Lámpaláz Míg itt állok a színpadon, rám tör pokoli izgalom, dadog a riadt pillanat, s a gondolat is szétszakad. Nem hagyom azért ennyibe, kapaszkodom a semmibe, múlik hamar a kétkedés, úgy érzem, hogy ez még kevés. Innovatív próbálkozás, sikert hozó vállalkozás, változó hangszín, szófonat, rezegteti a torkomat. Elismerő a tapsvihar, nem tudom mért, ez is … Olvass tovább
AZ ÚR TRAGÉDIÁJA [replika] Az Úr: “Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen. Év-milliókig eljár tengelyén, Míg egy kerékfogát ujítni kell.” A Költő (napjainkban): Már megbocsásd Uram, hogy szólok, de akad itt néhány ugyancsak rossz fog. Engedelmeddel, ím bejelenteném, lévén a gép még garanciális lenne: nem úgy, mint e … Olvass tovább
Nyolcaddöntők Lengyelország-Svájc 1:1 Itt az EB legszebb gólja, Ámde Svájc mégsem jár jól. Ja, Kérem a tizenegyesek! Shaqiri bőg: „Jaj, kiesek!” Wales – Észak-Írország 1:0 Söröm mögül félve lesek, Csatáznak a brexitesek! Öngólt lő egy északi ír, S ezzel végeredményt kiír. Portugália-Horvátország 1:0 Uncsi taktikai csata, Mintha csupa öreg tata Aludna a horgászstégén… Gólra ébredek … Olvass tovább
Patrikhoz Tudod-e Patrik, hogy az élet csodaszép, biztosan észrevetted már Te is ezt rég, minden egyes pillanatban téged is hív, érdekes kalandok várnak rád még, csak bírd. Veled akar játszani a napsugár is, veled labdázna az összes barátod is, akarjuk, hogy újra éld át e csodát, küldünk ezért érted ezernyi fohászt. Elmondunk érted temérdek imát, … Olvass tovább
A többi csak másolat Álmodom éberen tűzpiros álmokat, általad, éretted, – nélküled áldozat, ajkadat csókolom, véredet öntözöm, életed gyászolva feketén öltözöm. Régen volt vágyaim emléke eltemet, idézni régmúltat sokáig nem lehet, nem lehet csalódva követni másokat, Te voltál nekem, – a többi csak másolat!
Szikrát szór a napsugár Szikrát szór a napsugár, fák alatt lomb árnya vár. Arcom szellő simítja, hangulatom vidítja. Ó, szépséges természet, tekintetem elréved. Megpihen egy levélen, alkotói tökélyen. Látom benne a csodát, az Isteni alkotást. Tökéletes, szabályos, erezete arányos. Láthatatlan, s látható, a világot átható. A mindenség egysége, titokzatos rejtélye. Schvalm Rózsa (2016-06-30)
ha valamit tudok ha valamit tudok hát ezt tudom ezt a néhány percet amíg átérünk az égre akasztott telihold ösvényén és a megálló időben hangtalan omlanak a hegyek tudom ezt a fülledt nyarat a virradatban fürdő gangon felejtett üres székeket tudom a pusztuló pesti falakat a távoli tengereket tudom hogy bennünk ezek összeérnek és tudom … Olvass tovább
Kreatív szakkör. Jó együtt ülni, hallgatni, Vagy teát szürcsölni, Megbeszélni a pasztellszíneket, Meg a dámár lakkot, Mivel-mit lehet festeni, vagy Vasalóval tájat alkotni, A kékből, pirosból lilát keverni, S, nevetgélni apró dolgokon, S, eltöprengni komoly sorsokon, Segíteni egy kedves szóval, Tanácsot adni, vagy csak meghallgatni, S együtt ülni kéthetente egyszer, Pár órát barátokkal, nagyon jó. … Olvass tovább
Ne menj le nap… Ne menj le nap! még ne kérlek, add nekem bársonyölelésed Ne engedd, hogy felhő eltakarjon, hagyd fényességed látnom . Ha utolsó napom volt, így búcsúzzon el, simogatva, arany fény kezével. Lehulló szikrák ,váljanak imává bennem. S halk sóhajjal, vágyakozva, életre, adjam vissza teremtőnek lelkem.
