SZILVESZTERI VERSCSOKOR… Szilveszter éjszaka van, Holnap új évre ocsúdok, Mivel segíteni Semmivel nem tudok, Csupán csak jónak vélt Tanácsot adhatok Nincs a Nap alatt Semmiféle új, Titok, Szívem melegével Csak annyit mondhatok: Boldogulj! 2016 12 31 Szilveszter Részeges szilveszter hajnalán Rég elmúlott Már Karácsony, Hóember áll Az udvaron. Söprű van a Kezében A két szeme … Olvass tovább
Ölelj! Ölelj magadba, mint a fények ölében izzó délután, olyan ragyogva, oly puhán. Harapj az élet tejfogával húsomba mámort, álmokat, röpítsen büszke vágyfogat. Falatnyi morzsa-pillanatban, amit a lélek gyúrhatott, dalolj, mint édes-bús fagott.
H.Gábor Erzsébet Hóba fúlt remény Hóba fúlt remény, te tarka délibáb, mit hiszel te, mondd, hogy újra szép leszel? Halld, a szél a fák közt gyászdalt énekel, kerted holt világa szürke jégvirág. Elfogyott a hit, s a vastag télmezőt fenn az Úr csak nézi, megsegít talán – ablak sincs a hűvös börtönök falán -, szíve … Olvass tovább
Te csak szeress! Te csak szeress, soha ne sírd fel a múltat, leégett gyertyák közt jó érzést nyújthat. Szívedet seperd ki tisztára a sok rossztól, meglásd megvéd majd téged a gonosztól. Add ki magadból az érzést csak bátran, lesznek majd akik ott hagynak a pácban. Ha csak egynek is jut a sok közül belőle, ne … Olvass tovább
Ha vak lennék (Evokáció Rilke, Rainer Maria: Oltsd ki szemem című versére.) Ha vak lennék is, mindig arcod látnám. Süketen is csengő kacajod csodálnám. Szemed fénye oszlatná a sötétet, Hangod bársonya irányítaná a léptet, Mely hozzád vezetne mindig minden úton. Ha lábam nem vinne, majd a földön kúszom. Vakon, süketen is te lennél fényes napom. … Olvass tovább
Horváth M. Zsuzsanna A könnyeket töröld le! Fenyőillat, gyertyalángja, csillagszórók fénye, mindenkit öleljen az ünnep melegsége. – Ó Istenem, esedezve kérlek, vedd oltalmadba, ki magányos lélek. Otthonokban élő, beteget, időset, óvjad, védjed ki utadba téved! – A Karácsony nekik is, békés, meghitt legyen, arcukra mosolyt csalj, a könnyeket töröld le. Összefonódó kezek látványa varázsos, számukra … Olvass tovább
Horváth M. Zsuzsanna Új évi remények Új évi remények, távoli célok, elgondolkozom… vajon az új esztendő mit hoz. Szeretetet, békét, nyugalmas éltet? Szegényeknek, éhezőknek, boldogabb, reményteli évet? A kitűzött cél elérhető legyen, ne fázzon, éhezzen, felnőtt és gyermek. Szívekbe költözzön a szeretet angyala. Földünkön mindenütt jóságvirágok nyíljanak. Új évi kérések, szeretetteli évek, vágyakozással teli, remény … Olvass tovább
Régi-új remények Fényre ébredek, fakulnak a füzérek, tűnő ünnepek. Mi az amit remélek? “Jég hátán is megélek.” Buddha nyugalma száll a száraz avarra, áramlik rajta. Embernek teste, lelke szalmára heveredne. Erdőben lépek, madarak cseverésznek, mozdul a lélek. Jeges ár messzire jár, tavaszra nyílik a nyár. Világfa ága, bambuszra tekeredve Buddhát mintázza. Sétáló elefántok útján felcsapó … Olvass tovább
Csak egy lesz. Az élet hangszerén, azt játszd mi szívednek kedves, hiszen csak egy lesz. Ne bántson ha sokak nem tapsolnak, hangszered nem híve a hamisan szóló hangoknak. Kondoros 2016 december 25 Oláh Péterné Jantyik
Decemberi anzix Fagyot hozott a december, széllel tömött zsákot, lyukas cipőkbe bújt zimankós hideg. Takarózni vágyik a tér, ölelő nagykabátok keresik gazdájuknak a meleg szívet, szerető lelkeknek adni házat, örök szállást. Sült gesztenye illat csábít, esti fények villódzanak, őrült-vad táncukat járják. Bámulva lesik e varázst, égi csillaglények. Bérelt Mikulások sietnek, népszerűek a partik. Jó kiengedni … Olvass tovább
Lágyan hangzó A csendnek is hangja van, mely talán a szívverésed, a gondolatnak szárnya nő, ha lelkedet hozzám repíted. A csend hangját felváltja egy lágyan hangzó zongora, szállingózó hópelyheknek szempillám lesz otthona.
