Jó szerencsét! Kit nem nyomott össze, kit nem tépett szét a bánya, ott görnyedve élt, megfeszülten, lihegve, füstben, örök éjben, a fényben remélve. Országot, várost, családot örökké szolgáltak, míg tehették, leszálltak föld gyomrába a fekete kincsért. Kiket élve, holtan, himnuszuk kísért, hősként éltek mindennapjukért. Tisztelet és hála kísérje utatok, bányászok voltatok, azok is maradtok!
Nyári szerelmes kép A rét kibontja könnyű, nyári ingét. Halkan sóhajt. Kacag. Piheg. Sejtetőn-kacéran, villanó-izgatón ring a fű, virág. bokor. A lenge szél rohan feléje, pajkosan liheg, kapkod ringó csípejéhez, simogatja lágyan, vágyakozva… A rét pipacspirosan elpirul. Felhő takarja arcát, testét virágos árnyba szemérmesen. Tiszapalkonya, 2017. április 15., 11:45
Lesznek végre Lesznek végre : Én úgy hiszem. Boldogsàgban múló napok. Régen vàrt, csendes alkonyi szélben eljövendő: Szabad holnapok. Lesznek végre: Követhető,tisztàn làtható, őseink utàn megmaradt nyomok. Bàtor szívek hàt higyjetek : Tudatok gondoljatok, tudatok àlmodjatok. Lesznek végre… Aranylón sàrga – édes napsütésben, belőle kipattanó – Veled eltöltött örök pillanatok. Kisizsàk ; 1988. Június 29. … Olvass tovább
NÉMELYIKŐTÖKKEL HANGULATI VERS Némelyetekkel sokat vitázom, s önzéssel vetekszem, hiszen ha nem értitek mondandóm hogy áll meg e nemes vitákban, hiába, nem mindenkit én magam csináltam. gondolatitok összegabalyodnak, akár a tálban a zsírtalan tészta, begubancolódtok, nehéz kibogozni néha. némelyik asszony mind egyforma. akár Tudós, vagy boszorka, ki mindenek tudója. elszáguld a ménes a Ménesi útra. … Olvass tovább
Tavasszal hó esett Mondták a hírekben, Hideg lesz a hetünk; Magunkra még egyszer, Nagykabátot is vehetünk. Valószínű, hogy az idén, Az időjárás megveszett; Áprilisban hóesés? Ez bennünket meglepett. Mindenki nézegetett, Áprilisban hó esik; Ha én egyszer elmesélem, Talán senki sem hiszi. Csak néztük, ahogy szakadt, S az állam is leesett; Nem felejtem el soha, Hogy … Olvass tovább
A nyugdíjas házaspárnak az utóbbi egy év egyáltalán nem volt sikeresnek mondható. Kezdődött azzal, hogy a férfinél szív-problémát állapítottak meg, ami miatt kétszer is be kellett feküdnie a szívkórházba egy-egy hétre. Aztán közlekedési balesetük is volt, és az autójuk gazdaságilag totálkáros lett. Még szerencse, hogy ők kisebb sérülésekkel megúszták az esetet. De emiatt le kellett … Olvass tovább
Anna úgy érezte magát a klinikán ,mint egy árva madár. Oly kilátástalan volt minden számára. Miközben sorsán gondolkozott hirtelen az anyja toppant be a kórterembe. -Mama? Szervusz. -Hogy vagy kicsikém ? -Épp az imént beszéltem az orvosoddal -Azt mondta ,hogy nyugodtabb lettél . -Igazán ?-kérdezte Anna? -Ha neki mindegy ,hogy vak maradok vagy sem , … Olvass tovább
Kimondott… / Feleségemnek , boldogsàggal. / Kimondott szép szavakban,melyekben ; Bennük ott a jósàg – s a szerelem. Mintha egy kincseslàda lenne csak, telis tele van nekem : Szívének dobbanàsaiból az, kitől kaptam – advàn nekem. Most is itt van karjaimban, szorosan àtkarolva – ölelem. Kimondott szép szavakban ; Ő az,ki szintén elfogadja. S lelkem … Olvass tovább
Mesevilágod Minden tőlem telhetőt megtettem a magam részéről, -nyüszítve, -kiszolgáltatva, -fogvacogva, -megalázva; de még tudomást sem vettél a remény romvitézéről, fiatal királyleányként, trónodról, -megkoronázva. Álmodozva hercegedről, aki majd a széllel délről érkezik, megjárva csaták közül ezret, meg még százat; hogy meséljen neked hét világ, mind a hét naprendszeréről, hogy elfeledd az életed, azt a bús, … Olvass tovább
Parafrázis Juhász Gyulára A NAGY KÉRDÉS Vajon melyik a bölcsek köve? Dalolva menni a végzet felé, vagy futva menekülni előle, míg sötétre vált az időrelé? Disznóvá vedlett a szeszes mámor, megoldást reméltem pirulákban, ezerszer sebzett meg a vak Ámor, de a gödröt csak mélyebbre ástam. Virágnak elszáradt így a szirma, az égi színek is kifakultak, … Olvass tovább
JÓ EZ MÁR ÍGY… Molyrágta már kabátom széle, Cipőm sarka taposott, görbe, Kalapom rég nincs szembecsapva, S szakállam, belelóg a sörbe. Jó ez már így, egy vén legénynek, Kit rég elhagyott férfi bája, S mélyre bújik a föld ölében, Hogy meg ne lássa, vég órája. Budatétény 2017. augusztus 18.