A kis horgász Szabó Judit Gyöngy Egy kisfiú áll a tópartján. Kutyájával a keskeny padkán. Élvezi a nyár napsugarát, csúszkáló bő szalmakalapját. Bedobja mélyre pecabotját. Víz csobban.Vajon lesz-e kapás? Megfeszült bot damilja jelez. Megrántja orsóját,és teker. . Lemeríti mélyre a szákját. Gyorsan, erős húzogatással, kifárasztja még a halacskát. Sikerült! Végre van kapása! Csalin csüng most … Olvass tovább
ŐSZI REGGEL Színes ruhába öltözött a határ. Pirosba, sárgába, úgy ahogy kijár. Bokrok, és fák, kopaszon és buján. Bokrok között szarvasok, őzsuták. A napsugár rájuk, boldogan nevet. A természet megadta-e utolsó kegyet. A vaddisznó után, kölykei szaladnak. Ők a szántó – vetői erdei avarnak. Munkájuk nyomán, elindul a bomlás. Amit, nagyon szeretnek az erdei gombák. … Olvass tovább
Vádak helyett Szárnyakat kaptam. Szárnyalgattam. Napfényt akartam. Fénylett rajtam. ….. Vihar tépázott. Jaj, zuhantam. Szél foga rágott. Fogytam lassan. Életre haltam. Éltem minek? Hitet faragtam. Most már hiszek. ….. A szárnyakban. A fényben. A szélben. Az életben. (2012. április/2016. június)
Bud Spencer emlékére – 1929-2016 Nem búcsúzom… a halál csak egy állapot, egy végleges, bár számunkra szomorú tény, hisz nem érzünk mást, mint oly fájó bánatot, mely bennünk tombol ott, a lelkünk legmélyén. Te, “Akit Bulldózernek hívtak” lelkesen, és “Bombajó bokszoló” voltál, favorit, “Fél lábbal a paradicsomban” ellesem, hogy humoroddal felborítod a mozit. “Rabló-pandúr”-t játszani … Olvass tovább
Az Úr legyen áldott Telt hangján a harang imára hívja kit a föld porából felemelt az ima. Formálta át újra és újra a lelkeket, alázatra tiszteletre, s szeretetre. A tiszta gyöngy, a könny pereg. Pompával vonul a béke életembe. Kéken őrködik az ég, az Úr felettem. Hegyet rakhatnék a jaj szavából de nem teszem, az … Olvass tovább
Bikák a domb tetőn Négy bika állott a dombtetőn, lenéztek a völgybe merengőn.. Odalent tehénkék legeltek, néha a dombra fel-felnéztek Tavasz volt tombolt a szerelem, nekik is ez most a lételem Lábuk közt formás kis tőgyecskék,csinos far , bociszem , miegyéb.. Egyedül mit ér így az élet, kis szivük biKáért epeked Voltak már rutinos tehenek, … Olvass tovább
Égbőlhajló (avagy a tiszta öntudat) A fény is fáradt, aranya tompa, ladikján kiköt a délután, szénaillat zenél a légben, s bölcsősusogó szép puhán elring az értelem. Álmosan zsong a gondolat, apró bolyhokra bomlik a vászna, aztán elfelejted magad… szétzümmögnek a szép szavak, eltűnik a vágy, nincs messzeség, csak ez a fenség, ez a pillanat. Mint … Olvass tovább
Az idén is szerencsénk volt ellátogatni a Bonchida-i Bánffy kastély napok rendezvényeire. Gazdag programmal vártak az idén is a szervezők. Az Udvaron a Mikó óvoda programjai nagyon tetszettek. Volt ott indiánsátor, arcfestés, óriás-társasjáték, kézműves foglalkozás, Bolondokháza nagyjáték. A nagyobbak a betűk titkaival ismerkedtek, életre keltették a papírt, érdekes figurákat hajtogattak (origami), varrtak, anyagokkal, színekkel játszódtak, … Olvass tovább
Az éjjeli lámpa fénye belesápad az ablakon beáradó reggeli napfénybe, és ezzel kezdetét veszi az újabb nap, fogyasztva az érettségiig hátralévő időt. Péntek van, a hét utolsó tanításai napja, amely Gerda kedvenc hétköznapja, mert másnap a tétlen szombat következik, majd a családdal töltendő vasárnap, amikor végre találkozhat az öccsével és a húgával is, vagy az … Olvass tovább
HA IGAZAT MONDASZ Ha igazat mondasz, az ritkán lelkesítő, s sehová nem vezet. pajzsoddal védd a testedet, csak egy halottnak fordíthatsz hátat, másnak nem lehet. előbb utóbb betörik a fejed. aki sokat tud, sokat felejt, aki sokat felejt, keveset tud. ki keveset tud, keveset felejt, aki keveset felejt, sokat tudhat. ki sírni tud, belül gyógyul. … Olvass tovább
Kisujjvers (Flegmavers) Szobámnak világában, Valahol télen, a nyárban; Lustán fekszem, s ülök, Erősen, de bátran. Zene szól itt naphosszat, Rádióból folynak dalok; Értelmüket kutatom, S folyton agyalok. Minőségi rap zenét adnak, A refrénben firtatják is hangosan; Milyen anyámmal lenni, Részegen és boldogan. Mocsok minden szó, S ezt nem is kéne mutatni; Kezdek is tőle, Alaposan … Olvass tovább