A gyermekkor világa A gyermekkor mély varázsa, Az óriás felnőttek pusztító parazsa. Nézni a gyermeket anyja ölében, Távol mindentől a család örökében. Még nem érzi a világ súlyát. Nem érzi a bűnök világát. Látszólag minden tiszta és szép. Hallja fülében anyja dúdoló énekét. Nem érdekli csak a maga boldogsága. Ez maradt neki: A gyermekkor világa.
Novemberi rózsabimbó Te, aki a tavasznak, és a nyárnak mindig gyönyörű virága vagy. Kihajtottál őszre s hoztad még novemberi karcsú virágodat. Piros rózsaszál egymagadban eltűrted már az idei fagyokat úgy virítsz a kertben, mint hős, aki megmutatja még tél előtt, hogy még most is ékesen vagy. Bár kinyílni nincs már erőd, mert gyengék a napsugarak … Olvass tovább
Búcsú a költészettől Írás Ez a szó immár nyomasztó, ösztönző is, de fárasztó. Állandóan üldöz engem, hogy rímekbe szedegessem! De a rímtől még nem lesz vers, csak egy szöveg,amely még nyers. Nagyon nyers, és az is marad: nem díszítem írásomat. Úgy, ahogyan megszületik, rögtön versnek neveztetik. Ezt a bűnt én követem el: büszkélkedem verseimmel. Azt … Olvass tovább
Karácsonyi gyertyaláng fényében… Gyertyaláng fényében a szobában úszva-kúszva éled a csend, Majd felcsendül szép ívű karácsonyi énekünk, és az már zeng. Kint az udvaron, a szavak… majdnem mind belefagyott a hóba, De bent a meleg szobában élednek, egymás szívéhez szólva! Látod-e, hogy egy szent ünnep ez a karácsony? Havas az egész udvar, a hó a … Olvass tovább
Bárányhimlő Bárányhimlős lett a Peti, Az orra is pettyes neki. Nem tudom,hogy miért “bárány”? Hisz úgy tort rá,mint az”ármány”? Így elmaradt Zalakaros, De a Peti nem haragos, Sütteti a palacsintát, Jól meghajtja kint a hintát. Jó kedvében barkochbázik, A mami meg ettől “fázik”! Nagyon tud ám barkochbázni! Nem is győzöm kitalálni, A végén már elgyengülök, … Olvass tovább
Újév-köszöntő Az üveg kristályfalán átsüt az óbor rubint vére imbolygó gyertyaláng lobban vöröslő árnyakat szőve. Emeld hát poharad az eljövendő évre! Az első kortyot loccsantsd áldozatul kandalló tüzébe s ahogy az izzó hasábokon sercenve tűnik semmivé a bor, úgy múljon el szíveinkből minden fájdalom.
A “legnagyobb cigány” Senki másért nem viselném ezt a nevet, mit évtizedek alatt kiérdemeltem, “legnagyobb cigánnyá” váltam általatok, amit jó sorsomnak és nektek köszönök. Kezdetben voltam cserfes kismama, majd később riadt szemű anyuka, kérés és könyörgés nem volt a kenyerem, tanított helyette az élet rendesen. Amire hálás szívvel vágytam megkaptam, e nevet szerényen dolgozva kivívtam, … Olvass tovább
Decemberek álmai közt Távoli tűz, csillag-börtön rácsain fény, ide vágyik. Őrei: fagy, dér a kendőn. Fázik a fény, citerázik. Félem a most tél alatti, jót hava közt árnyékoló fény teli hőt, aki lopni készül a kék, légnemű tó dörgedelem-fenekéből. Kedvelem is, hisz nélküle élet az nincs, törik, ledől új kikelet menedéke. Nyisd ki szemed, kérd … Olvass tovább
Veled kedves… Hullnak a pelyhek – földre érnek, apró csillagként mesélnek, félve ajkadra zuhannak, ragyognak estig – majd kihunynak. Nézem pillád, mily lágy az íve, s érzem ahogy dobban a szív… súgom halkan – ma is szeretlek, látod – a télben is melenget. Csendes est közeleg – s én kérlek, engedd, hogy omoljak kebledre, örömdal … Olvass tovább