Hónap: 2016 november

Advent Csendesedik a világ, magába néz a lélek, elhervad minden virág, még akkor is, ha féled. Beburkol egy nagy palást, halkuló nesz most a szó, védd szívedben a varázst, légy befelé forduló.

A Mikulás Holnap jön a Mikulás!- várja ovis , iskolás Nagy szakálla csupa dér, térdig ér és hófehér Háza messzi északon, ahol hideg van nagyon! Egész évben csomagol-hogyha jön az alkalom Kis cipőket fényes csizmát ajándékkal megrakjon. Rengeteg az elvárás! .-úgyhogy szegény Mikulás Egyedül már nem is győzné az ajándék kihordást: Éppen ezért segít neki … Olvass tovább

A vén diófa A nagy lombos vén diófák az éjben bölcsen hajladoznak dalt suttognak nagyon régit lelkem sokszor felébresztik , görcsös évek múltja után emléküket elringatják. Egymás között elsuttogják az eltelt évszázadokat : A kislányt ki körbefutott törzsük körül játszadozott a kisfiút ki nagy lett talán és várta vissza a szép leányt a sárgarigót ki … Olvass tovább

Mese Egyszer volt, hol nem volt… Puskapor csattogott… Egyszer volt, hol nem volt.. Halk sikítás hallatszott… Egyszer volt, hol nem volt… Minden élet elhulott

tör-edék Agyam ez a fergeteg cikázik, kering, gondolat -rengeteg és fájdalom és boldogságárny, pár istenkép, és két letört szárny… hátamon csonk csüng és a tollakból vér cseppen. A holtakból álló sereg, mint éhes birkanyáj, csorog szájukon az éhséges nyál. Gyomruk korog, hangjuk morog mögöttem, előttem tisztaság, béke honol, s tudom, hogy törötten a jövőmet magamból … Olvass tovább

Fuldokló Zsoltárok felett már nem énekel tarka képzelet. Rejtelmes rendben, tehetetlenül befog a pillanat és az emlék, nem vagyok rajta más, csak nehezék. Kerülnek a szép szavak, ha csapong a fantázia, mint a lepke szabadon. Én mindig pőrén mutatkozom. Vagyok mustban fuldokló muslica, kérész életű szomjazó vágy, lázadás, elpattant húr, egy kopott hegedűn.

Búcsúszó helyett… fekete az égbolt sűrűvé lett a köd elfeledem, mi volt de van, mi összeköt húsz év telt el veled volt szép s fájó napunk feltéptünk sebeket de emberek vagyunk fájdalmat okoztunk és egymást vádoltuk majd eltávolodtunk… ezt mi választottuk most búcsúzom csendben nyugodj hát békében fiad két szemében emléked őrizem… Volt férjem emlékére… … Olvass tovább

Egyszer utolérjük Egyszer utolérünk minden éneket, ősi vad rónákon daloltat, akár bölcső felett mit daloltak az anyák, és meghallgatjuk újra őket csendben… A múlt felhőjátékán is mélázunk még, megülve egy sziklán vagy zsombékon, elengedve mindent mi rossz, mi démon, látva, hogy újra együtt és mi vagyunk… A panelszagú ingerültségeket szénaillatúvá tevő képzelet szárnyán érkeztünk, s … Olvass tovább

A természet őszi pompája Piros színben pompázik az erdő képe. Ködös reggel, dér omlik a fejemre. A sápadt arcú Nap a nyárról mesél. Kopár fagallyat hord a szeszélyes szél. Itt az ősz! Haragos, hideg a levegő. A hídon sétálok, szemerkél az eső. Változott a nyári természet arca. A kék eget, szürke felhő takarja. Szemet kápráztat, … Olvass tovább

Őszi napsütésben Csendben,magamban,békességben, üldögélek – kàvézgatok az erkélyen. Elmerengve,gondolkozva,beleburkolózva, làbaimra,hàtamhoz símúl vastag plédem. Őszi napsütésben. Egy korty bögrémből, majd újra,s még egy. S lehunyom szemeim,még rólad àlmodozom. Mert te vagy nékem az örök szenvedélyem; Őszi napsütésben. Ahogy ott az éjszakàban àtöleltél,s megérintettél, abban benne volt szerelmed,és minden gyengédséged. Két karommal magamhoz szorítva én is, viszonoztam … Olvass tovább

Amily csendesen Amily csendesen esik kinn az eső, éppúgy peregnek a szavak fejemben – halkan, békésen, civakodás nélkül, egymást bevárva, sorrá rendezetten. Csobog az eresz, az árok fuldoklik, víziszonyától nyelni sincs gusztusa – megtelt már vele torkig a bendője… köpködi vissza, telve lett zeg-zuga. Cseppek kopognak az ablaküvegen, zord hangulatot árasztva szaporán – belőlük fogant … Olvass tovább

