Mocsár Feszültek az idegszálaim társaságom virtuális világom itt élem ki papíron társam attól ég s föld választ el örömömet nem lelem leszállni nem fogok neki az ég túl magas a föld nekem alacsony súrlódnak a határok könny ízű a kenyerem elveszett a pillanat mi e mocsárban telik.
Közöny Szemem lezárom, bánt e fénytelen, fakó színekbe bújó, rút közöny. Az ember néha tűrni kénytelen, majd egykedvű lesz, s ő is úgy köszön, kimért szavakkal, tompa pengeként, akár a hentes, hogyha húst levág, becsap, de számon hogy ne kérd e tényt, mosolyból lökni kész még pár dekát. Élőhalottan épp csak vánszorog, apátiába hull a … Olvass tovább
Lelombozó Karácsonyi misztika, oda a romantika, csillagszóró leégett, elmúlik az igézet. Kalácsból morzsa maradt, ing zabálástól szakadt, tűlevelek potyognak, viaszcseppek fakultak. Ajándékok oly árvák, megvették őket drágán. Magányosságuk fájó, újjabb karácsonyt váró.
Szélmalom Néha forr bennem a harag úgy ahogy az élet farag minden mocsok ,sár és féreg telitalálatban engem ér el. Fájdalom testemben az élet vadul foszol emberségem borzadály kering felettem ugyan bizony mivé lettem. Őseim vad génjeit hordom lázongva futnék ,de kacagom hogy veszett Világ kínos terhe vagyok, édes lesz a kárhozatom . Csak gyertek … Olvass tovább
Ébredező Még szunnyad az acélban az üllők mély pengése, s a rozsdás valóságba eszmél fel a vas. A feltöretlen tarlón a holnapi kenyérről álmodik éhesen a gyönyörű tavasz.
Utolsó januári anziksz A Holdat valaki felhúzta az égre, mint vitorla leng sápatag fénye. Az alvó fák fekete csendjén ezüstsugár a hajnali pillanatkép. Ténferegve bámészkodik a Nap a kristálytiszta szűzi hó felett hallhatja, hogyan vonít a fagy deres selyemben, a városon váratlan átoson, a csontszikár hideg szelektől felszántott január.
Most van itt az ideje a télnek Most van itt az ideje a télnek, fák ágait borzolgató szélnek! Azért, hogy a tavasz legyen langyos, madárcsicsergéstől pedig hangos. Kell pihenés embernek és földnek, hogy utána búcsút mondj a ködnek. Ne akard, hogy tavasz legyen télen, eljön majd a tavasz észrevétlen! Most még fagy van, szürke, ködös … Olvass tovább
Csalódás egy régi barátság margójára Bíztam és hittem, hogy a barátság láthatatlan fonala összeköt, s nem hittem, hogy létezik galádság, mely még oly stabil szobrot is ledönt. De megtörtént… csalódtam. Vagy mégsem? Tudtam, hogy egyszer mindennek vége. Fájt, mégis elváltunk békességben, de maradt gyermekkorunk emléke. 2017. január 29.
Földkeréken Hangyaszorgalmunk határtalan. Izgága agyunk sosem pihen meg. Lehetnénk a földkerék hősei, kik megváltó posztért lihegnek. Egyetlen probléma van csupán. Messiássá az ember nem lehet; mert okosan teremtett az Isten… ez még csak a skicc, a tervezet. (2016. október)
Álom randevú Nyugtalan szív száguld fényes álmokon. Harmatban fürdik mámoros habokon. Múlttal kóborló avaron, tavakon, száraz nádat fújó, szeles mocsarakon. Simogat a gondolat csalfa csodája, szendereg csillaga, a kósza árnya. Meddig tart? Meddig sóhajtok utána? Nézem a tavat. De sok nád uralja! A hallgatag éjszaka szorít gyakran Belép az ablakon vágyamba, ágyamba. Jöttél hozzám! Adj, … Olvass tovább
Apád bűnéért Apád bűneiért nem kell felelned, a szégyen egyedül az ő lelkét nyomja. Mégis a pálca reccsen fejed felett, a világ az ítéletet vele együtt rád is kimondja. S bármi kitartón bizonyítod az nem te vagy, véretek köt egy húsba égetett pecsét. S mindenütt látszik nem fedheted, mert akkor ruháddal együtt bőrödbe ég. Szégyen … Olvass tovább
SIKOLY KISZÁRADT FOLYÓ, BÚS LELKEM FÉNYRE VÁGYIK, SZÁLLNI AKAROK! Balatonaliga, 2017. január 30.
