Sor/s/minta
Sor/s/minta Könnyelmű lángokat hasogat tudatunk kardja mulandó karcolásokat simogat, mintha nem volna lelkünkben sorminta: feltúrt átjárókban üvegszilánkok sötét tüze medret ékel a hirtelen nyitva felejtett gondolat hamuja utolsót szusszan: egymásban várjuk elmúlását a formátlan pontoknak.Szívünk kitöltjük, mint legelőször: sóhajunkat betakarja az ölelés motívuma korlátlan szeretetet mutat sorsunk ábráin felmosolygunk, a megfoghatatlant látjuk: merészségünk a jutalom, … Olvass tovább