Feltámadás

Feltámadás Egy nap sétáltunk a temetőkertben Te hangosan ugrándoztál Copfjaid az égbe szálltak Megállok a sírodnál Szívem békét talál Találkozunk majd – egyszer (f)eljön a nap-gyermeki egyszerűséggel veled együtt – támadok fel

Nem fényes már a varárnap

Nem fényes már a varárnap Az éji részeg nesz megzavar, felébredt bennem egy új nap úgy, mint a szél mikor dülöngél, a szaggató mélységek felett. Kicsit ijesztő a lopakodó köd, nehezen, szennyesen száll föl. A bánat mélységes mélyén nem fényes már a vasárnap. Kellene csak egy napsütéses óra , lehullana a fekete lepel rólam, összehajtogatatott … Olvass tovább

Nagymamámhoz

Nagymamámhoz A régmúlt időkben kissé elidőzöm, kereslek téged, emléked őrzöm. Mennyire szerettél, becézgettél engem, könnyeim ma szétgurulnak a hideg sírhanton. Hatvanhat évnyi idő, ennyi jutott neked, tucatnyi volt csak mit együtt tölthettem veled. Hányszor fontad be a hajam varkocsba, mit gyakran csak sírva tűrtem a kócokkal dacolva. Te indítottál útnak óvodába reggel, s meleg étellel … Olvass tovább

Az emlékek visszajátszása

Az emlékek visszajátszása perszonális anamnészisz kereteit öleli fel. Ez azt jelenti, hogy saját magára emlékszik vissza az ember. Ilyenkor bekapcsolódik a kontextusba a tudattalan, és legfőként a Self. Az emlékezet körforgásos szerkezetű. Kiindul az új emlék „A”–ból, és a régi emlék ugyanott szerepel „A’’ címén. Az új emlék lefut egy kört, és régi emlékké válik. … Olvass tovább

Őrizlek

Őrizlek …ahogy nagyanyám meséit az a csatos könyv mit hat évesen tett elém anyám még tévesztve a betűket – olvastam hosszú téli éjszakán …ahogy levéltenyér őriz esős őszi napon nyárról maradt langy sugarat s hunyt pillái alatt a tavaszt …ahogy eresz száraz torka az éltet adó vizet s irigyen rejteget kortyot hazudik – száraz szájú … Olvass tovább

Gyászodban…

Gyászodban… Meggyógyul a lelked, meggyógyítja az idő. Bánatod zsákjában lelked nyöszörög. Gyászodban, magányodban, vonszolod magad, reményed sincs talpra állj hamar. Sajnálnak mások, s te magadat. Bizonytalan vagy a mindennapokban. Fohászod száll az égbe, bele a világba. Kéred, nyugalma legyen lelkednek végre. Ahogy szerettek, szerettél, úgy nyomja lelkedet a sok emlék. Tudnod kell, mondom: élők az … Olvass tovább

Halottak Napjára

Halottak Napjára Hajlott hátú öreg néne, kiballag a temetőbe, papa meghalt már egy éve, mégsem vett ő búcsút tőle. Mégsem vett ő búcsút tőle, szívében mindig ott ragyog, magára hagyta kis időre, őrzik lelkét az angyalok. Őrzik lelkét az angyalok, néha hírt is kap felőle, anyuska ne félj, jól vagyok, én csak elmentem előre! Ha … Olvass tovább

Csend

Csend Ócska, levetett ruha a világ: szétfeslett sebekben varrás mentén legelnek az értelmetlen, cafattá rendezett percek megkeményedett nyelvet öltenek a lehajtott-bús fejekre. Csend. Csend. És csend. Meg sem fogható mocsok, iszonyat a rend, a miért s a hogyan? Érthetetlen-messze került a szent elegancia, átlátszó kirakatában rongyokban játszó külalakok foszlanak el. Csend. Csend. És csend. Várakozástól … Olvass tovább

Lakótelepi románc

Lakótelepi románc ( Feri és Kati története) Mért mondod mindig azt hogy nincs időd Amikor folyton erre jársz? Csak azért teszed meg e kerülőt Hogy engem láss… Karodon ring a kis fonott kosár Cipellőd úgy kipeg -kopog Csinos nő ilyen ha piacra jár Szivem dobog. Egy rózsát majd ledobok Felveszed ha gondolod Kinn állok erkélyemen … Olvass tovább

