Csigaház Sarlóm zengett, a fű lengett Jaj, jaj, jaj neked csigaház kilyukasztottam az oldalát. csúszva, mászva meneteltek Csendben ültem kisszékemben Mit tehetek?- főtt a fejem Háborút, csigák ellen? Csigaháborút tervezzek? Érkezzenek végre révbe Majd megszakadt a lágy szívem. De keményedett a hitem! Kegyelmezek életének No még ilyet nem láttam Elővettem jobbik eszem Inkább őket megfigyelem … Olvass tovább
Szerelemország… Hűs permet szitál, az idő párnája rád szövi álmom. Szunnyadó lepke-varázsban füst-hamu emlékeim között- csendbe dermedt történeted. Féltőn vigyázom. Könny cseppen, a lélek szűköl. Kutyavilág ez. Viharos idők szele kísért, bágyadt napfény ringat ökörnyálat, selyemfonálként feszül az árnyékos lombú fák közé, arcomba ragadva marasztal. Szivárványország, szerelemfoszlány, burokba-zárt magzat-póz. Csak öledben ébredni fel, -visítja a … Olvass tovább
Fellegruhás este Lombok fölött fehér bodorba bújt a fény, fellegruhája irha, körbefutva prém, szegélye csíkját est homálya bontja borzongva rezgő szürke spárgarojtra. Szellő jár, ellibeg, helyére csend terül, a szívben megreked, de én seprem belül az ottfelejtett, bús idők homokját, miközben már az éjsötét borong át porfelhők csücskén. Túl sok álmot rejteget bekulcsolt szájjal is … Olvass tovább
A köszönet Tanítsam meg vívni, kérve kérte, hogy legyen benne bátorság, erő, önbizalom, kitartás miértje, a jót lássa és azt, hogy vakmerő. Megértette hová szúrjon, vágjon, hol a pont a legsérülékenyebb, mert a riposzt élre kell, hogy álljon, másnál ne legyen embertelenebb. Tanítottam éjt nappallá téve, hogy észrevegye hol a helyes út, míg egyszer – … Olvass tovább
Táncolni volna kedvem Olyan csodás a reggel, táncolni volna kedvem a nyárral, a nyíló illatos virággal a vén diófával. Harmatban fürödni, pázsitos réten feküdni, az eget csodálni, hogy milyen gyönyörű vagy te világ. Te Nap,ki vándorolsz s te csillag ki követed, a sejtelmes holdas estek, s a reggelek,mint a mai. Hálát adni, egy köszönömöt elrebegni, … Olvass tovább
Csak kérdezem! Hol születik meg a legszebb szirmú virág? Kinek az ölébe hull a megszédült világ? Mikor szépülünk meg újból a karcoló jótól? Miért mámorosodunk meg a lopott bóktól? Ránk szabott ruhánkat mikor tépjük szét? Meggyötört elménkből előjön-e még a kép? Kiégett agyunk perzseli-e még a tekinteteket? Utazóként felírjuk-e még az emlékeinket? Kioltjuk-e még a … Olvass tovább
H.Gábor Erzsébet Nem kell! Nem kell a száraz kiflivég, szeretném újra hinni még; jut nekem tán még, friss kenyér, arcom simító hű tenyér, hűs vizű kútból friss nedű, s verset faragni sok betű, szerelem, napfény, éltető – újat alkotni késztető! Öröm, véremben lüktető, otthont vigyázó háztető, s mellettem lesz, ki úgy szeret, mint nyári fák … Olvass tovább
Bánkódsz-e? Bánkódsz-e kedves? mert nem süt a Nap Szíved és szép lelked oly hallgatag, Bánkódsz-e mondd? csendes éjszakákon Vágysz-e rám? ha nem ölel az álom. Remegő számmal úgy kérdeznélek Hát gyötör-e, fáj-e még az élet? Eltűnik-e végleg szemedből a fény? Ha nincs tovább, búcsút int a remény. Marja testemet haragnak tüze Vajon léphet-e tisztább helyébe? … Olvass tovább
Fülöp Ági Ha egyszer én nem leszek (táncdal szöveg megzenésítésre) Bánat ül szép szemeden Titokban észreveszem Szívemet felemelem A tied mellé teszem. Refrén: Ha egyszer én nem leszek Szívemet megkeresed Tieddel együtt dobog Így lehetsz mindig boldog. Örömök, vágyak és könny Lángolás, fájó közöny. Szerelem, s nagy csalódás Boldogság ösvényén jár. Álmatlan, fény éjszakán Emlékek … Olvass tovább
Horpadás Amikor belátsz az álarc mögé, ahonnan a blazírt szavak folynak: a nulla pont és az érték közé, hallod a névtelen válaszokat. Meglapul az ég feletted, kopasz döbbenettel forgatja nyers szemét a menekülő veszteség – horpadt hátak réseiben halk reccsenés. Tölcsért emel a vihar, felkavart lélegzet szakad, cseppekre zuhan a formázott jég, helyén nem marad … Olvass tovább
