Elvirágzás… Hervad a liliom kelyhe már, töve körül fojtogató a nyár, s szirmai mélyén haldokol a még zümmögő méhpár. A napraforgó bús fejét, aszott szárára hajtja le, s a kerti-tündér illanó lelke holt lombokat szór szerteszét. Hófehér szirmok szitálnak, születik a bársonyos hólepel, s egy rózsa az örökzöld avarban pihen, mint karmazsin tündér haj- fonat.
Örökké élni „Én miért ne járhatnék égbe? Az ártatlan felhők fölébe, Hol panaszaim, nem hallja más. Én miért ne sírhatnék bárhol? Míg nem számít közel, s a távol, És dalomba bújik, az utolsó vallomás. Én miért ne szakítsam láncom? Hisz mindmáig járhatnám táncom, De ma jött el értem, az utolsó utazás. Hát miért fekszem én … Olvass tovább
Mécskanóc Mi gyújtja még az ajkad égi szóra e mélysötétben forgó sárgolyón? Csupán a mennynek síri álma szórja le rád a titkot, biztató mohón. Már egyre tágabb űrt feszít a lélek, miközben újra önmagán kacag; mivé lesz, hogyha összeroppan s végleg legyűri majd az egyszerű anyag? Levettem minden harci maskarámat, úgy állok itt, a szótlan … Olvass tovább
Űr-lét Űröm betölti az Úr mint láthatatlan húr, mely megfeszül,ha sátán dúl, ki felépített várat lebontani készül, mit évek alatt az Úr emelt bennem. Legyőzi a félelmem gyengeségem, erősségem által fejem felemelem, mi fáj azt elengedem, húrom szikládon megedzem.
Nyár utó-szó Még egy kicsit nyár lehetne, Minden mosoly szülőhelye, Kicsit spicces sötét éjben, Megtagadni minden kételyt. Szeretnék még eltévedni, Gondtalanul tévelyegni, Lejtős- dombos Budapesten, Mielőtt már ősz sejlene. Jó lenne még egy- két hónap, Mehetnénk még hévvel hosszan, Végtelen a Duna mentén, Mintha örökké csak mennénk -mennénk. Szeretném még elképzelni.. Dombos tájban merengeni, Mintha … Olvass tovább
Nyár… pihenés… magány… A tanka csokrot eredeti Bashó féle stílusban írta meg a szerzőpáros. Hajnal, hűs illat Terjesztő. Virágillat. Méhrajok jönnek. Hamvas éjnek évadján, Rám talált a bús magány, * Égben vadgalamb, Alatta pacsirta had. Felhőtlen-kék… ég. Otthonomig elkísért, Már nyúlt volna kilincsért. * Virágillattól Bódult a rét és mező. Vaddisznó legel. Fejbe vágtam ernyőmmel, … Olvass tovább
Fabi csupa szem és csupa fül Fabinak kell mindent látni és hallani. Nem lehet „csak úgy” bármiből kihagyni. Gondold meg mit mond a szád…ne reménykedj abba.. Hogy Fabi odább van…és most úgy sem hallja. Hallja ő,sőt hangosan trombitálja… De akkor már késő…bármit mondhatsz neki… A hallottakat újra ismételi. Fontold meg hát kérlek..mit akarsz mondani. Romlatlan … Olvass tovább
Elveszett Távcsőbe nézni, de nem látni a jövőt Csak a szívekbe vésett hatalmas pörölyt. Rengeteg a szerény, Gazdag az elméje, mégis szegény. A szótlan csend is lehet ellenfél, Túlértékelik az emberek szerelmét. A céltalan utakról ne véssünk szobrokat, A felesleges emlék így nem fojtogat! Elveszett az, aki a hibákon nevet, kit dacból éltetnek bizonyos szerek, … Olvass tovább
Félelmeim félelmeim, már nem magamra célzom van két gyerekem egy lányom és fiam, most még Ők középkorban vannak, és négy unokám van, akikre gondolok féltem őket, mint a mai nemzedéket fiatalokat, mert a föld rezgése magasabbra emelkedett, hogy Ők hogy bírnak ezzel lépést tartani e gyorsulásban utolérik e vajon magukat, vagy legyőzi őket az idő … Olvass tovább
Villám-lovas Csendes eső csepeg, hallatszanak neszek, Szellő szép dalt fuvoláz, lepke lágyan lebeg. Nap mosolyog, szeret, szivárvány híd-veret rágörbül a rétre. Nézz fel most az égre! Gyí lovam, gyí, Betyár, én lennék a huszár! Alattam egy tiáltos hófehér mén, táncos. Napparazsat eszik, gyöngyharmatot iszik, átugrik a szivárványon, míg számolok tízig. Gyémánt szőre ragyog, takarja a … Olvass tovább
