Szeretve lenni Érezni, égni Szeretni, vágyni Karodba zárni Ringatni, sírni Szívből nevetni Remegő lelkem Csak neked adni Általad Kedves Szeretve lenni… Akarok
Falak mögött Hagyj magamra: meggörbülök. Nyakamra szorított tenyeremben hangod lüktet. Néma szájjal dorombol a sarokba dobott pőre hajnalok igaz maszkja. Leroskadok. Emléked terheiben súlyod vagyok: éhezem, óvom lépted. Eltünődöm, mozdulatlan fojtogat hiányod, kettészaggat csókod íze. Hagyd magadban mélységem, mohó tüze könyörtelen elvezet hozzád, hozzám. 2014.02.08.
Mintha itt sem lettem volna Mintha itt sem lettem volna, Körforgás kirepített! Eleget voltam egy helyben, Mellékvágányra kitett! Nem kérdezte: akarom-e? Cselekedte magától! Meggátolta az utamat, A további ábrándtól! Pihenőre kényszerített. Pedig ez a halálom! Vajon mi fog következni? Kíváncsian kivárom! Tizedik könyvem megjelent, Egy szó sem esik róla! Örömöm magamba fojtom, Halkuljon el a … Olvass tovább
NAPSZAKOK A csendes hajnalok teérted fénylenek A sötét éjszakák őrzik két szép szemed A mesés nappalok bölcsőként ringanak Szerető szívemet lezárja száz lakat, és azok kulcsai csak nálad lelhetők Ha, kinyitod lehullnak titkok és szemfedők Mik eddigi életem féltően befedték Nincsen e világon, mit jobban szeretnék, hogy forrón öleljen szerető két karod Szerelmünk hintóján lelkedbe … Olvass tovább
Tavaszt váró Bolyong még a tékozló szél Kabátját lóbálja vihar. Könnyezve búcsúzik a tél Felenged a fagyos talaj. Elkorhadt falevél szélén Lépdel a megkésett zaj. Estnek izgató kebelén Táncot lejt a buja avar. Vigasz csendjét átöleli Estmezőnek bódult árnya. Féltékenyen kapaszkodik Nesznek rongyos kabátjába. Mély álomból ébresztgeti A természet szelíd szava. Betölti e csodás érzést … Olvass tovább
Vesztettem Tél volt mikor apámat temettük láttam a nyitott koporsóban, akkor megingott Istenben hitünk haldokoltam én is a pillanatban. Mintha gyógyszer hatása alatt lettem volna, kába voltam, élettelen, kiáltottam -apám ülj fel kérlek! – de Ő nem hallotta fájó hangomat. Fagyott aznap, egyre csak azt mormoltam – megfázik drága teste a földben- ne tegyék a … Olvass tovább
A holnap új regét ígér A Hold ma fenn feszít a kerti fák hegyén, az ember elmereng a méla szélzenén, a képzelet nagyúr. Vigyázz, csaló, hazug! Hiába nyílnak ott a cifra vaskapuk, belépve, jóleső a fény, a sok talány, s időzni régi vágyak megkopott falán, de hogyha ébredünk, az ész kijózanít, előre nézni, látni, minket … Olvass tovább
Fordított esetben Az indulat, ha élted társa, legyűrhetetlen árkot ásat, elnézést kérhetsz aztán százat, hiába, végül nincs bocsánat. De sokat nem duzzoghatsz ebben a zűrös földi létszeletben; én minden tüském félretettem, hogy így utólag megkövessem. Hibáidat, ha bűnnek vettem, és ostorozlak fékezetlen, legyél te jobb, mint én lehettem, nevess rám fordított esetben.
Kísértetház Félelmetes, átláthatatlan, sűrű erdő közepén, egy hasadék peremén sötét, romos váz. Pókhálókkal tömött, árnyékos üregek, a huzattól elfojtott fények. Ilyen helyen lakik az én lelkem, mióta tested nem ölelhetem. 2016. február 2.
Mint síró lány… Terül a hegy, mintha egy fekvő lány lenne, legbelső sóhaja halkan felsír benne, gerince az orom, formás teste a domb, haja ott az erdő, üde-zöld, pompás lomb, kerge szellő nyargal hajfürtjei között, felhőgombolyagba, csipkekócba szökött, jámbor még, nem tombol, lengeti a fákat, fürkészi a bágyadt, szunyókáló tájat. Csillan tekintete, hajnalpír az arcán, … Olvass tovább
Taps Az én 'Finitám” A függöny életünk színpadán majd ha legördül csendesen dönt a közönség ön vagy én játszottam jobban szerepem Buta kis írócskát játszani kinek verseit nem olvassa senki,de esténkét őket kikacagni,ön ezt nem érti Ön több tapsot kapott,mit én soha,mert ön csendesen játszott ,s nem volt ily ostoba mint én a buta poéta … Olvass tovább
Újkori Golgota Hologramot rajzol az égre kicseppent vére. Felizzik-parázslik csóvalángja, monoton dallamot küld a mába. Megtalálod benne, tánca remeg, összefeszülve járja veled. Elburjánzó ágakon minden könnyű álmom rád rakom. Még aludj világ! Kopasz-karú, eleven, néma fák simogatják a szelet, elhervadt szerelmek táncod visszasírják; még lehet? Ó, balerinák, telt-karcsú fehér midinettek! Keresztre feszült latrok, ti miért … Olvass tovább
Suttogó vers érzem itt ülsz mellettem Kedves könnyemtől nem látlak rendesen akarnám hogyne akarnám mindennél jobban azt hiszem húsz év múlt azóta ötven lehet ezer is nem számolom de az biztos hogy verseimben Te vagy a Halhatatlanom
Hóvirág az ablak alatt Téli virág harangfeje fehéren kukucskál, megmutatja fehér nyelvét, hangosan kiabál. Összegyűlnek egy csokorba, illatuk fehérebb, körülveszik zöld levelek, úgy nincs nekik hideg. Sok-sok csokor egymás mellett ellepi a földet, szép fehér szőnyegen járok, nekik köszönöm meg! Szerényen az ablak alatt lehajtják fejüket, amíg a nap megérkezik, várnak ép eleget. Az udvaron … Olvass tovább
Gyermekmosoly Ahol gyermek kacag,ott a boldogság, Nem pótolja hidd el, soha semmi más. Ártatlan jókedve örömre derít, Enyhül a bánat is, az sem keserít, Hiába a sok kincs és a gazdagság, A gyermek mosolya,angyali,csodás! Nem érhet azzal fel, semmi földi kincs, Mert ilyen varázslat még a mennyben sincs. Ahol kis gyermeket ölel anya karja Látványa,szememet,mindig … Olvass tovább