Hónap: 2017. június

Találkozás I. – A fene ebbe a forgalomba! – a fiatal nő idegesen csapott ököllel a kormányra. Már 20 perce araszolt a dugóban, holott sietnie kellett volna. Aztán jött még ennél cifrább káromkodás is, ráadásul két nyelven, magyarul és törökül, mert gyermekkorában az apja több éves isztambuli kiküldetése alatt ezt a nyelvet is anyanyelvi szinten … Olvass tovább

„Ritkán fordul elő, hogy valaki ne meneküljön az italba, ha lecsúszik.” (Georges Simenon) Este tíz után elnéptelenedett a Bunyitay liget, s miután az utolsó villamos is elzakatolt a Főutcán az állomás felől a depóba menet, már csak a szökőkút halk csobogása hallatszott. Egy elkésett szerelmespár is elhagyta már a ligetet, a mészkőből körberakott szökőkút mögötti … Olvass tovább

Jól emlékezem arra a napra, sőt az előző estére és éjszakára is. Már a vacsoránál is kiérdemeltem apám szigorú tekintetét és anyám egy-két tasliját is. A televíziót néztük lefekvés előtt, addig míg apám nem kezdett el szokása szerint horkolni a fotelban. Persze, amikor anyám kikapcsolta a Kékest, azonnal felébredt, hogy ő bizony nézi a filmet, … Olvass tovább

Eredetileg a folyóhoz készültünk lemenni, fürödni és labdázni. Ilyen meleg nyári napokon majdnem minden napot ezzel töltöttünk. Örültünk a szabadságnak, a nyárnak, a gimnáziumnak még az emléke is messzeszállt. Hatan voltunk fiúk és hatan voltak a lányok is, de ez a paritás véletlen volt, egyszerűen így alakult. Volt még néhány haverunk, akik hozzánk tartoztak, de … Olvass tovább

Istentelenek Istene, Jó Uram ! Vádollak . Vádollak ezért a lehetetlen és célját be nem töltő teremtésért ami az ember. Nem értettelek a kezdetekkor sem, és nem értelek azóta sem. Lázadásom hűségem, és nem valami istentelen szándék, mint ezeké, akiket szeretsz. Bizony mondom, soha nem lesznek képesek betölteni akaratodat ,ami ismeretlen előttük, és ahogy látom … Olvass tovább

Maszatka. Visszaemlékezett, hogy így hívta az édesanyja kislány korában. A becenév teljesen jogos volt, hiszen állandóan csatakosan, koszosan ért haza az ő kis magánvilágából. Ahogy a nap kibukkant a látóhatár mögül, ő már fenn volt, gyorsan felvette a kikészített ruháit, felkapta a fél malomkőnyi zsíros kenyeret, és huppsz, már ott sem volt. Egy trappban tette … Olvass tovább

Kavargó hóeséssel, nagy tollkabátjában végre eljött a tél. Azon a decemberi reggelen a feketerigók csodálkozva nézték, mit keresek én a házam előtti kis kertben, ásóval a kezemben. Tanakodtak, vajon hóembert építek-e, vagy talán nekik kerítek elő valamilyen itt felejtett régi eleséget a hó alól. Amikor az első nyári gumit kiástam, még a fejem feletti faágon … Olvass tovább

1. Rohantam az utcán, hátra sem fordulva. Néha felnéztem az égre, a Hold még velem szemben van, vagy már ő is elhagyott? Folyt rólam a víz, a zsebemből kivettem a zsebkendőmet, letöröltem az arcomon folyó izzadságcseppeket. Már levegőt is ritkán vettem, kihagytam pár percet. Azt hittem megfulladok. Szaladtam, szaladtam… Az utca kezdett egyre sötétebb lenni. … Olvass tovább

És az én? Kék egű, napfényes reggelre ébredtünk. Jó érzés ilyenkor túrára indulni, különösen a barátokkal. A kora reggeli bágyadtság hamar elillant a friss hegyi levegőn. Meredek oldalon haladtunk a csúcs felé. Látni, érezni, simogatni akartam a még harmatos virágot, kipróbáltam a zöld moha gyepszőnyegét, amin kis pihenőt tartottunk, ölelkeztem a több évtizedes, öles nagyságú … Olvass tovább

Matyi képén már rég nem volt bőr, ugyanis csak így tudott újra meg újra tükörbe nézni. Naponta kuncsorgott pofátlanul kölcsönért, pedig tudta nem fogja megadni. Miből adná? Fél éve nincs munkája, se pénze. Amit innen-onnan kapott, odaadta az asszonynak, az asszony a gyereknek. Végtére így is jól éltek. A család úgy hitte, hogy a deszkagyárból … Olvass tovább