Dölyf Fut a dölyf a pusztán minden irányba, nem kergetik, útját senki nem állja, pöffeszkedő pózban szél hátára ül, ő lett az úr itt már egyes egyedül. Homokból épít fel díszes palotát, ha összedől, másnap újra nekilát, port szórni szemünkbe, csak arra való, a reggeltől estig tartó dáridó. Nem köti igaz szó, s akármilyen gyors, … Olvass tovább
Kincs Az idő zsebébe rejteném e pillanatot, hogy ott lapuljon mint egy leszakadt, eltett majd elfeledett gomb. S ha egyszer koldus lelkem szomjazná a varázslatot, rátalálhatnék akkor, s feloldódva benne elszállna minden gond.
Semmi kis madárdal… Tisztán betölti a teret. Kereng, körüllengi, öleli a házat. Olyan, mint egy vágyam írta vázlat. Tervezetlen és mégis összecseng. Szinte érthető, bár álomszerű derűt ébreszt lelkemben a visszhang. Elnyeli s visszaveri a szívhang. Különös rezgés, egy ütemszerű. Szinte hasít sötétet, mély csendet. Új! Kezdet!Terjed a hang, irányít. Aranyszínű napot ígér. Csábít. Fájdalomhoz … Olvass tovább
Ragyog a tavaszi fény Ragyog a tavaszi fényben a lét, és szerelmesen simogatja derűs arcunkat a napsütés. Ligete kedvesen öleli fel kezeinket, és finom előzékenységgel csók csokorral borul bele a fenséges reggelbe. Bohókás dallamok között kergetőzik egymással a bókoló pillanat, és vonzó játékába kezd zongoráján, a jobb kedélyű szimpátia. Billentyűjének nyugodt játéka ütemesen zörget, és … Olvass tovább
Glossza József Attila Medáliák 8. című versére “Borostyánkőbe fagy be az ügyész” jogtiszta törvényt! – súg a józan ész, jogbiztonság? – álmodni nehéz, félelmetes, ha egész lesz a rész. “fekete frakkban guggolva kinéz,” kartotékadat gyűlik, mint a méz, listáznak, feljegyeznek, ha merész mer lenni, ki gyenge, csenevész. “meredten nézi, hogy mi féltve föd,” nem takar, … Olvass tovább
Sárgállik a repce Sárga tenger repce táblába áll szépen rendbe. Fekete lovamhoz színe jól menne. csillag, nehogy hemperegj benne! Ha kedved tartja vágtázz, had lobogjon fekete Szörényed a nagy pusztába. Esthajnal csillaga ha fel jő, gyere haza, istálló ajtaja nyitva vár. Friss széna melegébe aludjál. Fekete éjszakába, sárga tenger repce tábla virít a koromfekete tájba. … Olvass tovább
Zolika alig múlt négy éves, de minden érdekli, rengeteg hatás éri őt az oviban, közlekedés közben, no meg a családban, baráti körben is. Úgy tesz, mintha nagyon el lenne foglalva a játékaival, közben mint a szivacs magába szív mindent, s jó időben előhozakodik kínosabbnál kínosabb témákkal. Egyik este Anya a vacsorát készítette, Apa még nem … Olvass tovább
Találkozás a tavasszal… Találkoztam ma a tavasszal, ölelkeztem vele, mint egy kamasszal. Örültem, hogy véget ért a tél, azért fúj még az északi szél. Február közepén ez még kamasz tavasz, várom, hogy felnőtté váljon a „kis ravasz” A fákon rügyek, kismadár csiripel, a rigó fészket épít, közben csivitel. Kisütött a nap is ragyogott, odatartottam arcom, … Olvass tovább
Akitől minden szép Gyémánt lélek, Mely tartja bennem az életet; Egy aranyozott szív, Mely felemeli lényemet. Egy ezüstös mosoly, Mely csak nékem csillan; S bronzba öntött karjaitól, Minden rossz elillan. Égi csillagok, Olyanok nékem szemei; Üstökös lennék tekintetén, Melyre álom felnézni. Ő maga a tavasz, Mely minden harmat mámora; Ő maga a nyár, Az arany … Olvass tovább
Emlékszem egy… Emlékszem egy fényes, értem – szinte izzó tekintetre. Két ölelő karra, mely magàhoz szorított. Mint hitemben az imàkra, oly nagy szükségem volt rà. Emlékszem egy àlomra, melyben szerettek… Vìgaszt nyújtott vérző szívemre. Emlékszem – egy egyetlen: Fellàngolàsra. Kisizsàk; 1990. Januàr 16. kedd.