Egy betegség utóélete Láttam, ahogy együttérzésük szánalomba vált. Elhátráltak, mintha elkapható lenne a rák. Keresztemre ráhullt por lenne csak. S lesöpörhetném egy pillanat alatt. Nem harmatcsepp a fűszálon a hajnali ködben, huncutul mosolygó napsugártól nem illan el. Nem apró sebből kicsordult csepp vér, naponta kellett megküzdeni miatta az életért. De az én keresztem egyedül enyém! … Olvass tovább

Közel a nappal Közel a nappal, múlik az éj, oszlik a sötét, dereng a fény. A világosság már felragyog, ébredj álmodból, aki alszol! Térj meg hittel, vesd el, ami rossz, itt van az idő, a kairosz! Magadra Krisztus Jézust öltsd fel, erővel, szeretettel tölt el. Benned él az Isteni béke, készülsz az Úr jövetelére. Reményteljes … Olvass tovább

I A búcsú: Adagio – Allegro Úgy gondoltam, ez velem nem történhet; ez csak tréfa, csak egy röpke szeszély. Ajtó csattan, mint koporsófedél, rozsdás csikorgása fűt-fát ígér; hazudsz, mint megcsalt múzsának költészet. Szemem választ rajta hiába keres; mint élve temetett kaparása, szálkás rovátkákat váj a fába. Tudom, ami tegnap volt, az más ma, a csend … Olvass tovább

Adventi képeslap Háttérnek kék hegyek, apró pötty-csillagok. Felhőből ég-jelek: üzenet illan ott. Fényeknek gyors szárnyán köszönt a végtelen, van bolygó még árván ezernyi névtelen. Felnéz egy kislámpa, gyengéden pislogó. Akinek nincs álma, nem is lesz csillogó. Bólint a vén fenyő, mert sohasem álmos, ága már égbe nő, a Tejúton táltos. Kémények füstje mint feltekert réteslap. … Olvass tovább

Ima …a szerelemért Én Istenem, jó Istenem! Küldd el hozzám a Szerelmem! Add meg nekem, hogy Ő is engem szeressen! Istenem! – ki fenn laksz az égben – Segíts nekünk, hogy mindketten egészségben… Még egy kicsit együtt lehessünk! Te, aki mindannyiunkat megteremtettél, miért büntetsz? Vagy csak elfelejtettél? Elfelejtetted, hogy Őt nekem teremtetted? Te, ki mindent … Olvass tovább

Kihasad a hajnal… Kihasad a hajnal kérges éjszakából, megszeppent csendben halkul a virgonc remény, szívem sarkán csak egy horpadt fény világol, pokol tüzéből vetül rám e szürke fény. Nem vár rám a reggel boldog ébredéssel, nem zsibong köröttem a bájos pillanat, csak a hajnal rongyos fuvallata ér el, fémes szájízzel hív a sápadt pirkadat. Kezdődik … Olvass tovább

Szeretet Szeretetben élni legjobb, szeretve lenni csoda jó, érezni a szeretetet, ez az igazi földi jó. Gondolnak a távolból rád, küldik a jó energiát, féltenek, óvnak, ölelnek, boldog vagyok, ha örülnek. Nem hagy egyedül az Isten, megmutatja csodás arcát, fogja kezem észrevétlen, elkísér egy életen át. Megadja, amit jónak tart, nem engedi el két kezem, … Olvass tovább

Advent Novemberi szürke égen Advent lángja lobban fényesen. Szivünkben békességgel lecsendesülő lélekkel megtisztult vágyakkal várjuk az Eljövetelt. Vajon győzni tud-e a jó? A világ ezernyi sebből vérzik jöjj el hát Megváltó! A földön annyi éhes száj akad emeld magadhoz a porba hulltakat, árassza őket mennyei fény asztalodnál jusson nekik is kenyér legalább most, Advent idején. … Olvass tovább

Egyet kérek csak Tőled Istenem! Ha,csak egyet kérhetnék Tőled Istenem, Akkor a családomat áldd meg énnekem! A magam részére ,nem kérnék én semmit, Te,csak őket szeresd! Tégy meg nékem ennyit! Gyermekek és szülők , boldogok legyenek! Egymásért hogyha kell,mindent megtegyenek! Érezzék családjuk óvó melegségét, Minden körülményben,biztos segítségét. Ahova nagyon jó, mindig hazamenni, Mert ott jó … Olvass tovább