KISÜTÖTT A NAP!

KISÜTÖTT A NAP! Morózus, kedvetlen, rideg, hétköznapok, konokul ránk telepedő napi bánatok, bizalmatlan, firtató, üres tekintetek, semmibe kapaszkodó, tétova kezek. Álmukat, céljukat vesztett emberek, robottal kizsigerelt, kiábrándult ezerek, kik vágyakozni sem igazán mernek, most átélhették a csodát, mert a minap… kisütött, váratlanul felragyogott a nap! Nem kellett hozzá sem hamis igéret, sem könnyen becsapható, oktondi … Olvass tovább

Újpesti nyár

Újpesti nyár Jó ebédhez szólt a nóta, Újpesten vasárnap délben, ötven év telt el azóta, mégis élénken emlékszem, élveztük a forróságot, az Úr sok napsütést küldött, nekünk ennyi meg sem ártott, bár az ifjú hév is fűtött. Az volt ám az igazi nyár! lángolt, gőzölgött az aszfalt, kamasz fiú, két kicsi lány, és az egy … Olvass tovább

Nem sír már a balalajka

Nem sír már a balalajka Soha nem volt anyámnak csicsás ruhája, sem puccos kalapja. Csak egy aranylánca. Mióta az eszemet tudom, mindig a nyakába lógott. Nem is kellet rá vigyáznia, mert nem volt aki bántsa. Örök emlékként viselte, szüleitől kapta, s gyűjtögette az aranyat. Egyesíteni szerette volna. Elvitte s szép hosszú lánccá beolvasztatta, mintha balalajka … Olvass tovább

Tér hódítás

Tér hódítás Félsz a sötétben? Hódítsd meg Félsz a magányban? Tárd ki karod. Félsz hangot adni véleményednek? Állj sarkadra feszült mellel. Félsz a világtól? Nőjj fel, s tanulj meg úszni mély vízben hol eddig rest volt lubickolni s tépd ki magad a merő önsajnálatból. Légy azzá ki válni akarsz hódíts, légy erős félj ha kell, … Olvass tovább

Leszakadt gomb

Leszakadt gomb Lábujjaim között paplanom gombjával ébredtem Elhagytam emlékezetem. Vajon mi történhetett? Talán csak a melegben éjjel elveszett csókomból maradt s egy leszakadt gomb akadt, a lábujjam alatt. Visszaöltsem? Vagy maradjon így az a férc ölelés? Futó kaland a gondolat, csak gomb lábujjam alatt

Szerelem-ösvény

Szerelem-ösvény Megérint az öröklét titkok-titka küszöbén csókolva egymáson nézzük múlhatatlan szenvedélyünk túlröppen saját magán az idő simítja ránk útravalóját, hűségünk biztosan vezet ösvényünk a teljességben lépked boldog lelkünk gyöngéden bejárja a szűz csodákat feltárja vágyunkat lángra lobbantva tökéletes szerelmünk végtelenbe szédít, mindig újabb érzést szít, vigyázva sorsunk fényét.

Különbségek

Különbségek A tölgyesben, alig-lomb közt ezer kis csőr bogarász, télből-érlelt nyárra-várót ezer torok dalolász. Ketten járnak benn a fák közt, elmerengve álmukon, szokott csapás fut előttük, s nehéz tavasz vállukon. Az egyik az árnyék foglya, ismer minden lágy mohát, fél, ha zizzen, zúg az erdő, nem találja otthonát. A másiknak döngő léptét panaszolja hóvirág, erős … Olvass tovább

Rémisztő pillanatok

Rémisztő pillanatok /Saját élmény/ Fiam rövid láthatásra elhozta a csöpp lányát, Azóta sem felejtettem csodálatos látványát. Barátságos csacsogása, behízelgő modora, De azért még van hibája: feszül rajta pelenka! Fiam hozta a szobába, a csere már szükséges, Fektette volna az ágyra, a művelet kétséges! Éktelen nagy kiabálás, szinte bele-rémültünk! „Nem akarom”! „Bácsi fekszik”! Erre kimenekültünk! Jóságos … Olvass tovább

ÉN VISZEM ÁT A SZERELMET

ÉN VISZEM ÁT A SZERELMET …én, én viszem át a szerelmet! Vad, viharzó tengereken át Tudom, soha el nem felejted, ha egyszer odaér hozzád Mert őrjít, éget, megolvaszt, mint tűz a színaranyat Megbabonáz, felperzsel gyors, röpke percek alatt Mást szeretni nem tudsz már, csakis én kellek neked Átviszem neked a szívem Cserébe megkapom szerelmedet. Eger,2015.nov.11. … Olvass tovább

Mosolyom elűzi

Fülöp Ági Mosolyom elűzi…. Horizont udvarnak Holdfény köntösében. Szellő suhanásban Csillagest tükrében. Zizzenő levélnek Lassú moccanása… Átjárja lelkemet Magány árva lángja. Kopogtat, meglapul Sóhajomra várva. Elmélázva töpreng Szívem kapujában. Hasztalan keresgél! Áldozatra várva… Varázs szóra nyílik Remény kalitkája. Mosolyom elűzi S nem is vagyok árva. Öt perces saját vers-2016-06-01.

