Pacsirtadal Repül kis pacsirta szivárványt áttörve, kék selyem fátylán át ma mindent másképp lát. Fióka korában örömdalt énekelt, naivan remélte, boldog lesz delére. Delét elütötték, estéje közeleg, bús fejét lehajtja, csúf végzetét várja.
Veled jó Jó, amikor eltakarod a szemem, ha félek. Ha hozzám érsz, mikor beszélek. Ha rám figyelsz, mikor nem várom. Ha rólad álmodom, veled egy ágyon… Finom a zuhany a kezedben, ágyadban ülni meztelen… Jó mikor testemen érzem a tested, érintéseinktől remegnek a percek… Játékos fényben úszik az este, combjaim nyílnak belédfeledkezve. Vonzalom táncát táncoljuk … Olvass tovább
Valentin-napi vallomás Már nem vagyok ifjú, Már megviselt az élet, De őszülő halántékkal Is szeretlek téged. Elmúlt az ifjúság, Megmaradt az álom. Fontos vagy te nekem, E cudar világon. Hajamat belepte a dér, De szívem hozzád elér. Felmelegíti a lelkedet, Neked adom szerelmemet. Valentin-napon azt kívánom, Minden álmod valóra váljon! Legyél boldog az életben, Élj … Olvass tovább
Megölellek Lustán ébredő nyári hajnalok, harmatos ruhába öltözött pázsitok, aranyként ragyogó búza kalászok, útszélén integető piros pipacsok, természet ezer színű csodái vagytok. Kinek van száz színű színe tarsolyában, ki festi meg tavasztól a tájat ilyen csodásan, ki törli le a napot, hogy fénye soha ne lankadjon, ki küldi égi lámpásainkat, hogy este ott ragyogjon? Csodásan … Olvass tovább
Sietős dal – hangzó vers, biciklizés közben – Zakatol a szívem: ZA-KATA-KATA! Zakatol a szívem: ZA-KATA-KATA! Zakatol a szívem: ZA-KATA-KATA! Zakatol a szívem: ZA-KATA-KATA! Zakatol a szívem: MA-HOVA-HOVA? Zakatol a szívem: MA-HOVA-HOVA? – gyorsuló – Zakatol a szívem: ZA-KATA-KATA! Zakatol a szívem: ZA-KATA-KATA! Zakatol a szívem: ZA-KATA-KATA! Zakatol a szívem: ZA-KATA-KATA! Zakatol a szívem: HADD … Olvass tovább
De még milyen jó volna ilyen ;könnyelműségeket; elkövetni – nem egyszer, hanem sorozatosan, amikor csak úgy érezzük, hogy ;na, most jó volna elveszíteni a fejünket újra, Veled, akiről már tudom, hogy ugyanolyan jó vagy ebben a könnyed, könnyelmű, felelőtlenkedő, boldog játékban velem;… Bizony! Én szívesen elveszteném és el is hagynám a fejem ezekért a boldog … Olvass tovább
Vajon… …aki nem keres, annak nem hiányzom? Akinek nem hiányzom, az nem szeret? Fáj minden hazugság. Az igazság jobban. A sors mindig meggyötör, Ám a választás enyém, Én döntöm el, ki marad. Aki marad, szeretetem érzi, Kimutatja, viszonozza, S nem hazugság minden szava.