SOKAKNAK, AZ FÁJ Sokaknak, az fáj, ami megtörtént Nekem, sokkal inkább az, ami nem Vágyódtam rá sok hossszú éven át de mégsem valósult meg egyik sem Ki tehet róla, mondd,kinek a vétke? Ezt megfejteni sohasem lehet Mindig remélni, csak álmoknak élve, felborította minden tervemet. Tanultam volna, hogy több lehessek, de dolgozni mentem, kellett a pénz! … Olvass tovább
Őszi vigadalom Szégyenlős vadkacsák rejteke a nádas Kitekint némelyik, borzolva a háta, tollát szellőzteti a piros csőrével itt-ott bele-belecsíp érzékeny bőrébe Langyos napsugárral köszöntőt mond az ősz, koccint vele a nyári emlék s harsogóan bősz, örömében megérett a barna gesztenye, nyughatatlan, izeg-mozog a sárgás levele. Megérett a szőlő, bőre tele nedvvel, kívánatos csókba gurul a … Olvass tovább
Kanizsa József író, költő, a Kultúra Lovagja, Kőbánya Díszpolgára 75. születésnapjára, 2017. augusztus 27-re Szerencse fia vagy, áldjon meg az Isten, Körbe-vesz a siker, így panaszod nincsen. Munkádban jeleskedsz, többször kitűntettek, Amerre vándorolsz, becsülnek, szeretnek! Írók missziósa, jó kiszolgálója, Krúdy Író-körnek, hűséges titkára, Urunk adjon tovább, erőt, egészséget, Segítsd minden koron, ezt a kis nemzetet! … Olvass tovább
SZERET ENGEM Szeret engem az Isten, mert semmi másom nincsen, mi ne szívből való volna, s mi ne segítésről szólna. Nincsenek drága tárgyaim, csak földhözragadt vágyaim, de ezekkel én boldog vagyok, mert szeretem, ha adhatok. És nem mindig könnyű nekem, baj, féltés nálam is terem, gyötörnek százféle gondok, néha úgy érzem, felmondok. De az Isten … Olvass tovább
Konyhakerti móka A tavasz köszön, szellő száll, napsugara kertben talál. Földet forgat ásó s kapa, ágyásokban szép barázda. Babot vetünk: bokor s futó karós nálunk a befutó. Ültetünk még kaprot, krumplit, 'ágyba rakjuk' a cukkinit Sárgarépa, hagyma között; Így a légy nem élősködött Cékla magról került földbe, az uborkát fogja körbe. Fagyok után, szép májusba … Olvass tovább
Tündérország kapujában (Mesevilág) Tündérország kapujában csak egy gyertya lángja ég, közelebb megyek kicsit, megnézem gyújthatok-e még. Sorban állnak egymás mellett, mintha a gyertyák katonák lennének, amikor oda érek hozzájuk, mintha gyorsan körbe vennének. Elkezdik járni tüzes táncukat, kigyulladnak lángjaik maguktól, én meg csak ott állok középen,nézem őket,ahogy kitörnek önmagukból. Kezd egyre melegebb lenni,lassan próbálok Tündérország … Olvass tovább
IDILLI TÁJ Ülök a stégen, lábamnál halk csobbanás; odapillantok, mindössze egy villanás. Tűnik mélyben, viszi magával a Napot. Szemben zöld fenyők, magas hegyek lábánál sorakoznak, emlékképeim vigyázzák. Biztatón nyújtják egekig a holnapot. A Tündértó partján mindig béke honol; tudom, itt bármikor meglelem otthonom. A keményfa cölöpök időtlen állnak. Víz moshatja őket, türelmes't rám várnak. Budapest, … Olvass tovább
Talán Nagy erre a huza-vona Maki színes csíkot vona. Az oszlopon maradt nyoma, A végére nyelvét nyomta. Ez volna a huza-vona? Vagy talán a G…r V..a? Balázsi-Etel
Új kenyér Mily boldog nap az új kenyér ünnepe, az egész évi nehéz munka gyümölcse. Földjébe a gazda új barázdát hasít, vigyázva, mezítláb járva friss hantjait. Bocsánatát kéri az Anyaföldnek, mert testét most ekével sebzi meg. Boronával szépen elegyengeti, piros búzamagnak ágyát készíti. Ünnepi abroszba mélyen benyúlva, belemarkol az áldott búzamagba. Veti a magot, széles … Olvass tovább
Amadeus Electric Quartet – Carmen (Habanera) – YouTube A szép nem… A szép nem figyelmét kerestem, kik adóztak jobban mint reméltem, ifjúságom lángoló hevében. Dalaimat olvasgattam nekik, amiktől meglágyult a szivük fenékig. a szerelem vágyódó öleléséig. Suttogtam varázslatos szavakat, Miktöl megnyíltak a szűzi ajkak a boldogságos rózsa bimbajak. Hej ! de régen volt mindez, csak … Olvass tovább