Hónap: 2017 február

Nyerésre áll…még Csilingelnek a jégcsapok, csacsogó angyal vagyok, csapongok a fagy felett, a jég alattam megremeg. Behorpad egy picinykét, madárházban két cinkét ringat a januári fagy, hűse mindent átitat. Fürtjeimet tépi a szél, kabátom is elalél. Elég ebből, toppant lábam, majd sikítva elcsúszom egy jégtócsában. Nyert a tél egyelőre, de nem vagyok ilyen dőre, hogy … Olvass tovább

Remény Mikor függönyt húzol szobádnak ablakán, Mikor a kelő nap simogat meg puhán Átsuhan lelkeden egy felejtett tavasz, Egy régi szilveszter, legszebb emléked az. Távoli vadgalamb lágy hangja feléd száll A jövő egy pillanat, egy reménysugár. Ó drága ifjúság , a csodák csodája Időtlen időnek ültünk ki partjára. Átragyog a fényed éveken , tereken Tegnap … Olvass tovább

Álomsodró Pipára gyújt az est, s az álmait szitálja. A föld kacattal telt mozgó, poros bazár. Dús szürkületbe lép az ég habos lilája, a ház mögött kuvik suhan, toronyra száll. Szemergő csend dobol, egy ócska háztetőre leszórja álmosan didergő cseppjeit, az éj a holnapok sovány nyomát benőtte, sűrű ködökbe hull a zengető zenit. Kitárt kapuk … Olvass tovább

Szerenád az éjben Nagy tervek érett gyümölcse, mindig más ölébe hull míg senkik vígan beszélnek szivem csatázik szenvedéllyel. Átkos, dölyfös kegyetlenség sorsom meghatározója míg mások vígan lebzselnek csókjaim röpke percek . Minden nap új menet csilingel kis vágyaim oly nagyok , hiába csendesül tüzes szivem reggel mindig újra kezdem . Szép volt minden omló estben … Olvass tovább

Legenda a libalevesről Történetem talán jó negyven éves, én csak hallottam, de megmaradt fejemben, hétvégén hajnaltájt a csühösön ülve horgászni indultunk Tiszaszőlősre. Fapados vagonban sötét félhomály, cigarettafüstben halk beszédfoszlány, hogy ki mesélte kinek, azt nem tudom, érdekes történet, nektek elmondom. Élt a faluban egy apa fiával, keveset ettek, mert kellett piára, ne érje rossz szó … Olvass tovább

Vajon merre jársz Sorban az úton akácfa fehérben ring, bodzavirág ruhája kék bogyóban őriz, mint csókok emlékét a kihűlt parázs. Rád gondolok csillagom, szenvedéllyel, idő kapujában megrekedt a szélcsend. Némán fészket készít tenyeremben a holdsugár neked, pattanásig feszül, behálóz, mint egy sanzon, kívül belül. Alkonyattól sárga, kóborló csillagok, éjjel égetik el a mennyben a angyalok, … Olvass tovább

Már csak gép Csak gép, már csak egy gép vagyok, integrált lélekkel, a szív nem bővíthető, görcsösen futnak bennem a programok, adataim elvesznek, ami marad mind törölhető. Szünetmentes tápon pörgök éjjel-nappal, mégis csak a semmi épül kezem nyomán, játszadozom a rég elfeledett rammal, a processzorom is gyorsabb volt hajdanán. Gép vagyok, már csak gép, elavult, … Olvass tovább

Hóvirág a domboldalon Zöld pázsiton virít, a domboldal hóvirága. Simogat a Napnak fénylő, bársony fátyla. Langyos meleg az embert sétára csábítja. Bódít a természet fénye, és szépsége. Sugall a gondolatkáprázó képzelete. Józsi bácsi örömvágya kigyúl, erdőbe vágyik. Tél megtépázta létezését, másról álmodik. Séta közben látja, újjáéledt az utca, a domb. Nini! Milyen sok hóvirág! Mennyit … Olvass tovább

Álomszép cseresznyevirágzás Álomszép cseresznyevirág sétányon, opálfényt szórja sugarát e pompás tájon. Egy rózsaszínálomban elvarázsoló. Bájos látványa szemnek kápráztató, ahogy rácsillan a fákra hulló harmatcsepp. Millió apró rügyfakadása a kikeletnek. Pacsirta szólam csak Neked szól!Várlak! Hallgassuk dalát együtt, ebben az álomvilágban. Átlátszó forrás csordogál, hegyikristály fénylik. Gyöngyesőként hulló szirmok kísérik, életünk szerelmét az örök végtelenségig. Szabó … Olvass tovább

