ANYÁM KEZE Pihen a párnán. Erőtlen, csüggedt madárka. Sziluettjét csúf, hosszú betegség formázta ily légiesen keskenyre. Pedig milyen szép volt. Érintése jóleső, nyárban enyhet adó hűs hófolt, márvány, a mindenség ereje. Nőiesen finom, tündér röptű balerina. Tehetséggel megáldott örökké táncoló, meg nem pihenő díva. Most lehullott, fáradt falevél. Mit nem tud többé feltámasztani sem igézet, … Olvass tovább
Megtalált álmok Kis hazámban sok szép helyen jártam, de a csodás Dunához mindig visszavágytam, úsztam Mohácsnál, hol lassan hömpölyög, láttam Vaskapunál, hol bőszen dübörög. Éltető forrását a Fekete erdőben, delta torkolatát a Fekete tengeren, nem csoda hát, hogy beleszerettem, a nagy folyó partján álmaim kerestem. Szép napon rátaláltam egy csodálatos helyre, Pilis lábainál, a vén … Olvass tovább
Hátrál az árnyék Felhőkből kilátszik kis kék ég darab. Hátrál az árnyék, fényes zöld a táj. Hallgatva fáj a szépség, feszíti szét a végtelen határokat a rét, a nyüzsgés, sok aprócska bogár, nyíló vadvirág. Szívem zenél, pezsegve száll a dal, az illat, kibomlik ajka millió virágnak. Búzavirág kék, mécsvirág hamvas fehér, kamilla illatos, lila kehelyben … Olvass tovább
Ki tudta? Ki tudta, hogy majd az őszinte szent szavak szakadt koldusként kinn az utcán alszanak, mikor szívem magától mindenkit ellökött, csak téged hagyott nyíló vérrózsák között, itt benn lelkem ősz festette udvarán, ki gondolta volna, ott rég, hajdanán? Ki tudta, hogy majd rézzé válik az arany, mi ragyogott bennem, az most haszontalan lim-lom kidobni … Olvass tovább
Kiúttalanság – nők hajléktalanul Lehunyom a szemem, az éj betakar, az álom elkerül, nem jön egyhamar, rám borul a csönd, az erdő mély csöndje, itt nem zavarnak, ez a senki földje. Ágyam egy régen már megkopott matrac, a párnám egy lehullott levélkupac, takaróm az éjszaka sötét leple, lágy és meleg, mint volt jó anyám keble. … Olvass tovább
Tükörvers Csapzott fájdalom A boldogság fáj, múltat nem lelem földtekén csapzott fájdalom, tüske szúr szívem rejtekén! gyakran jajong emléke, s Vele ébredek. gyöngéden átölel, reménykedek, képzetek békesség, a csend néma, megnyugvása honol bűvös kép lebeg, a régi éjről álmodom. időtlen kertjében boldogság virág fakad a néma csönd világa szép emlékeket takar —————————- Szép emlékeket takar … Olvass tovább
Egy elhagyott kutyus bánata! Búcsú nélkül elment! Itt hagyott! Vajon visszajön még hozzám? Vagy örökre árva maradok? Ha valaki találkozik a gazdámmal, mondja meg neki, hogy hiányzik! Nélküle nem akarok élni! Mi lesz most velem? Ki tudja megmondani?
Dobd le a harag köntösét… /JÁTÉKRA/ Ha megbántanak igazságtalanul, fájdalom szíveden láthatatlan dúl. Azok szavak tövist szúrnak lelkedben, magányodban vonulj inkább csendesen! Értékrended nem mást diktál, bölcsebb légy! Ne engedd,be a félelem bélyegét! Könnyen sebezhetővé lehet elméd. Ne állj bosszút soha,hisz semmit sem ér! Dobd le a haragnak sötét köpenyét! Vedd fel magadra szeretet fegyverét! … Olvass tovább
ÚJ HAJNAL Eszembe jutott az ige, itt lapult, szívembe rejtve, és, nem tudtam kezdeni vele. Rohantam, futottam, éltem, sóvárogtam a szerencsémre, akartam tornyot, palotát, világot, szeretőt, bulizást, rohanó évek, szenvedélyek, mámoros utak, elveszett remények. Ülök kis szobámban merengve, fejemben kavarog emléked, apró csoda, földi mennyország, mindent elhagyva, mentem tovább. most itt ülök egyedül óraszám, üres … Olvass tovább
könnyű sirató lassuló csend ereszkedik az udvarra a kiszáradt fa utolsó levelét hullatja elégetett múltam hamvait borral iszom üzenőfaladból csöpög az irodalom én így távolodom közös tereinktől szobámban gondozott kedves ligeteinktől és így lépkedek fájdalom nélkül bogarak közt a tömörülő időben megremeg a lépcsőköz színes labdák gurulnak a földszintig ágyhoz kötözött cérnaszálak nézik csukott szemmel … Olvass tovább
Üveghegyen (Idézet: Pilinszky János verse.) “Az ágy közös, a párna nem”, az álmaid nem őrizem, lehetne szép a holnapunk, ha karba öltve álmodunk. Mesék varázsa ringat el. Üveghegyen, s ha útra kel a szél, mi szárnyra kaphatunk, az álmos égbe száll dalunk.
