Fenn a légben Még bennem élsz… Hallgatom képzeletben édes hangodat, kék szemeidnek fénye magàba befogad. Emlékszem még – még teràd, egy csodàra, nem feledvén téged soha – s örökkön ràd vàrva. Miközben elérkezett pillanatban: Egy kilàtó tetejéről széttekintek. Fenn a légben. A felhők közé szàllva gondolatban, mintha csak megtehetném, e kicsorduló fényességben – magamban. Kitàrt … Olvass tovább
2016. május 21-én immár hatodik alkalommal hívta meg művészetkedvelő barátait, ismerőseit Winchelm Tibor, alkotótársunk, fóti otthonába. A rendezvényen az irodalmon kívül szerepet kapott a képzőművészet is. A délelőtt folyamán a Németh Kálmán Általános Iskola tanulói rajzversenyre nevezhettek. A gyerekek lelkesen fogtak munkához. Többféle technika közül választhattak, így készültek rajzok grafit, akvarell, tempera, és zsírkréta technikával. … Olvass tovább
Egyszer régen, amikor még javában bárzongoristaként dolgoztam, odajött hozzám egy férfi. Azt mondta, hogy az a tizennyolc ember, aki ott a bárpult mellett állva annyit mutogat, mind siketnéma. Aztán még azzal lepett meg, hogy nagyon szeretnének táncolni. Erre én úgy néztem rá, mintha megoldhatatlan lenne a kérése. Megnyugtatott: csak mindíg mondjam be, hogy tangó, vagy … Olvass tovább
Az éjszakai autózás Ádám kedvence, ilyenkor kevés a forgalom, ráérősen lehet vezetni, és közben kifaggatja Marcsit, miről beszélgetett az angol úrral. A lány szokása szerint röviden összefoglalja beszélgetésüket, és amikor odaér, hogy Mr. Wilsonnak közölte, hogy nem áll szándékában külföldön dolgozni, mert ott nem értik a gyerekek a magyar versikéket, mint például a csiga-biga gyere … Olvass tovább
– Pici, szaladj, hozd ide! A fatal kutyta nekiiramodott, de máris lefékezett és kérdőn nézett gazdájára, a kamasz fiúra, hiszen nem is volt mit visszahozni. A gazdi is belátta ezt és a gondolat meg is maradt a fejében. Ezért aztán, úgy két héttel később, beíratta kutyáját egy kis megnevelésre, hogy könnyebb legyen vele az élet. … Olvass tovább
Csak állok a parton Csak állok a parton és nézem a tájat, a szél simogatva, játszva becéz, a hársfavirágnak az illata árad, az égi mezőkön nyáj legelész. A felhők az égen ma bárányalakban lejtik a táncot a pásztor előtt, a vattaruhájuk, mint tollpuha paplan – mennyei ünnep e szép délelőtt! A völgyben, s a réten … Olvass tovább
Ha majd Ha a szív már nem dobog érettem Ha a kenyerem javát megettem, Lelkem majd elhagy egy másvilágért Testem kiállt földi megnyugvásért. Imádkozzatok lelki békémért Locsoljátok a hantot testvérként, A Nap felszárítja könnyeitek Fentről megáldalak majd bennetek. Kegyelet virága illatozzon Szép szívetekbe enyhülést hozzon, Ne feledd, nincs élet halál nélkül Emlékezz, nincs halál élet … Olvass tovább
Nem tudok repülni Lehet elhagytam magam Lehet, azt mondják, nem vagyok az, aki régen voltam. Lehet, igazuk van Nem látok át problémáim farakásán, melyet én építettem magam elé. Pedig egyszerű Biztosan az. Mégsem tűnik annak. Hullámvölgyhöz érkeztem. Előfordult ez már mással is. Nem tudok repülni. Egyszer csak szárnyra kelni és átlendülni a sötét mélységen, mely … Olvass tovább
Nagymamáról Hamar elmentél drága nagymamám, tudom, járod utad a csillagok útján. Apával kutatjuk, melyik a te csillagod, melyikre nézzek? Amely szemembe ragyog! Hamar elmentél, nem vártál meg engem, vagy talán oly nagyon későn születtem? Legkisebb unokád halkan azt suttogja, hogy nagyon hiányzol, ó, drága nagymama! Én tudnék mesélni mindenféle szépet, de terólad már csak fényképek … Olvass tovább
Föld felett Ha megindulsz célod felé, Nem biztos, hogy odaérsz! Bármi jöhet mindig közbe, Nincs tovább! És ezzel kész! Lelked készületlen érte, Nem találja a helyét! Föld felett fog bolyongani, Nem ismeri helyzetét! Nagy forgalom van odaát, Sok tévelygő szellemmel! Sokan fel sem tudják fogni, Nem rendelkeznek testtel! Ó, mily okos minden ember, Tudnak tudományokat, … Olvass tovább
