Hónap: 2017 január

Gondoskodó kis unokám : 2 éves Sok sétától fájt a bokám, Levetettem a papucskám. A Fabika észrevette, Nyomban a helyére tette. „Fájós lábam” nézte, nézte, Aztán azt is rendbe tette. Oda hozta cipellőmet S nézte boldogan a művet. Nincs ez még jól, azt gondolta, S cipőkötőm megborzolta, Kötni akarta a drága,,,, Eloldódott ez a „fránya” … Olvass tovább

Illúzióvillanás a Don kanyarról… „Isten a katonáink kezét teszi keménnyé S a katonáink harcát teszi majd győzelemmé! A kicsi Istenkép férfikézzé nő, Naggyá duzzad benne a férfierő.” „Aznap Oroszország felől érkeztek hideg légtömegek, Normafánál torlódtak… boldogan sízni vágyó tömegek.” Ezerkilencszáznegyvenhárom január közepén Még álmodozott a baka, igaz már csak szőr mentén… A már folyó offenzíva, … Olvass tovább

Utam végén Születésnapomon Utam végére érkeztem, a rögöket kikerültem, küzdöttem az ellenséggel, őrhelyemet nem hagytam el. Bízom benne utam végén, táplál még az életremény, örömök várnak még reám, hogy azok eljutnak hozzám. Másképp mit érne az élet? A rossz napok nem kellenek! Volt belőlük éppen elég: kerüljék az utam végét! Szép öregséget szeretnék: lengje be … Olvass tovább

Lassuló idő Ráncokat karcolt a szél arcomon, kíváncsi napsugár kúszik simogatva szemem időárkait csodás alkonyon. Jólesik melege, reményt adó fénye, rám mosolyog csábítón, hívogatva, felmelegít lüktető lángörvénye. Feledem a csörtető időt, elfogadva, dér szőtte palástom, mit rám terített, egy ideje állandó pajtásom az ősz. Lába nyomát még érzem a nyárnak, de már nem sietős, várnak … Olvass tovább

Mondd mit tegyek Mondd mit tegyek hát – a lelkem egy álomvilág, de itt a földön lent egy megtestesült párja vár, akinek nem kellek, mert öreg vagyok már, hogy ágyban párnák között megvívjam vele csatám – mit tehet a test, ha már mindennek vége, azt hiszem egy férfinek a gyengédség legyen az ereje, és erénye. … Olvass tovább

Munkautáni pihenés Szabadnak érzem magam. Pihenek. Már eleget dolgoztam. De a munka meghozza gyümölcsét. Az édes pihenés a legjobb ajándék. Szünet van. A mulatság ideje. Örömmel teli minden perce. De a varázsnak hamar vége. Újra belevetem magam a munka sűrűjébe.

Kutya(h)ideg… Hó esik hull a nyakamba, elszökik, ráfagy a Napra. Rám csorog, hull le a háton, felgyűri szél a kabátom. Mondd, ugye kéred a kávét? Már ahogy kérdezed tőlem, azt se igen tolerálom. (Jaj, de nagyon negatív vagy!) Mert van aki feketézik. Issza a reggeli „téntát”, gőzölög, illata csábít, ő meg csak nyúl' ahogy ásít … Olvass tovább

Tél okán A téli némaság az égbe kong, a súlyos hó alatt fagyott a táj, nyomasztó felhők közt a kósza báj, selymet terít az andalgó korong. Fáradt fényen tör át a lét, bolyong zárt ablakok éltes álmára vár, lehulló pelyhek fátyla szétzilál, megnyúlt árnyba felejtkezik a domb. Ütemben pettyet ejt a halk doromb, s mint … Olvass tovább

Utolsó érintés Utolsó érintés, könnyes szemek, szívedben ott marad mint egy üzenet.Mit még most is hiszed, hogy eljöhet, de nem fordíthatod vissza az idő kereket. Kondoros 2017 január 26 Oláh Péterné Jantyik