Násztánc

Násztánc Láttam minap a kérészek násztáncát, jöttek, szerettek, s tudom maradtak volna még, de mikor felzengett a halálnak himnusza, búcsút intettek, s szemem könnycseppjeimtől azóta is ég. Oly szép, oly ragyogó tündöklést azóta sem láttam, az óriás folyó sem ringatózott, a Hold is meghajolt kecsesen, hisz körös-körül rövidke élet virágzott. Mintha mesébe csöppentem volna, a … Olvass tovább

Elfojtott gyertyalàng

Elfojtott gyertyalàng Lobog – lobog. Fényesen de halvànyan. Egy ablak nélküli szobàban. Elfojtott gyertyalàng. Öröm – öröm,mi àtölel, boldogan – egészen. Egy ablak nélküli szobàban. Elfojtott gyertyalàng. Baràtok – ismerőseim. Egykoron tàrsaim. Egy ablak nélküli szobàban; Elfojtott gyetyalàng. Szerelmem – nagy szerelmem. Egyszer jàrt itt nàlam. Egy ablak nélküli szobàban. Elfojtott gyertyalàng. Anyàm – Apàm.,Ők … Olvass tovább

ERDEI REKVIEM

ERDEI REKVIEM két lánctalp között éppen elfér egy bükktörzs a lomb még visszanéz derékba tört tölgy nedvet vérzik még a háncs elvégeztetett gím szarvasbogár küzdöttél becsülettel megmérettetett korhadt vadászlest hálóval sző be a pók vérfoltos a rét

Nyárirányító

Nyárirányító Arcomon a nyár melege gyöngyözik, az eget az eső felhők teljesen ellepik, üde zöld ruhába öltözött kertembe, a nyár szótlanul, csentben beköltözik, örvendezik. A diófa árnyékába,leült a kerti padra, távirányítóját keresi,talán meg sem leli, morcosan nézi a jeges felleget,estél eleget, fordul keletre,nyugatra,a nyárirányítóját az égről lekapja. Gombokat nyomogat,a jégeső szakad, villámot kereste,hogy a cudar … Olvass tovább

(fél)Isteni színjáték…

(fél)Isteni színjáték… Irreális csűr-csavar, pillanattöredékekben zűrzavar Lét-torlódásokkal időhurok Veszteglő önmagamba halkulok. Te látod a fényt, vagy elnyelte a sötét anyag? Új isteneket szültek elhagyott emberhüvelyekbe. Egybegyűltek a Mindenek fölött s a tudással fertőzött anyag a semmiből, a létbe öltözött. Kételkedett, belenézett a Napba; Miért a fénye, azt kutatta. Így részesült vakságban a rabság, az Apokalipszist … Olvass tovább

Lepkepár-(Angyal-pár)

Lepkepár – (Angyal – pár) Egy fiú és egy lány… E nyárnak késő, forró délutánján egy mély erdőben hűsülésül utatokat járván, nem messze a Szent Szűz szobrától délre, egy kis csobogó patak medréhez értek. Találtak ott egy bővizű forrást – szent vizet eresztve két vascső torkán, mivel kitikkadva érkeztetek le hozzá kezeiket, arcaikat, szomjukat, e … Olvass tovább

Pajzán história

Pajzán história Házam belsősége végképp elavulva. Nem így nézne ki ha nem a pénzen múlna. Hitelért kuncsorgok, hála sikeresen, A restaurálást véghez vitethetem. Békebeli mesterbrigád Kifizetve, Hát nekilát. Verik mint a parancsolat. Ahol volt, ott nincs vakolat. Lakható légterem alig épp egy ágynyi. Magam köré nézve kedvem volna hányni. Apró Noé-bárka a felfordulásban, Én, mint … Olvass tovább

Ember legyél!

Ember legyél! Az a fontos…”ember” legyél, másokért is sokat tegyél! Tárd ki szíved más bajára… a szenvedők sok “jaj ára” Füled hallja? Szíved érzi? nem ember az ki,csak nézi. Sok jó ember..sokat tehet, segíts annyit,amennyit lehet! Együtt érzés,vigasztalás, kedves szóval simogatás.. Ha kis gyermek vedd öledbe! Kicsi kezét fogd kezedbe! Segíts,ha kell,amit lehet, ha “ember” … Olvass tovább