Élet mese Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt Hiszen csak képzeltem a kórházi ágyon Életed csak egy elhagyott koszos lábnyom Egyszer volt, hol nem volt, hát el ne pazarold Rádtaposott bitang való, TB-d mire való? Emberi méltóság, tudod abban hittem Betegként, emberséget feltételeztem Ja az csak egy munka, naiv csapnivaló Reggel egy … Olvass tovább
\’ Amennyiben elfogadjuk, hogy mindenki a saját szubjektív világában él, akkor, Einstein elméletének ismeretelméleti vonatkozása szerint, két ember sem lát ugyanúgy egy dolgot vagy tárgyat. Az eltérés minimális ugyan, de létezik. Ahhoz hasonló ez, ahogyan a Föld felszínét síknak érzékeljük, holott a látóterünkben is van minimális görbülete. Ahhoz tehát, hogy valami kellőképpen áttekinthetővé váljék, el … Olvass tovább
Édesapám halála után édesanyám, mivel nem tudott románul, csak nehéz fizikai munkát vállalhatott Besztercén. Nekünk, gyerekeknek az élete folytatódott ott, ahol abbamaradt pár napra a temetés miatt. Jártunk iskolába, tanultunk. Annyi különbség volt, hogy innentől kezdve nem édesanyánk várt otthon minket, hanem Klára tánti – édesapa nővére, aki ettől kezdve nálunk vezette a háztartást, anyukánk … Olvass tovább
A szálloda recepcióján, Epresné Klári közvetlenül a reggeli után átvette a színházjegyeket, és nagyon boldognak érezte magát, hiszen ezért jöttek Szegedre, hogy a szabadtéri színpadon megnézzék az előadást. Négy nap kettesben a férjével, maga a mennyország, nem lógnak rajta a gyerekek, és végre felnőttek között lehet, felnőtt módon szórakozhat, étteremben étkezhet, megihat egy pohár bort, … Olvass tovább
Őszi Balaton Pajkos őszi szellő Fodrozza a hűs vizet, Parti fák tövére kúszik a fény, Közeleg a cinkos éj. Láncait rázva bólogat Egy csónak a móló mentén, Susognak egy mással a nádasok Ezüstös sávban árad a holdfény. Felette ragyognak a csillagok, Méla bágyadtsággal figyel, S aludni készül a Balaton.
Csak azt ne Csak ne lássam, Ahogyan megfogja a kezed; Csak azt ne lássam, Hogy arcod rá nevet. Csak ne lássam, Ahogy beléje karolsz; Csak azt ne lássam, Hogy csókkal felé hajolsz. Csak ne halljam, Ahogyan bókol tenéked; Csak ne tudd meg, Hogy a féltékenység ébred. Csak azt ne halljam, Hogy édes szavaiddal hozzá beszélsz; … Olvass tovább
A kapocs Néha egy nap , egy perc végzetes ha nincs mi összekösse szívünket érzelmeink érdektelenné válnak a langyos széltől, mint őszi lehűlés. S ki tudja van e folytatása még , ha ritka perceinkben elakadunk bénulttá válnak ölelő karjaink , s távolodunk egymástól akaratlan. S végső fokon egy röpke lemondás mi kering felettünk reménytelen, susogó … Olvass tovább
Kevés lett a fék Sok volt a gáz, de kevés lett a fék, robban a szélvédő, jön a kormánykerék, melyen a légzsák arcodba robban, eszedbe jut a szó: holtodiglan. Húsba vág a fém, a karosszéria összeroppan, és robban a tank, az autód izzó darabokban, csak bámulod, ahogy bőrödbe ég a kárpit, hogy visszatekerd az időt, … Olvass tovább
Másság Megszólsz, szemem nem ép, s nem látok jól, és nem várok semmit a holnaptól, bár legjobb barátaim mind vakok, de hidd el, s tudd, én is ember vagyok! Megszólsz, mert járni, sajnos, nem tudok, s csak kerekesszékkel boldogulok, tudom, lassan, végül elsorvadok… de hidd el, s tudd, én is ember vagyok! Megszólsz, mert Down-kór, … Olvass tovább
Süketelős Minek a sükethez beszélni? Úgysem hall meg semmit – bár, alkalmi süketnek néz ki; nem akar ő észlelni senkit. Fülét a hang tette beteggé, kagylóját becsukta – a valósat inkább képzelné, a Ma Szövegét régen unja. Gondoltam, hátha segíthetnék kinyitni a zárat – betűim kopogtatnak: tessék beengedni; Időm nem várhat. (2016. szeptember)