Haiku csokor Megoldhatnánk mind, amik magunkba kötve tartanak össze. Ügyünk lehetne, de ahhoz ok kellene. Kinek keressek? Magamból mindent nem adok, fedezd fel ha akarod /?/ titkom. Szádban csókod, még érzem lassan sem olvad el utóízed. Elhunyt a lámpa nem látom a szavakat: vége a lapnak. Messze vagyunk még mérhetetlen: hiányunk egymástól fájunk. A hangulatok … Olvass tovább
Csak a virágokat nézem Csak a virágokat nézem, Örömömet velük élem, Színes Tavasz pompájával, Nem telek be látványával. Sárgabarack lombtalanul, Áll kopaszon, szívem szorul, Mégis van egy kis hajtása, Rózsaszín virágok rajta. Haldoklásában is terem, Hála Neked Jóistenem, Embereknek példa lehet, Munkálkodjunk, amíg lehet. Mindenhol a virágözön, Mosolyogva reánk köszön, Mintha nászra készülnének, Boldogságot hintenének. … Olvass tovább
KITÖRÉS A FÉNYRE Betegség és rút halál vesz körül Öreg szaga van a levegőnek Rémült szívemre betonként kövül A múlt csodás képei megölnek Hamvaiból feltámadt a kétség Lesz még jövő? Süt még rám a napfény? Visszatér-e lelkembe a szépség? Vagy rám telepszik örökre az agyrém? E vaksötétből végre ki kell törjek! Elűzöm, hogy béke öleljen … Olvass tovább
Szivárvány (Tündérhíd) Tarka-barka cifra álom, Csodát rejt az égi vászon. Kaput nyit a nagyvilágra, Varázsigét csöpp virágra. Álmát szórja magas égbe, Felreppen a messzeségbe. Szivárványos égi mámor, Hidat fest hűs, nyári zápor. Utat tár fel földről égbe, Iránytűd a mindenségbe. Harmatcseppes üde réten, Tündér inal lágy csipkében. Pajkos szellő táncra perdül, Távolban víg dallam zendül. … Olvass tovább
Szeretném szeretni Szeretném elérni az utolsó vonatom mivel egyszer még utazni vágyom sietek,ne hogy lekéssem,magamnak szeretném a maradék évem. Szeretném csendben a reggelt köszönteni a lemenő naptól esténként köszönni megmaradt perceim csak szeretetben élni maradék éveim csendesen élni Szeretnék maradék időmmel lassan lépdelni, maradék időmet az életnek szentelni, hogy vagyok,látok érzek és élek, maradék időmben … Olvass tovább
Húsvéti pajzán locsoló… Öntöznélek rózsavízzel, szagossal, ültetnélek kenderessel-magossal. Kaskába-kosárba, Ilonkát tojásra, tengelice búzaszemet mozsárba. Húsvét napján sovány tej, vagy író, csúnya lánynak púpos szolgabíró. Macska bajszán tejföl, hétfőre jövendölj, estére majd leesik a pendöl… Erdőn-mezőn ugrándoznak nyulak, szoknya alatt kopasz kígyó múlat. Nem bánja a leány, felmegy a derekán; nagyra nőjél apró szentem, izegj-mozogj csiklandozd … Olvass tovább
Körforgás Minden ma a holnapra vágyódik, Minden holnap a mától fuldoklik. Minden lélek megtalálja párját, Minden párnak két lélek alkotja zárját. Elszigetelve lenni a nagyvilágban, Sötétség lenni a félhomályban. Elfelejteni, mi rossz volt eddig, Fellázadni, ha valami nem tetszik. Minden holnap a mán gondolkodik, Minden ma a holnapról álmodozik. Minden élőlény elveszíti fényét, Minden fény … Olvass tovább
Húsz év múlva Szeretném az én jó TEREMTŐMET kérni, Engedjen engem egy CSILLAGRÓL lenézni! Halvány lesz a fénye,annak a csillagnak, RIADTAN KERESEM,hát ŐK merre vannak? Csak ŐKET keresem,csak Őket csodálom, Mert akkor már nagy lesz…az én kis CSALÁDOM! Én URAM! Kik azok? Azok a PICURKÁK? Az ÚR meg mosolyog…HÁT A DÉDUNOKÁK! Amott az a kettő, … Olvass tovább
Dolgos nap után Végére érek lassan a dolgos napnak. Most úgy alszom el, mint az anyatej idején. Félig a csillagoknak, félig anyámnak, gyermeki szemmel, hogy jó leszek, esküszöm én. Ó, mennybéli álom, ezer-szín hajód! Fáradt szívem elúszik a csöndben, nem hallom már hullani a hallhatót semmilyen emberi ütközetben. Bent vagyok, egészen legbelül, részem részei darabok, … Olvass tovább
Ragyogó nap Szerelem tavasza… Magamba szívom a Napot, mintha Te lennél. Leveszem ruhám, hadd fújjon a finom, langyos szél. Bőröm finom, ragyog… napnak gyémántfénye beragyog. Körbevesznek az angyalok, fák árnyéka andalog… Virágeső hullik a testemre, keblemre… ölelem vígan, nevetve. Madarak trilláznak remegve… Lelkemet a Nap sugara gyémántporral beszórta. Karjaimat kitárom, lelkemet a szélnek ajánlom, szabadon … Olvass tovább