Naplemente (2)

Naplemente (2) Így az alkony csöndjében , mikor a nap bíborban kering csonkán tündököl elmélkedik a holnapnak ébredésén. S buzgalmas igyekezetében törölgeti izzadt fejét , s ostorát csattogtatja az égnek lecsüngő peremén . egy nappal vénebben , mert az idő belül kering a lángjának a nyomorán fél ,hogy emlékké változik . szem-gödrének sugarán dulakodnak benne … Olvass tovább

Naplemente

Naplemente Úgy izzik a Nap, kerek, széles szájjal szökkenő apró sugarak lángolásában ragyognak, daltól igézve, vigadnak bíborban kelnek, majd az alkonyban sárgás lángjuk sugarakkal apránként lassan tovább haladnak mosolygásban . Mert tovább forog égve tüzes hevével más földrészt keres magának jóllakottan mert nem nyugszik le este álomittasan új hajnalt virraszt más föld harmatában kótyagos körforgása … Olvass tovább

Éget a vágy

Éget a vágy Tomboló vágy tüze ég bennem, szerelem hevében érted lángolok, meztelen testem izzik, mint a láva, ha most nem ölelsz át, abba belehalok. Egyedül nem bírom ezt a forróságot, jöjj, s mint hűs tenger borítsd be testemet, éljük át együtt azt a kéjes mámort, mikor a tűz a vízzel násztáncra kel. Ha velem … Olvass tovább

Csillogó gyöngyszem

Csillogó gyöngyszem Reménypillantásban, jó reggelt-mosollyal – rózsa-lelkű anyám a tyúkokkal felkel, konyhakövén csosszant angyalléptű-reggel, ásít a hajnal egy lusta pára-folttal, sóhajától könnyed gyermeklelki-békém… …ragyogjon Csillagom, dér-sóhajú Szentem, ráncai gödrében pillantásom vesszen, kávé-foltos csókja, csorba bögre szélén… …rózsapongyoláját ég-kékjébe mártja, tejszín-ízű mába szürcsölget – mosolyog – cukor-ízű reményt lelkemre kortyolok… …szellő cirógatja – jó Isten megáldja!

Feléd fordulva

Feléd fordulva Mintha könnyű lepkét reptettem volna én, úgy simult ki ismét a hullámzó lelkem. Vágytam felfedni magam előtted őszintén, a vihar lecsendesült és vigaszra leltem. Érdes takaróm mi betakart eldobtam immár, szélvédett sarokba húzódtam magammal. Kitárta varázslatos kapuját a lélekkincstár, befestette a gondolataimat színarannyal. Sok jóság lakozik egy emberben ez csoda, együtt sír a … Olvass tovább

Merengő a lelkedhez

Merengő a lelkedhez Marokra fogta torkom a hajnal, már nem vagy, ó, és már nem is leszel, sáros nyomodat hagytad az úton, végtelen fény, a fájdalom átkeresztel. Már nem hat a zene, és nem hat a szesz, csak merengőn ülők, testem kiégett tölgy, felteszek egy lemezt, a múltba igyekszem, az üresség és a mély csend … Olvass tovább

HATVANÖTÖDIK SZÜLETÉSNAPOMRA…

HATVANÖTÖDIK SZÜLETÉSNAPOMRA… Hatvanötödik születés napomra, …pomra. Tákoltam magamnak e költeményt, …teményt. Kitűzhetem e pár sort a kalapomra, …sorra, Talán nyújt némi kis reményt, …csekélyt. Hatvanötödik születés napomra, …pomra. Strófát írtam én hozomra: szerény, …remény. Bár költőnek képzeltem magam, …magam, De vacak lett e költemény, …nincs remény Budatétény 2017. március 17.

Keresem a lelked

Fülöp Ági Keresem a lelked Fáradt sóhajtással Kutatom a szemed. Mosolyom ösvényén Keresem a lelked. Fájó, szép múltammal Sorsod térképezem. Életutad terén Sebhelyet keresek. Szavaid hallgatom Mesélsz szép időkről. Miközben legördül Könnycsepp az arcodról. Öröm, szomorúság Közös úton járnak! Remény halk dallama Énekel a Mának! Égi ajándékkal Igaz boldogsággal. Sorsunk pecsételjük Szeretet- hálával. Fürkészed a … Olvass tovább

Ott keress

Ott keress Ott keress, az erdő sűrűjében, hol csendet füttyent minden kismadár, szél kavarta avar gyűrűjében, hol rezzenéssel télbe vész a táj. Ott keress, a forrás hűs vizében, a tisztaság ízét ízleld velem. borzongj testem apró szögletében, örömben üröm ott együtt terem. S ha visszhangot őrző felleg leszek, vagy jegenye mi fel, az égig ér, … Olvass tovább

