Gondokba merülve Nem hathat rám külvilág hatalma, szép szavak mögé édesült mosoly, érzések szállnak, hagynak magamra, keringőznek, mint fakó füstgomoly. Kitartóan csapkodnak a szárnyak, Repülnek a lomha gondolatok, homályba vesznek fények és árnyak, irányuk, útjaik céltalanok. Lelkemben durván dörömböl a múlt, jajgatva ágál nincstelen jelen, nem csitulnak, csak feszítik a húrt, szívem dobban ijedten, védtelen… … Olvass tovább
Holt szavak bűne Feneketlen örvények felett minden örök, nincs jelen, csak múlt a nemlét pillanatában, s halára ítélt szánalmak törnek életre , s keringenek feletted a megfoganás egyenletébe. Vannak titkos rettenetek zárt rendszer szánalmában s mi hajnalban kezdődik estére elmúlik. Mert forog az örvény sebtében törvények mezején s meg nem született gondolatokat betemeti kegyetlenül a … Olvass tovább
A kín Felborította a megénekelt rendet itt belül és letarolt mindent, ami szép volt, mindent, ami igaz volt valamikor. Ő tette ezt: a fájdalom fia, kegyetlen bátyja minden szenvedésnek. Most üszkös lelkem pernyeillatú pitvarából les ki a világba sápadt arcom ablakán keresztül, és csak a mosoly redőnyét lehúzva bírom elrejteni torz fintorát, de ő elpusztíthatatlan … Olvass tovább
Ha lehetne Árnyékvilág, ítélet, kopogó pillanat, árnyak szállnak a mélybe, hirtelen csend kíséri, álmatlan, zord éjszaka. Ezer arcon borzong hamuszürke szín, ronggyá züllött almafák tánca, ami még menthető azt félteném. Ha lehetne, ha lenne két életem. gyér fű köré virágot ültetnék, virág köré csendet, mohó, esztelen vággyal elnyűhetetlen szép életet.
Édenkertem Kertemben a fák, Már az égig érnek. Harminc éve is már, Hogy ültettük őket. Felkapaszkodni, még Nem merek rája, Hagyom erősödni, A felső ágakat. Cseresznyefámon, Sok piruló gyümölcs, Tetejét madarak Szüretelik. Dalolnak is nekem, Színes dallamokat, Néhol Beethoven, Bartók is felbukkan. Balatonvilágos, 2014. június 4. (Fűnyírás közben pihentem egy kicsit, Így született meg ez … Olvass tovább
Csuda jó A tavasz már útrakész, szárnyra kapja kósza szél. Illatkelyhét nyár bontja, csupa fény a mosolya. Fán pirul a cseresznye, Nap ízesre érlelte. Repdes sok szép pillangó, darázs dongja csuda jó! Schvalm Rózsa (2017-05-29)
Holnapután Mára már megfakult, Gondolatomban múlt, de ma mégis nekiindult. Emlékek előttem szállnak zajtalan. Most magam előtt látom őt, s a lágyan ringó búzamezőket, Közülük kikandikáló kéklő búzavirágnak orcáját, Piros pipacsok pillantásainak érzem varázsát. Virágoktól tarka, díszes a rét, illatos erdő, Napnak fénye keringve köröz körülöttük. Szellő süvítve dalol, hajladozó táncot jár fenyő. Boldogan terülök … Olvass tovább
A fény felé 56. születésnapomra Fogantam szép szerelemben Advent hóban, decemberben. Valahonnan: végtelenből anyaméhbe megérkeztem. Egymásra lelt asszonytestben két parányi titkos sejtem. Miért ott és miért akkor? Ahogy történt – sejthetetlen! Éjjel-nappal növekedtem, osztódtam és Eggyé lettem. Honnan? Hová? Hogyan? Miért? Nem kérdeztem, de léteztem! Csöpp magzatként emberedtem… Találgatták: ki lehet benn? Lány? Vagy fiú? … Olvass tovább
Éva hol vagy? Álldogálok, …… a huszoneggyedik század tizenhetedik lépcsőjén állok. Kettőezerben nem lett világ vége, sőt egy csillag sem gördült le a földre. A bolygók nyugodtak, mindegyik a maga pályáján halad. Ám de mi emberek nem tartjuk be a sorrendet, élni és élni hagyni, nem az nem megy, ezt felejtsed. Magamnak akarom mindet, ember … Olvass tovább
Képzelet… Mély gyönyörtől szédülök még, fogva tart egy lázas képzelet, mellettem ülnek tarka álmok, fejemben fel s alá keringenek. Ruhámon függnek a tegnapok, párommá kérem fel a holnapot, s kéz a kézben járjuk a táncot: míg arcunkon megjelennek a ráncok.