Örök várakozás rózsa varázsában Örökké vár a szívem rózsa varázsában. Égő sóhajommal a vágy szivárványában. A pirkadó hajnalon ezüst holdvilágban. Égi fénynek, magasztos remény sugarában. Jöjj! Hajnali harmatcsepp, a fátylak csillognak. A csodás virágok, a szerelemről suttognak. A boldogság mámora múltamon muzsikál. A tündöklő arcodat megláttatja imám! Fényképedet simogattam a félhomályban. Megláthatlak? Eljössz arany nap … Olvass tovább
Dalolj madár Úgy megfejteném titkát a madárnak, mikor ringó ágon dalol a világnak. Honnan a derű, a vidám ének? Mitől látja a világot ennyire szépnek? Amikor vihar tépi fészkét, és kifosztja, ahogy elvonul máris: az élet szép dalát fújja. Olyan csengő, tiszta egyből az éneke, szinte napsugár szivárványt sző bele. Simogat, elfedi a rosszat, mint … Olvass tovább
Hidd el! Hidd el – Isten szeret, s ledől a válaszfal, amit a bűn emelt, zord, sötét árnyakkal. Tárd ki a szívedet, s betölti tiszta fény. Rád tekint Istened, hited, mint szikla véd. Tárul egy új világ, mit nem is reméltél. Látod már, mily sivár, mit eddig megéltél. Indulj hát szabadon, fel a kék égre … Olvass tovább
Sáros utakon Az utcák kövei érdesek síkosak – közöttük nőnek a csöndes dudvahalmok kicsik még és akár az oltári szentek csapzott ruhában lengnek mint a néma harangok Gurulnak e utakon a lármák messziről jönnek mint a fellegek s e csapzott orgiában mint a dudvák az éjszakába beleremegek Nem fojt már semmi előttem templom mögöttem ház … Olvass tovább
Szép az élet! (B. Moravetz Edit: Hajnali merengés című versére) Követtem egy patak útját, mint vetette kavicságyát, falevél hogy úszkált rajta, nászúton rajt' két kis hangya… S szálltak partra szalmaszálon. Örömében tücsök cirpelt, táncoltak a hangyanépek. Megéheztem selymes fűben, ebédre papsajtot ettem. Hazamenni nem volt kedvem, vonzott a táj, úszni mentem., szárítkoztam napsütésben. Átéltem már … Olvass tovább
Hivatás A munka rabja ez a világ Mozgó lépcsőkön rohantok Lehet nem is lesz holnap Érzék szervek szülte világ Fél szemmel meredek rád Csonka mind a két karom Szárnnyá nőttek angyalom Kerekes szék az otthonom Vágyaim soha nem botlanak Es a hajnal öröké szolit Kezemre nem láncokat szorít Nekem hivatásom van itt Létem nektek reményt … Olvass tovább
Életmese Valamikor nagyon régen, édesanyám lágy ölében, megfogant egy pici lányka, ki most e sorokat rója. Kisleányként virgonckodtam, felnőttként megkomolyodtam, búsan kérdem én hasztalan, hová tűnt a régi tavasz? Szép nyaram hamar elillant, felnőttek közben a gyerekek, az évek fürgén szaladtak, lányaink is társra leltek. Kirepültek madárkáink, csak kettecskén maradtunk így, hétvégénként zsibong a ház, … Olvass tovább
Mindenem lettél …csörgedező csermely csendes csobogása szertelen fuvallat szelíd szellőtánca buja tavaszi rét illatáradása sárguló levelek nesztelen hullása életadó napfény forró tüzelése habos fehér felhők kósza lebegése fáradt estén versed andalító kéje hajnali madárdal pajzán csendülése hirtelen jött zápor hűsítő hatása nyughatatlan lelkem nyugton maradása sötét éjjel a hold sejtelmes világa istenünk kertjének legszebbik virága … Olvass tovább
Parókiáim Ment a püspök nehéz fejjel, követte egy kövér perjel. Komótosan, kéjjel haladt, bámulta a püspökfalat. Szembejött egy agg kanonok, – Csaó, skacok! Arra van ok vajon, hogy így misetájba, így lófráltok, mi a pálya? Ne is kérdezd, cudar átok, apatikus bús apátok panaszolták, a tél óta elapadt a faszénkvóta! Így hát megyünk, hogy a … Olvass tovább
Én már megváltoztam Álmatlanul futnak el a lomha órák… nem lelem az álom simogató csendjét, holt emlékek űzik álmaim hajóját, fölbukkan a múltból száz felejtett emlék: – mesét mond a Hold és újra gyermek lennék. Hallgatnám édesanyám esti meséjét miközben halk altatót dúdol az este, sivár emlékektől többé sosem félnék, megvédene engem anyám óvó teste, … Olvass tovább