Igazi a tél Ködhomályból leplet sző a hajnal. alvó világra hull csipkefátyla. Káprázat a reggel fehér hajjal, fenséges szépségét elém tárja. Korcsolyapálya az utca, a tér, áttetszőn ragyog, mint sima tükör. Megremeg a lábam, bárhova lép, csend honol, néha- néha szél süvölt. Schvalm Rózsa (2017-01-30)
volt hogy szerettél valami elmúlás van rég volt hogy arattak zongoráznak s minden leütésnél a tévében hazudnak pára és köd fogad vad és szelíd a fagy a fák őrzik s néha elsiratják sosemvolt halálukat tán így élek s élünk a világban mindannyian volt hogy szerettél volt hogy szerettek – elröppent – már oda van
Karácsonyi álmaim metamorfózisa Telnek a napok… most, karácsonyra várva, szívem ünneplőben szeretetre tárva, sokszor eszembe jut gyermekkori vágyam. Minden télen megírtam a Jézuskának: nem kell játék, ha mégis itt járna nálam, de jó lenne, ha hozna egy kis olajat a kályhába, vagy ha olyan ügyes lenne, rakjon inkább cserépkályhát, s tüzet benne! Anyunak se kelljen … Olvass tovább
Csak egy pillanat Éltem, mint kóbor csillag a fényben, Vadul kergettem bódult álmokat, Vágyaim izzó tüzében égtem, S lettem a fényben sötét áldozat. Vágytam az éden távoli fényét, Hívott a sejtelmes-bús igézet… Talán még ma is lángolva égnék, Ha meg nem ölnek álom-vitézek. Lustán hamvadtam el parázs-ágyon, Nem maradt utánam füst vagy korom, Csak egy … Olvass tovább
Megkeseredett a világ… Idegen emberek közt némán lépkedek, kiket meggyötörnek kósza emlékek, nem hallják meg búzdító szavam, ordítottam, nem suttogtam halkan. Mocskos kocsmák fényeit látom, elmúlt szerelmek-piszkos remények, tébolyult emlékek hívnak- remélek, bennem csak haldoklik a lélek. Árnyjátékok temetik világunk, elkorhadt fejfa nyomja roskadt vállunk, töviskoszorú sérti most a fejünk, s cipeljük sorsunk, míg össze … Olvass tovább
Tükörkép Ne tükröd okold, Ha a benne látott kép Nem vágyak színes Buborékja, torz vagy szép, Neked magadról mesél.
Szegény vagyok Szegény vagyok Csórénak születtem, Nem kell hogy más Fizessen helyettem. Egyebem sincs Csak a büszkeségem, Ha elveszítem Mi lesz így belőlem? Csak a takaróm Széléig nyújtózok, Félek ha kidugom A lábam megfagyok. Nem fogadok el Soha alamizsnát, Így alszok át Sok hideg éjszakát. Ha üres hassal Fekszem le az ágyba, Vágyódom egy szebb … Olvass tovább
Örök lángok Halálomat ha elhoznák a percek, csak ellenségem venné vígan észre. Kevéske hely volt nekem itt kimérve: nem voltam kapzsi szolga, sem hiú herceg. Mi bennem érték:- örök, halhatatlan. -A szívem fájó csillag, és ragyogva, és nincs erő, mely vas-öklébe fogja, mert forr a pokolnál hatalmasabban. s ha eltemetnék ólom koporsóba, ahogy az élő … Olvass tovább