Lehessek örökké a tied Vörös fénnyel kel fel a nap, Jaj de fáj, ha nem láthatlak. De reményt nyújt számomra az élet, Mert nagyon szeretlek én téged. Mi értelme annak, hogy én élek? Ha nem tudlak boldoggá tenni téged. Mindig gyötör a gondolat, Miért okozok én néked fájdalmat? Nélküled az élet kopár pusztaság, De melletted … Olvass tovább
Gyermekmosoly Ahol gyermek kacag,ott a boldogság! Nem pótolja hidd el,soha semmi más! Ártatlan jó kedve,örömre derít, Enyhül a bánat is,az sem keserít. Hiába a sok kincs,és a gazdagság, A gyermek mosolya.angyali csodás! Nem érhet azzal fel.semmi földi kincs. Mert ilyen varázslat.még a Mennyben sincs. Ahol kis gyermeket ölel Anya karja. Látványa szememet mindig fogva tartja! … Olvass tovább
A tengeri vihar! A tengeri vihar fölvette torz arcát, És lehet, hogy a gyűlölet hatotta át, Mert fékeveszetten tombolta ki magát. A vihar annyira heves volt, hogy nem jutott szóhoz, Vert, fújt, csapkodott, esett, hasonló depresszióhoz… Aki hajón voltak imádkoztak, mindenhatóhoz. Ármány volt a többnapos ember ellenes vihar, Megfejteni senki nem tudja, hogy ez mit … Olvass tovább
HOMOK – ÓRÁINK A Te homokórád gyorsabban pereg elfújja a szél a homokszemeket s elviszi a széllel az én emlékeimet Az én homokórám lassabban forog ezért álmaimban elmaradott vagyok nem tudlak úgy felejteni, ahogy Te teszed mert az én szívem még csak utánad eped Lassan talán mégis utolérlek még, s bennem is az emlék köddé … Olvass tovább
Tavaszvárás Harmatos napsütés érinti arcomat, Igaz? Álom? Vagy káprázat? Nem volt az egyik sem, hanem az első tavaszi reggel. Indultam is a munkába szikrázó jó kedvel. A fák ledobták sűrű fehér bundájukat, A kertekben lassan virágok fakadnak. Sok ember mosolyogva néz rám. Mind boldog, mind vidám. Mikor munkahelyemre értem, főnököm kint állt. Várt, vagy csak … Olvass tovább
Hieroglifák… Csak úgy bámulom a kőbe rótt hieroglifákat, és a bolondul száguldó idő egy pillanatra mellettem lefékez. Ki keze volt, s fáradt görnyedve félhomályban, és ki faragta álmait-vágyait a kemény gránit testébe? Látható-olvasható kor-tükör-fénykép. Bolyongó képzelet várj még! Sietnél-e ha ily csodavilág tárul? Ahol tűnő lényként, az Időben felöltözök, s láthatom azt, amit mindig sejteni … Olvass tovább
Ébredj fel a mesevilágból! Rózsa illat szőtte édes álmok, mit varázsoltok ma nekem, párnámon megpihenő délibábok, átrepítetek a csillaghegyen? Megtanítotok szállni a széllel, láncok nélkül súlytalanul, ahogy a lélek szárnyal odafenn az égen, mikor a boldogság ejti őt rabul? Vágyom a szabadság okozta mámort, magamba szívnám, mint édes nedűt, jaj, csak sose múlnának az álmok, … Olvass tovább
Ölésre képtelen Amikor az ember nem fontos, csak a produktuma, amikor rozsdásodni, nyikorogni kezd mint fogaskerék, csak akkor, csak is akkor, lesz közelgő vége a Világnak. * Az én köreim szűkölnek, tágulnak. A mindenség sosem lesz enyém?! Meg kell hát szűrnöm, kit-mit engedek be az univerzumomba. * Az önvédelemnek még a csírája sem alakult ki … Olvass tovább
Embergyöngyök Istenkönnye földre cseppent, jövőgyöngye szerte reppent, szivárványszín fénylő gömbök, Jóisten-csíny – embergyöngyök, öröklétet hord az asszony, gödröcskéket rózsás arcon, gőgicsélő angyalsereg, fényszemlélő kristályszemek, tarka vágyak, mesék között, kristályvárak fénye fölött, csöppnyi talpak lábnyomában reményt hagynak létcsodában… .gyermek
A boldogság madara A boldogság kék madarát ne keresd tovább, bennünk repül hisz lényünknek ő a táp. Velünk van ő mindig ha őszintén szeretünk, ha kis örömökért is hálát rebegünk. A szivárvány összes színét dobja az égboltra, lemarja a rozsdát fájdalmainkról sorra. Jó sorsokat osztogat az embereknek éppen, édes dallamot dúdol fülünkbe merészen. Vigyáz rá, … Olvass tovább