Húsvéti csujjogatós

Húsvéti csujjogatós Nyakunkon a Húsvét kiöltöznek purdék. Leöntöm a hús levét, kutya- macska hadd egyék. Szóljanak a nyenyerék! Szagosvizem zsebre teszem, kezdődhet az iszom-eszem. Megöntözlek erősen, csak úgy reá- érősen, mer' a lábam erőtlen… Magamat most terád bízom, ihaj-csuhaj, dánom-dínom! Sodronyos az ágyom, sezlonyon, vaságyon, huncutkodik ángyom! Összetörtek a tojások, megjöttek a bodobácsok. Piros-feketéll a … Olvass tovább

Magányos játék…

Magányos játék… Egy játék, Melyben oly\’ mélyre ásnék. Talán játszanám szabályosan, De egyedül vagyok… magányosan. Szétesik a lelkem. Vagy már az sincs, csak a testem? Sajnos hallom minden egyes szavad, De hallgatni lehetetlen, mint nyáron hordani a havat. Kérlek… Mond… Mire van ez a játék? Melytől olyan, mintha semmit se látnék… A teljes sötétben egyedül, … Olvass tovább

Az Író

Az Író Szemétkosárba dob az Élet… mint egy elrontott fejezetet – majd tovább ír törött meséket, míg összeáll a nagy jelenet. De nem tetszik az sem, gyűri már, szanaszét hever sok galacsin – mindegyik történet túl sivár… és elakad folyton valamin. Ez és ez kell bele, tudja ő… boldogság, dicsőség, egészség – tengernyi holdfény meg … Olvass tovább

Rám tört…

Rám tört… Rám tört a féltékenység most marja szét a szívemet Isten eddig ettől megőrzött, de most itt árván, egyedül mondjátok, meg mit tehetek Elhagyott a kedves másfele jár én meg itt maradtam senki se vár de ha csak ez lenne egyedüli gondom lassan már az életemet meg kell ismét unom, és helyébe már új … Olvass tovább

Találomra

Találomra Szorít az idő, szűkül a tér, Elvesztem magamban már rég. Csendes a zaj, baljós a csaj, A tarka szürkület elragad hamar. Szabadnak születtem, de börtönbe zártak, A szárnyam immáron magamnak vágtam. A lila rácsok cukros ízét érzem, Örült gondolatoktól forr a vérem.

Pillanat

Pillanat Minden pillanat múlt és jövő, A jelen nem mérhető idő. Valamit mi, már vagy megéltünk, Vagy mi még nem… de majd megéljük. Pillanat varázsa a jelen, Ez nem mérhető idő elem. Vagyis ember nem jelenben él, A tiszta múlt az, mit annak vél. Budapest, 1998. január 11. –Kustra Ferenc

Nagyanyám

Nagyanyám Nem volt nekem Nagyapám, Csupán, csak egy Nagymamám. Róla sincsen sok emlékem. Az már nem adatott nékem. Keze nem simogatott, Esti puszit sem adott. Nem dicsért és nem örült. Igaz,hogy nem is „pörült” Mindegy volt,hogy megszülettem, Nem kérdezte,hogy mit ettem. Egyszer mégis megkínált, „Nem eszel túrós csuszát?” Kínálatát „nem” el kezdte, Ez lett a … Olvass tovább

A kincs

A kincs Lélek szeretete hatalmas gyémánt, féltve őrzött szelence fényes éke. Mint gyengéden átölelő selyempánt, ez a láthatatlan nyugalom s béke. Megváltani pénzért nem lehet soha, rengeteg sok türelem fő szószéke. Ha, tápláljuk szőnyege selymes moha, érintése lényünket simogatja. Tán a sors így nem lesz hozzánk mostoha. 2017. 04. 18.

Naplemente

Naplemente Hamar jöttél, nem hívtalak, gyorsan illant ez a nappal, megnyújthatnánk, hogyha hagynád, és te ugyanezt akarnád. Arcom selymét dédelgetnéd, szeretettel hozzám lennél, szelíden én csodállak majd, adj még időt e szép napnak! Ha elbújik napkorongod, felsejlik a sötét kor ott, világosság fia vagyok, éltem végig az maradok.

A padon

A padon A padon ülve, kéklő égboltra tekintve, íriszem türkizét a magasba emelve. Faágak ölelkeznek, madarak énekelnek. Virágszirom hullik a földre, mintha talán szeretkezne. A világról meg-feledkezve, benned vagyok emelkedve… Ölelésed édenében,finom karod védemében. Kezeden az erek…lüktetnek, merednek. Lelkem az égre tárom,felemel az édes álom. Álmodtam tán', lehet ez így, de ha megjössz, veled mennék.

Ha felkel a nap

Ha felkel a nap Gyönyörű szép reggel virradt ránk, A nap, vakítóan szórta ránk sugarát. Ránk vetült a felkelő nap fénye, Szeretkeztünk egymás karjába dőlve. Nevetve vidáman kezdtük a napot, Tudtuk lesznek még vidám pillanatok. Napközben peregnek lassan az órák, Este után jönnek a forró éjszakák. Reggel, ha feljön a felkelő nap az égre, Két … Olvass tovább