Több, mint kellene Több vagy mint minden, egész életem lettél, a falról lefolyó fájdalomban, a csapból csobogó hideg vízben, az asztalon heverő morzsákban, a falon csillanó árnyékban, az üres szobában, a vetetlen ágyban, a hideg csendben, egy pohár vízben, a levegőben, a vakító fényességben, a sötétségben, a zajban, a némaságban, egy üveg boldogságban, csak Te … Olvass tovább
Anyámnak Anyámnak égkék tiszta szeme kanyargó léptem fürkészve igaz ösvényre vezeti. Anyámnak hatalmas szíve szeretet gyökerű tette magas mélységekig hatol.
A futball-labda erős anyagból készül, hogy megtarthassa a belepumpált sok levegőt. Ilyen labdákat ma kétszáz országban mintegy 240 millióan rúgnak, kergetnek, s hogy ez berepülhessen az ellenfél kapujába, ahhoz több száz millió ember szurkol. A 2013-as Göteborgi Magyar Napok minden bizonnyal egyik legsikeresebb eseménye, az egykori ARANYCSAPAT állandó tagja, az éppen nyolcvannyolc éves Buzánszky Jenő … Olvass tovább
Újra itthon… Megfáradt lábnyomom a küszöbön hagyom, Belépek a házba, mi egykor volt otthonom… S hogy megkopott a fal színe, Azonnal láthatom… Újra itthon… A régi meszelt szobámba osonkodom, Apám s anyám képe az asztalon, Poros a sok bútor, S az üveg az ablakon… Újra itthon… Csend honol az egykor zajos udvaron, Magam vagyok, meg … Olvass tovább
Most én vigyázom Hosszú évekig te őrizted lépteim, sokszínű álmomat. Tanítottál: járni, beszélni, küzdeni, élni a szabályokat. Sokszor velem nevettél, játszottál, vagy együtt érzőn hullott könnyed. Gyermek fejjel és felnőttként is tudom, veled együtt minden könnyebb. A szereteted örök útravaló, s szívemmel fogom a kezedet, s ahogyan valaha te is tetted, most én vigyázom lépéseidet…. … Olvass tovább
Bánataim hordaléka Olvastam egyszer egy versben A királyfi három bánatát. Királyfi nem vagyok, királylány sem, De nekem is van bánatom, saját. Annyi év után magamba nézek, S összegyűjtök, néhány bánatot, Amit kamaszkorom rád rakott. Nehéz idő volt, ketten maradtunk csupán, Csak kezedbe kapaszkodhattam, Mégis ellöktem, értetlen, sután. Bocsásd meg a kamaszdacot, Amikor némasággal jutalmaztad A … Olvass tovább
Cseppenő színek A tótükör alá csúszott az ég, átlátszott a felhők vallomása, csak alig festegette körbe még napecsetről lecsöppenő sárga. A végtelennyi kék áttükrözött , sejtelmesen, mint nyitott ablakok, és az elmosódó mélység fölött, fehér szalagot vontak friss habok. A nád között suttogást felejtett szökellve a könnyüléptü' hajnal, és csendben a part kövére ejtett egy … Olvass tovább
Édesanyámhoz Te vagy nekem az őrangyalom. Mikor velem vagy nem félek semmitől. Mert tudom, hogy megvédsz mindenkitől. Amikor szomorú vagyok hozzád fordulok. S te megvigasztalsz. Ha beteg vagyok aggódsz értem. Édesanyám! Csillagként tekintek rád. Ragyogsz rám, mikor mosolyogsz, s napom szép lesz. 1998. Október 24. Szeretetem éltessen Mióta ketten vagyunk, féltelek, bár egész életemben ezt … Olvass tovább
Hiába fáj Húz a mély, s mint Az iszap ragad rád Itt van,fogd a kezem Hisz erőd végére jár Nem állít meg semmi Küzdök veled az életért Hiába faj,húzlak kifele Ki a fény felé Éled a remény Mint szívünkben a tűz A sors fonala Szorosan hozzád fűz Egy az életünk,s majd Egy lesz a halálunk … Olvass tovább
Mennyi a szerelem Mennyi szerelem hullámzik tengernek felszínén? De mennyi szerelem nyugszik annak fenekén. Hányan eveznek itt, s majd bele fulladnak… Hányan sírják ki szemüket, s hányan vakulnak. Mennyi elfojtott érzés, s mennyi megfakult érzelem… Mennyi elhangzott sóhaj, mennyi nem mondott szerelem. Hányan küzdenek most, a szép jövőjükért… S hányan eveznek árral szembe, múzsájukért. Mennyi … Olvass tovább