Elhitetted Változtatni akartál hajlítani ,mint szél a gyenge ágat, s én hagytam ,hogy életem kedved szerint formáljad. Hogy lassan körbe vonj arany kalitkával, mert hittem az új általad teremtett világban. Észre sem vettem hogy szárnyaim ólommá váltak, nem repítenek s már szállni hiába is próbálnak. Egyszerűen mindenem te lettél, a te életed éltem, azt hittem … Olvass tovább

Öröm az ébredés Múlik az éjszaka, felragyog a fény. Hajnal szép csillaga reményt sugároz. Öröm az ébredés, tiszta kék az ég, friss, tavaszi szellő megújulást hoz. Ma még viseli tél nyomait a táj, de kelyhét nyitotta már a hóvirág. Érzik a fák, közel a rügypattanás, ágakon repdesve kismadár trilláz. Mosolygó napsugár fényt vet a földre, … Olvass tovább

Akarva-akaratlan Belementél az utcába. Mert te se vagy más, mert nincs másik utca, mert benne akarsz lenni, mert ez csak egy utca.Tucatszor belemehettél volna, de csak most mertél elgyengülni mert félő, hogy most nincs is másik és utána…ki tudja. Ki tudja, hova vezet, ki tudja, ha egyirányú volna, -persze te nem tudod- belementél-e volna? De … Olvass tovább

NYÁRI TÁJ Nyár-pihéket sodor, emelint a szellő, fölöttük súlyosan gomolyog egy felhő. Isteni szavakkal festek nyári tájat, nyár-pihék sodornak csöndesen utánad. Isten néz az égből rám s a nyári tájra… Eloszlik a felhő, és a menny kitárva! Betekint a lelkem mennynek fény-kertjébe, s megpihen szívemben a Végtelen Béke! S így látlak meg Téged, ahogy vársz, … Olvass tovább

Érted indultam el… Érted indultam el Napként – évmilliárdokkal ezelőtt – hogy fénybe, melegségbe borítva megleljelek. Hegy mélyéből forrásként buggyantam elő, hogy tengerként ringó hullámommal lágyan öleljelek. Érted hulltam magként puha, termékeny földbe, hogy éltető kenyered asztalra tehessed. Érted születtem végül e világra nőként, hogy asszonyodként oltalmad, /- ha gyermekeid anyja nem is, de – … Olvass tovább

Rügyfakasztó Száll a tavasz illatárja, virágkehely szirmát tárja, mintha búgó dallam volna, szívem mélyén zakatolna. Száll a szellő múló ködben, rügyet fakaszt, ringat közben, míg a tavasz jöttét várom, harmat csöppen fűzfaágon. Csókja ízén ébredek fel, édes nektár szerelemmel, tavasztündér körbeölel: boldogságom tőle jön el.

Szerelem… Az idézetek Turza Sándor: Érzés-töredékek c. verséből valók. Ezzel a verssel nyertem második helyet a Szókincstanya nevű irodalmi csoportban. “Az élet dala a borvirágban” megrészegült csend hallgat a félhomályban, itt fekszik mellettem íly kecsesen, lágyan ring teste a kopottas üvegben. Érzéki kapcsolat mi kettőnk közt szövődik, vöröses bája az, mi alvó szemeim előtt nyílik, … Olvass tovább

Ébred a csend Ébred a csend a temetőben, néha egy fülesbagoly huhog, az őszi nap már lemenőben az ég peremére kullog. Szomorúan rovom az utat, gondozott sírok közt járok, a fák már hullatják lombjukat, az avar közt botorkálok. Egy sírfeliratot keresek, emlékeim közt kutatok, közben azon elkeseredek, vajon a sírhoz hogy jutok? Felvillan előttem egy … Olvass tovább

A KRITIKUS A kritikus ül, hosszú méla lesben, epéjét túráztatja lefekvés előtt, hogy másnap se hagyja cserben. Ágyához érve, fogai közt elmormol pár, gyűlölettől frecsegő léha átkot, leginkább a pokol mélyére kívánva, ezt az irtóztatón dilettáns világot. Mert egy, csak egy ember igaz e földön, és csakis neki köszönheti mindenki, hogy reggelente a nap még … Olvass tovább