Ikarosz tánca …mintha értené világát úgy áll végének peremén, letekint társaira… Mélybe, sötétbe, fájdalomba s hiszi,.. mily szegények vagytok. … feltekintvén magas égre elérheti a felhők szélét belefúrná tenyerét, mélyre minta értené… Mily végtelen vagy világ! … mintha tudná, mit ad a másiknak egyiknek rózsát, másiknak tövist. Fúrja vagy melengeti szívét a barátnak, s letekintve, … Olvass tovább
Egy mulatós forró éjszaka Egy mulatós éjszaka, mely nem az enyém. Szánalmat éreztek látványomon. majd hogy nem gagyogtok hozzám. Báj vigyorogtok közben, ki tudja mit gondoltok rólam. Mit ér a szép új ruhám, ha a látszatomon fennakadtok? Oh, pedig hogy ropnám a táncot. Eper színű ruhám fáradhatatlanul pörögne ropnám a Csárdást. Nagy bőgőssel nótámat húzatnám … Olvass tovább
RAGYOGÁS VESZI KÖRÜL (Lefűrészelt öreg fa közepén dugta elő kis fejét a magonc) /Az örök-élet szimbóluma/ Tehettek bármit, ha gyökerestől ki nem tépitek, Naptól ő visszanyeri erejét, tovább él szíve! Építhettek köré akár betonrengeteget, Élteti a reménység, s az emberi szeretet! Budapest, 2016. július 15.
Virágba borulva Az ég alja felszakadt, betört a fény; szemem még lehunyva, nem sietettém. Az ébredés álmot űző, valót hozó; s a szívem… oh, a szívem! Vágyakozó. A reggel becéző mosolya csókkal köszönt, de én még álmodám azt a csóközönt. Megáll a pillanat, örök a szomjúság. Bőröd érintve, minő tébolyultság. Egyetlen érintés, s ébred világom. … Olvass tovább
Idill a gépezetben. Kicsit megáll az a kerék, mely fásultan, közömbösen egyfolytában pörög. Üres és félig szürkeség, összehajtott letett köpeny, kell még, ha szédülök. Telik tüdő, tágul a tér, jobb és bal féltekés összhang. Gyűjtött, elmentett kép. Szintig töltöm, fogy a holttér. Billen az egyensúly, jin-jang… veszni benne még… még! Újraindul, sajdul, döccen, s amíg … Olvass tovább
A fáradtságtól az összeesés mezsgyéjén jár Panni néni, mert reggel óta Bálint ruhaneműit mossa és vasalja. Készen kell lennie legkésőbb két óráig, akkor jön érte valaki, akit éppen érte tud küldeni a gazda. Nem lenne jó, ha Viola megtudná, hogy továbbra is mos-vasal a férjére, sőt, heti két délelőtt annak háromszobás bérelt házában is takarít. … Olvass tovább
2. Másnap rákérdeztem, mert nem hagyott nyugodni a dolog, hogy miért mondta azt az apám, hogy „úgy neveled a kölyköd, ahogy akarod!” Anyám szabadkozott és látszólag nagyon zavarba is jött, próbálta elterelni a figyelmemet, hogy:- tudod fiam, hogy ezzel a csípőficamommal nem tudok dolgozni, apád tart el bennünket- de éreztem, hogy itt valami nagy- nagy … Olvass tovább
ŐSZI SZONÁTA -haikuk- hulló vízcseppek kottáznak tiszta hangzást hajnali erdőn lombok zenéje egyszólamú a széllel a többi már csend már őszi szegfű virít a réten: szólj hát tücsökrekviem ködből, levélből elevenedő sóhaj késő őszi szél
Kezedben a toll Drága jó barát! Most fogod először kezedben tollad; Már töröd is a fejed, Hogy műved hogyan faragjad. Lüktet szívedben, Egy szokatlan érzés; De döntöttél… Leírod és kész. Lesz amilyen lesz, Csak legyen kint és kész; Később visszaolvasod… Hol volt a józan ész? Bele is kezdesz, Keresed még a rímeket; De aztán megtalálod … Olvass tovább
Minap képzeljétek egy Isten – vagy az Isten – mellett ücsörögtem. Ezt nem sikerült eldöntenem. Zsíros kenyeret szopogattam, fokhagymával, petrezselyemmel. Még nem volt semmi, amit bárminek is nevezhettünk volna, hiszen, utóbb mindennek mi adtunk nevet. Valamiféle nagy hullámzó kékség – vagy annak ideája – volt csupán szemünk előtt, melyről a mellettem ülő elárulta: későbbiekben tengernek … Olvass tovább