Kenyér és múzsa
Kenyér és múzsa Hová lettek a gondtalan évek? Csodálkoznak a sors-szakadt vének. Ahol eres a kar, és bütykös a tenyér, Ott izzadságszagú, savanyú a kenyér. Az is igaz küzd emberemlékezet óta, örömben, bánatban könnyebbül a nóta. Egy jobb, és szebb sors mindenkit megillet, Szebb lenne úgy az írás, szaporább az ihlet.