Ma még Vihar az Úr Napsugár nem ragyog kéklő égen, Gyászos felhők sorakoznak éppen. Viharos szél redőnyt tépi széjjel, Darabját dobálja szanaszéjjel. Ember menekülve jajveszékel. Vad vihar vadul lecsap, ő az úr, Ott, ahol kismalac elbújva túr. Nekifeszül ideg, elszakad húr. Fellegek felett felhő átvonul? Szív szorul, vihar lecsap álnokul. Büszkén nyomul, mellkasa domborul, Szavak … Olvass tovább
Itt véget ért Temetésre hív a harang, Lélek hangja csendül benne. Szívhez szóló, lágy e dallam, könnyeket csal a szemekbe. Egy embersors itt véget ért, a lét hulló rózsaszirom. De amíg élt, hitt és remélt, az Isteni Szóban bízott. Ne sírj hát, ki szeretted őt, az Úr szava, te vigaszod! Felejtsd el a bús szemfedőt, … Olvass tovább
Hőguta Gutul a hő, egyre gutul, Ám a csúcson még nem jut túl, Hanem halad feljebb egyre, Hetven celziuszos hegyre. Növekszik a hő, a hőő, hőőő… Röhög rajtunk: höhö-hőhő! S néhány UV löket után Kánikulaként üt gután! Szikkad a föld, csak só meg szik, Népünk párologva fekszik, S izzadt Kaszás tunyán arat… Hű, de rühellem … Olvass tovább
Felhőparipa Párolgó felhőparipa az idő, tudom múlásra lettünk ítélve. Örökké hazug reményekkel összebújva melenget a Föld. A lét zümmög, mint a kaptár teleírva már az a titkos naptár. Porfellegben sámán dala vár, az égben párolgó felhőparipák.
Mikor fiatal vagy Az ember ,mikor fiatal és merész nem veszi észre hogy az idő el vész csordultig rakodik szívében a sok méz osztja mindenkinek,ha nagyon nehéz. Lelke tele van csattanós zenével tombol a zongora zakatol remekül buggyan a jóság az ember szívéből úgy érzi nincsen sohasem egyedül . Nem veszi észre, az idő ahogy … Olvass tovább
Hallottam már arról, hogy több vallás elismeri a reinkarnációt. Számomra az a legvalószínűbb amikor szaporodás útján felnőnek az utódok és felismerhető bennük az elődeinek a tulajdonságai, a metakommunikációi, s megszokott mozdulatok, a hangképzése, a hangszíne, a mimikái és még sok minden ami fellelhető az utódokban. Ahhoz, hogy ez beigazolódhasson szükséges egy idős családtag aki még … Olvass tovább
Amikor kinyitotta a szemét, és körülnézett, végtelen békesség szállta meg. Soha nem látott világ vette körül, de áradt belőle valami megmagyarázhatatlan, megnyugtató érzés. Egyedül volt, mégsem érzett magányt, mintha minden, régi ismerőse lenne, részei, amelyek most eggyé váltak. A távolban felfedezett egy dombocskát, rajta hatalmas, terebélyes fával. Lábai ösztönösen ide vitték. Leült a fa tövébe. … Olvass tovább
1826 nap. Igen. Éppen ennyi, a plusz egy szökőnappal együtt. Mondatnám persze azt is fennkölten, hogy öt pillanat,de az olyan nagyon átméretezett lenne – manapság amúgy is minden olyan gyorsan történik – és erősen degradáló is. Elbagatellizálni semmiképpen nem akarom, mert ebben az öt évben minden pillanat számított. Így. Múlt időben. És ez a múlt … Olvass tovább
A nő az asztalnál ült. Az asztalon könyökölt, feje a tenyerébe temetve. Gondolkodott. Szinte meg sem hallotta a körülötte játszadozó 3 gyermekének a hangját, akik egy ceruzán vesztek össze, de hamar ki is békültek. A nő még mindig ugyanúgy ült ott, mikor a vita már régen elült… Egy hónappal korábban, amikor elintézni ment valamit a … Olvass tovább
Halálos szerelem… Floria : Magas jó alakú gyönyörű kurtizán, ki Párizs előkelő negyedében, közel a Luxemburg parkhoz előkelő házban lakott szolgálókkal kik ismerték őt rég. Flória harmincon alul lehetett soha senki nem tudta pontosan a éveit. Neves urak tartották fenn ezt a gyönyörű házat amit minden látogató élvezett. Floria nem volt kötve senkihez amit minden … Olvass tovább
BESZÉDES CSEND Álomittas ébredéssel magamhoz még alig tértem; keresem a hang forrását, érintem picinyke lábát. Pólyájából kikandikál, erőteljesen rúg-kapál. Torkát hang még nem hagyta el, számomra elég volt a jel. Szívem alatt kilenc hónap boldogságom csendben hordtam. Megismertük addig egymást, e kapcsolat szépen bevált. Nem kell ahhoz szó, sem beszéd, megérintem apró kezét, békés szuszogás … Olvass tovább