A csillagig A csillagig mely este kel, az út oly véghetetlen, hogy ezredévek múlnak el, míg fényük ide lebben. Lehet: már régen kialudt a kéklő távlatokban, de rezgő fénye, a hazug, egünkön csak ma lobban. A csillagkép, mely régen holt, lassan suhan az égre, amíg nem látta senki: volt, ma látjuk már: de vége. Épp … Olvass tovább
Kiégve Lelkileg elfáradtam, mindenből elegem van, mikor jön már változás, én kellek hozzá vagy más? Egyedül nem tudok változtatni sajnos, de mi a fészkes fenére várok én most, szegekkel tele van már verve a lelkem, a sérelmek hada már nem fér el bennem. Legszívesebben elfutnék innen, egy pusztába, hol pihenne lelkem, vesszőfutás lett már az … Olvass tovább
Fabika és a “gyengébb” nem Egy szép kislány ( 2 éves ) letámadta Fabikát, ölelésre nyújtotta a két karját. El is akadt a Fabika szava, azt nézte,hogy merre van a Mama. Sarkon fordult, és kiabált… “Anya! Anya!! Anya! Hamarosan nem is tudtuk,mi lehet a baja. A kis copfos meglepődve látta, mint szalad a kicsi “lovag” … Olvass tovább
Ildomos igazság? Félelemmel telt üres üregek, A lábak alatt törött üvegek. A véres lábnyomokat elmossa az eső, Tisztelet annak, aki kisgyermekként felnő. Sokan siránkoznak, hogy milyen szar az élet, Mégis kinek nincs lába táncolva ébred. Egyedül a tömeg magányába zárva, Folyton a tökéletes alkalomra várva. Égetni a múltat, de sosem feledni, Az elrejtett gondok elől … Olvass tovább
NEKED ÍROM… NEKED ÍROM E DALT HOZZÁD SZÓL EZ AZ ÉNEK VELE ÜZENEM MEG, HOGY ÉN MOST IS MENNYIRE SZERETLEK NE KERESD, MIT GONDOLOK MIT MONDOK SZÓBAN HANEM, HOGY LELKEM MIT ÉREZ RÓLAD! MERT MIÓTA VAGY NEKEM VAGY CSAK TALÁN MÁSNAK – MINDEGY, DE ÉN TÉGED AZÓTA IMÁDLAK – NEKEM CSAK TE VAGY A SZÉP, … Olvass tovább
Napon… Hullámzik fénye, lehull levélre-mélybe, meglebben. Melengető lángja mint rózsa-nyelvek, ujjadon elcseppen, simogatnak,tekerednek, lombra-liánra. Hűs víz-sodor paráznán incseleg, hívogat. Odaszökik, csókot ad kezedre, majd pajkosan belekacsint szemedbe. Fátyolt feszít, tarajost, csipkével-vert habost fejedre. Dér a hűs-cseppszilánk, mély-hideg. Telente sikál az érzés. Bőrradír. Halvány pír az arcodon, majd megérett. Mintha szíved akarná cserébe. Ültessük cserépbe virágját, … Olvass tovább
Rejts el Rejts el engem fényerdő hogy ha lelkem esendő mikor szavam nem csengő Rejts el engem kedvesem mikor nem lelem helyem ne lássa arcom senki sem Rejts el engem napsugár fényed nekem erős már kérlek most ne süss reám Rejts el engem holdas éj koszorúdat fond körém gyönyörű álmok éjjelén Rejts el engem én … Olvass tovább
Kísérlet(abszurd) Febe megosztása a fészen. Vonzódunk ahhoz, aki eltol magától, de taszítjuk azt, aki csak ölelne… Gill hozzászól, (zsigerből): Ez ilyen! Febe: lájk jel 2016.06.27. 13.00 Más “Citromot kapsz, csinálj belőle limonádét* * Tudom, és mégis megszegem! Nem szabad felkínálkozni! Jegyezd meg, egy életre! Éreznie kell a férfinak, hogy küzdenie kell érted, s hogy megéred … Olvass tovább
Pajzánkodom Forrón perzsel az est melege, így leköltözöm a hűs földszintre. Görgetnek a gondolatok, vágyakozva hozzád nyúlok. Érdes füled simogatom, bájadtól nyálam csorog. Csillagfényes üzeneted korbácsolja éhes szemem. Van egy másik, ki szemez velem, neki is kijár a szeretetem. Pókhálóba akadt verse vergődik, s lasszót dob a figyelmemre. Gyűlnek körém a kopott hátak, lassan-lassan, de … Olvass tovább