Csillagszemű Harmatkönnycsepp csillan szelíd, tiszta arcán, eufóriától kacsint vissza aztán, szerelemglórián sejlik ragyogása, majd felsír édesen, hallik gagyogása, kisdedként sírt anno – remény volt a dajka, ezüstcsendbe kiált eper-piros ajka, szép csillagszemében ott a bíborhajnal, aranyhaja bomlik, csókot vált a nappal, megfontolt léptében álmoknak virága, megváltás szavait foglalta imába, jövő-káprázatát gyöngyhajába fonta, csodaszép az élet … Olvass tovább

A nő csodás szeme Mikor belenézel egy nő szemébe mélyen, megtalálod egész életét az íriszében, látod benne az örök fiatalságot, látod benne a szomorú magányosságot, de a boldogság is ott táncol a szemében, a fájdalom, a szeme szegletében, az álmodozás is néha megcsillan, a vágy, mi oly sokszor elillan, benne van a bűn,az ártatlanság, szempillája … Olvass tovább

Várom érkezésed Oly sok vágy, mi jégbe zárt. A magány sorra szüli szavait. Bontatlan levelekben hevernek a szerelmes versek. Hol van a tekinteted, ami megérinti őket? Keresd a ropogós száraz leveleket, porba fuldokló sóhaját szívemnek. Lehet, rólam már mindenki megfeledkezett, de én visszafojtott lélegzettel várom érkezésed. 2017.01.26.

Köszönt a tél Kinyújtózott már a hideg tél, hóval takarta be az ásító teret. Talpunk alatt reccsenő zenével, elaltatta a tájat és a gyerekeket. Halk éjszakába beosont egy dal, hangfoszlány súgja, szeretlek. Édeskés hamiskás románccal, a húrokon mindent lepergetnek. Holdtöltekor az álom tovaszáll, már a gondolat is tudja a helyét. Álomvilágba utazásnak ellenáll, szilárd akarattal … Olvass tovább

H.Gábor Erzsébet Hadd legyek Fájdalmam szétfeszít, nehezen bírom, s miközben esztelen harcomat vívom, kardéles szavakkal ásom a sírom. Gyógyíts meg Istenem, hadd legyek gyermek – ne engedd mélyedni tovább e vermet! Hadd legyek, szándékkal senkit se bántó – ne ilyen kegyetlen, gödörbe rántó, másokat sebezve, magának ártó. Miért kell énnekem sokat akarni? Mindig csak elveszek, … Olvass tovább

Fülöp Ági A szívemet kérve Átölel a Magány Körbe fonja vállam. Hiába gyűlölöm Ő itt ragad nálam. Otthonosan mozog Évek körgyűrűjén. Ha mellettem lennél Neki nem kellenék! Mindhiába várlak Vissza sosem térhetsz! A kegyetlen Sorsút Elrabolt éntőlem. Átölel a Magány Zokog az esti fény. Éltem nagy bánatán Könnyet ejt a Remény. Ellenség vagy Magány! Tűnj … Olvass tovább

AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGRÓL Az örökkévalóság titkos ópiuma Minden ember legrejtettebb álma Míg el nem hervad életünk virága Vágyunk rá, és keresünk kiutat Hogy ne legyen öregség, betegség Fitten, fiatalon éljük le világunk, de az, amit magunk körül látunk Bizony e reménynek csúfos vereség Ezért hát okosabb a jelenben élni A jövőt építeni, és attól nem félni … Olvass tovább

Éltem halálomig Virágoktól pompázik a rét, minek szirmait a szél hordja szét, bár szép…egyszer még is elhervad, ahogy velem is az idő szalad. Magvaiból születik új virág, ezt beszéli a téli jégvirág, ahogy az én helyem is átveszik, s tán az én hibáim jóvá teszik. De majd úgy távozom,hogy adtam valamit, ahogy a virág a … Olvass tovább

Életem zord, hideg tele Életem zord, hideg tele, Belerántott, bele, bele! Nincsen belőle menekvés, El kell tudni viselni! Kész! Ez a legnehezebb telem, Ezt okozta balesetem, Irtóra sajnálom magam, Trappolásra bírom lovam! Ahogy csökken energiám, Még többet kell kibírni ám! Így jöhet az érettségi, Amin muszáj megfelelni! Felsőbb osztályba kell lépnem, Mert muszáj lesz ismételnem, … Olvass tovább