Románc Kis patakunknál készül az este, mintha sietne aludni a víz; gyermeteg illat csüccsen a lesre, omlik a szívben a májusi íz. Halkul a nappal, csillan a gáton, képtelen írni kopott ceruzám… Szikraszivárvány rebben az ágon, gyurgyalag izgul a párja után, Landol a hím és vágyja a nőjét, bújik a rőt feje hölgye elé, zöld … Olvass tovább
Haláltánc Hangos a szív, megbomlik a csend, ahogy a dallam kezdődik elhalkul azonnal, minden dobbanásban hörög a lélek, csak a zene száll könnyedén-tisztán valahová a szótlan-szép halálba. Lépked a láb, egyik a másik után a félelem ritmusára rázkódik a test, csontokon citerázó légszomj kacag, vér dübörög az öntudatlan agyban még lüktet az élet lekéri magát. … Olvass tovább
Isten hozott Dobbant már ekkorát szívem valaha? néha fájón, őszintén, tikkadtan egyé váltunk volna legbelül? Egybe gyúrva önkéntelenül nincsen már te vagy én egyként élünk a föld peremén elsírjuk egymásnak a világ fájdalmát együtt félünk ha baj közeleg kezed fogva, szívem vígaszra talál nem vágyok már máshová . Két karod a legszebb vár, mit ez … Olvass tovább
Amit a szívem kívánna neked Akadály volt a sok lépcső, kerekem nem tudott rajta felgurulni. Pedig, hogy szerettelek volna látni, újszülött, kis vétlen testedet. Dúdoltam volna altató dalt, miközben csipkés pólyádba ringatlak. De a vágy sosem fog teljesülni. Nem tőrödnek egy érzékeny mihaszna ember érzéseivel. Sajgó lelkemről mit se tudhat jó anyád. Rég elkopott köztünk … Olvass tovább
Egyszerű Pályaudvaron egy pamlag, hajléktalan fekszik rajta. Zenél a vonat, tamm-tamm-tamm. Venne inni, de nincs miből, mesél szeme, vajon miről? Elherdált élet, ajjajj, jajj. Kalauz skót tekintete, gyűlölettel telis-tele az otthontalant szúrja, fúrja. Igazságot hol találjak, talán majd a könnyű gyászban, hajléktalan, teneked?
Tépett felhő Van elég perce az órának? Illata a rózsának? Mit rejtve áhít lelkem, Mind tépett felhő Szerelmem; S bár gyermeki szívembe mártom Tollam gyorsan szántom, Úgy érzem, máris sorvadok, Néma csendként porladok. Félelem szennyezi be lelkem, Percemből egy pillanatot elcsen. Oh! Megtörném a halált, Ki családokat kaszált! Eltévelyedett, csalafinta álmok, A magány gyakran átfog, … Olvass tovább
Kipróbált dallam Agyonmosott egy rémtörténet… Lelkemre száradt útmutató. Magam írtam át e képregényt, jól-rosszul, s szemezem cseppenként, mint: dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó… Felemelt fejjel, oda-vissza, a hangom emelkedőn lázadt. Kimondtam, hogy ne maradjon bent, az elfogadás így mást jelent. Sápadt a félelem, megfáradt. Életízű! Kóstoltam bátran, s ajánlom szívből mindenkinek. Nem … Olvass tovább
Ne játssz Drága kedves! S minden jó barát! Tanácsom néktek, Ne játszd a fájdalom dalát. Itt rátaláltál, De ott elvesztetted; A hely örök emlék, Végtelenig őrizheted. Soha és senki, Nem veheti el; Itt még gyűlöl, De ott… ott már ölel. Az igazi, S a gyönyör végtelen; Itt szakadt meg, Mely szomorú, s félelem. Csak ne … Olvass tovább
JESZENYIN REMINISZCENCIÁK alkony, lágyuló színek: vérszín bogáncsot ráz az őszi szél gyönyörű mosoly holdezüstben táncoló lány, nyírfakörben Isten kigyújtott színei közt a réten hallom a szíved —-
Szteroidmacsók Konditeremben muszklik dagadnak, izzadtság cseppje a hetyke lázé, gyúrnak a mandrók, szemük vakablak; rátermettségük erőtlen, málé: látszat az érték, híg, piszlicsáré. /Zina Izomember hisz, ő, imponáló, hogy vállaiban dagad az erő. Tar koponyáját viszi, mint a ló, mi szemellenzős, hisz tudvalevő, csak edzd a tested, mert ez megnyerő. /Kitti Régen a legény sudár jegenye, … Olvass tovább