Pattantyús Rózsa egy hónap alatt megszokta az utazgatást és a kétműszakos beosztást. Ha délelőttös, reggel fél ötkor kel, elkészíti a családnak a reggelit, ötkor elindul az állomásra, könnyű hétperces séta az egész, öt óra húszkor érkezik a vonat, fél órás az utazás, közben elfogyasztja a reggeli szendvicsét, leszáll a Kelenföldi Pályaudvaron, rohan a villamoshoz, azzal … Olvass tovább
Dél-Afrika keleti tengerpartját a Golf- áramlás érinti. A déli féltekén december, január, február a forró n y á r ideje. Durban város tengerpart felőli részén csak úgy hemzsegnek a felhőkarcolók. A közeli szálloda 32. emeletén; úszómedence van pálmafákkal, üvegfalain át, látjuk a várost. A fiúk egyeteme a város túlsó részén van, magasságával kiemelkedik a környezetéből. … Olvass tovább
Otthon Az almafa ága tele virággal élet zsong, zúg az áldás benne, csukott szemmel is látom a távolt, szívem indulna, hazamenne… Zendülő húrrá feszül a lélek, értem jönnek ma a tegnapok, gyöngyperc emlékek gurulnak szembe, s reám zúdulnak az illatok. Patyolatruha leng a tavaszban, fényzuhatagját szórja a nap, ablakok nyílnak, s csengő kacagás a dűlőutakon … Olvass tovább
Rózsàk ölében Jàrom az utam,miközben fogynak, s szaporodnak a rohanó léptek. Visszanézek-s hàtrahagyva követnek, az elmúlt,s eljövendő évek. Körbevesznek régi-és új vàltozatok, s most itt megint csak én vagyok. És csendben-magamban,hazafelé, lassacskàn haladva némàn ballagok. Eszembe jutnak dolgok, amikre gondolni jó,és amik égőn fàjó emlékek. Égy úgy teszek gyakran mint ki bàtor, s mint ki … Olvass tovább
ZOMÁNC ROMÁNC Anyagok,színek kavalkádja Talán meghal a kép Ha megszáradt a festék? Vagy utána él csak igazán? Nyírfák sokasága A szoba falán. Ha szárad a vászon, Feszül a lécre, Pára enyhíti a Selyem feszülését, Olajban tündöklő Csendélet fényét. Rézlemez pattog, Ha kihűl melege, Anyaga, színei összehegedve. Méz sárgává válik Az ékszerzománca, Csak akkor látod,ha Kihűlt … Olvass tovább
Zárójel Másra nem, mindössze a feleslegemre szórd el tekinteted, még fontossá tehet. Számok helyett csendem osztom s véleményem a sötétben hagyott gyilkos gondolatból vonom ki a vállam tört maradékában lényegem reszketve ölel zárójelem.
Hajszál Egyre vékonyabb a hajszál, Amin múlik életem, Hasonlóan bizonytalan, Minden cselekedetem. Akaratom elfelejtem, Úgy sem irányíthatok, Eddig is jó kézben voltam, Ebben megnyugodhatok, Nem ígérhetek előre, Jövő idő nem enyém, Mindannyian Tőle függünk, Atya biztos tenyerén. Egyre vékonyabb a hajszál, Amin múlik életünk, Hasonlóan bizonytalan, Minden cselekedetünk! Ember tervez és ígérget, Biztosak a holnapban, … Olvass tovább
Anyáimnak 2 Ígérném, hogy mindig szót fogadok örömmel lesném minden gondolatod térdre borulnék minden szavad után megcsókolnám minden lépted nyomát történne úgy minden ahogy Te akarod tátott szájjal nézném királynői alakod csillagokkal kivarrt szellős lenge ruhád a fejeden virágokból font tavaszi glóriát emlékeimből ennyi maradt ó, világ amit örömmel festettél meg nekem azokat a babákat … Olvass tovább
A SZENVEDÉSRŐL A szenvedésnek nincs tán határa Mély, mint egy üres, feneketlen kút Senki sem tudja, végül hova fut, s hogy mi is a menekülés ára. Letépném magamról a zord kétség Éjsötét színű, szúrós köpenyét, de rám kövül a fojtó söpredék Úgy érzem, elmenekülni vétség. Más is szenved, ettől mégsem könnyebb Nem nyitok utat csalfa … Olvass tovább