Könnyek szerteszét

Könnyek szerteszét Eltűnődik a roskatag idő, rozsda párnára hajtaná fejét. Bágyadt pillanat, sápadó fényben mélabú hever s könnyek szerteszét. Puha talpakon jár most a lélek, a napsütésben már a fagy remeg, a vén égbolt is nagykabátot ölt, s szándék mögött csak gondolatjelek… A bolyongó fény szürkeségbe fúl, a játszma véges, tudjuk, elveszett; kapaszkodnál még a … Olvass tovább

Zavaros türelem

Zavaros türelem Összezavart forró érzékeid szíved könnyen meglelik bőrödön átlátszó vérerek tágulnak , s egymást égetik. Belső tűz mi éget gyakran a lét csábító formáiban feléd fordítja hevült arcát gyanútlan szívedbe sarjad . Egyszerre jön szakadatlan egymásba forr konok harcban , áthevült melleden füst szag arcod ráncai mind balgábbak. Egy -két meg nem gondolt ige … Olvass tovább

Az otthon

Az otthon (Örkény István azonos c. egypercese alapján) Alig volt talán négy éves, sötét haját copfba fogta, cserfes, élénk és beszédes, amit gondolt, kikotyogta. Emlékei elmosódtak, ami ott volt, természetes, távolban fények villództak, nem tudta, ez mily végzetes. Anyja átkarolta lágyan, hangja remegett, sírt is tán : “Ott a vonat… Rózsaszálam, hazavisz, még ma délután.” … Olvass tovább

Felület

Felület Amikor a kezed megtudja markolni,akkor az a szorítás olyan igazi. Lehet sima vagy görcsös, öreg és fiatal, mind egy felületként formálódik a szemedben. Letisztult sóhajok jelzik vele vagy. Azt a készt kincsnek neveznéd, de nem mered még elnevezni, túl törékeny számodra, hogy neve legyen. Nem árul semmit a mosolya, nem árus ő neked! Ő … Olvass tovább

Nem késik

Nem késik Múlik az éj, dereng a szép Hajnalcsillag, ne késlekedj hát, mert a hajnal felvirrad. Közel az a Nap, az Úr eljön, nem késik, várja türelemmel, hogy a hit megérint. Tűznek, s ítéletnek a napja lesz akkor, Ég – Föld elmúlik, s mind, amit ember alkot. Lángok közt megolvad, és elhamvad minden, őrizd szívedben … Olvass tovább

A zászló lobog

A zászló lobog Múlt mára majdnem elhomályosodik, Jelenből múltba nézni lehetetlen. Emlék enyhén él elmékben, szívekben, Szétröppenve szó szóval csatát vív. Józan ész nagy tömegben megbújik, Gondolatuk hullámzik, mint a tenger, Porból üveges szemek néznek csendben. Isten látja, ember nem változik. Gyűlölet gyűlik, nagyra nőtt most hangja, Múlt meglapulva köztük vánszorog. Emberek száját imádság elhagyja. … Olvass tovább

Fáj

Fáj Álmomban sírva láttalak, szemedet lesütve mondtad fáj, mert megbántottalak szívem könnyei csorogtak. Arcodat hosszasan néztem, egy szót mondtam éppen, mit meg sem hallhattál, álmaim ködében ott hagytál. Fáj. Kondoros 2017 október 27 Oláh Péterné Jantyik

Az időnek elmosott partjain át

Az időnek elmosott partjain át Égig ér a tenger, a lángokból A kín hangjai nyögnek jajszavakat. Az utolsó hangoknál, az óra megakad. Az időnek elmosott partjain át, Lángba borult szemmel nézel, És én ugyanúgy nézek rád. Utolsókat ütötte a percmutató, Meghal a tudomány, vallás, Csak tűz van idekint. Számomra már csak te létezel, És miattad … Olvass tovább

Sírkertek kapuja

Sírkertek kapuja Sírkertek kapuja sarkig ki van tárva, A sok halott lélek a látogatót várja. Jönnek az emberek nagy csokor virággal, Lelkek táncot járnak őszi napsugárral. Megcsillan a napfény egy-egy síremléken, Szomorúság lappang emberek szívében. Szeretteik sírját szépen kipucolják, Bús emlékeiket egymásnak elmondják. Minden ember kimegy most a temetőbe, Ez a szép őszi nap nem … Olvass tovább