Fless a horizonton Neon zöld fények között nézem a tájat, egy alagútban suhanok, számok és villódzások, haza viszem a testem; bágyadt. Kétoldalt üvegfüggöny lóg hosszan s csak a belső fényből érzékelem a növényt, karót, házat, mindent; sci-fiben érzem most magam. Végtelennek látszik az utazás, tompa zene adja az alapzajt, mély búgással a hajó halad, cél … Olvass tovább
Szabadlábon Nyitott ablakban éjjelek vannak és fedetlen nappalok gömbölyödnek a bolygó fölött,megnyúló árnyék a falon, éppen akkora, hogy beférjen még a csillogó szemekbe, s ne engedjen zavartalan utat az idegen könnyeknek. Álmukban hallhatóan nevetnek egymáson az emlékek, amikor elernyed a szív és a tiszta ágyon megpihen, hogy a történet szabadon tovább álmodható lehessen, újrajátssza magát … Olvass tovább
Ítélkezni Mielőtt elítélnék másokat lassan magamba nézek csont fehér kezeimmel venyigét hessegetek , hogy ne verje ki szemem félig ébren félig holtan , míg a rög szívemben olvad talpam érdes nyomára nehezedik a földi zuhatag. S kapkodok ide oda míg vállamon hasad a ruha szemem íriszében vak folton bölcs tekintetek majd arcom elé kapom kezem … Olvass tovább
Szabad vers Magam gyártotta börtönömben külön világ, lebegő felhő voltam, láthatatlan erő, szabad gondolat. Lelkem gyártotta a fény melegét, az ész körém csavarta a jéghideg valóság minden apró kis jelét. Játszott velem a pillanat, mindig rám csukhatta az örök mesét. Becsapott sokszor a léha perc az is csak játék volt, nem is igazi csak kifosztott, … Olvass tovább
BALATONI NYÁR Rám köszönt a gyönyörű hajnal, Ablakomon kukucskál Fénylő napkorong, Fejemre húzom takaróm, Kicsit bóbiskolok. Kinézek, ragyogó fények, Táncolnak a falon, Álmosan pislogok, Csodás káprázatok! Szememet dörgölöm, Kiscicám nyávog, Hosszú volt az éjjel, Most már nagyon éhes. Gyorsan kelek, megetetem, Aztán kávét főzök. Ma szép idő lesz, jó a kedvem! Kirándulni megyek! Balatonvilágos, 2017. … Olvass tovább
Csillaghullás Ében horizonton, fényködben villanó, hullócsillagok,:villámként suhanó, tündöklő rejtélyek, távol messzeségben, augusztusi éjben, szikrázó fények. A mindenség ragyogó, szép színjátéka, égi ösvényeken, fenn a magasságban. Elbűvölő látvány, távozó nyár éjén lélekemelő és csodálatos élmény. Schvalm Rózsa (2012-08-12)
Nevednek Ünnepén… Nevednek ünnepén én mit adhatnék? Szőjek néked Csillagokból koszorút? Hívjam Tavaszt, mely virágot fakaszt? Nyári napsugarat, mely lágyan simogat? Magányos utadra készítsek házat, Hová betérhetsz, ha lelked elfáradt? Ahol madár dalolva ébresztget? Tessék, adom mindezt, itt a Tündérsziget. Mit adhatnék még, mit senki nem adott? Én magam adhatom, s ezt, két zöld szemet. … Olvass tovább
Mert,… Sohasem lehettem győztes, csak a vesztesek közt nyertem meg az első helyet. Mert gondolatban, magamat, nem gondoltam okosnak, mint mások. Kik azt hiszik, hogy csak ők lehetnek itt a valakik . A gyerekem itt sosem volt kiváló, bár sokban a többitől kivált ő, de nem volt semmi cafrangom. Gazdagokhoz nem tartozott a családom, az … Olvass tovább