Szunnyad…
Szunnyad… Szandálba bujtatott sima sejtelem, hosszúra nyúlt, izgató vágy-talány. Tekintetem, még néha elveszem másnak, de röpke e pillanat. Újra rád talál. Meggyújtod tapló-száraz lényemet, tűz-csiha lánggal szított-szőtt reményt. “Nincsen-vágyam” a semmiből érkezett konok szelíd bujasággal. Védelmed erény. Félted az éned, mint héjak egymásba fonva leplekkel. Tiltja előlem lélek-szeszélyed. Karcsú sziluetted táncol. Árnyék-fényes, könnyű ledér. Ha … Olvass tovább