Hegedű hangrések

Hegedű hangrések Sosem vagyok egyedül,hiányban, valakik éppen most reám várnak , többnyelvű hangok ,ízek csodája megnémult igék, tettek vibrálása. Csenddel zörögnek fájó érzékek virágok ,madarak fákon, s a tövében lekapart falak, lecsorgó vakolatok nyikorgó ablakok ,lelakatolt ajtók. Mennyei hangok átlátszó kék égen mind velem vannak társas körömben hallom hangjukat lírai szenvedéllyel minden esemény egy külön … Olvass tovább

Szilánkos szikra

Szilánkos szikra Ezer szilánkra bontottam magam. Megfejtenem kellett, miért is élek. Azért sodor az élet, hogy célba érjek. Ha kinyílik az égen az a keskeny út, zúg, morajlik a kék a fellegeken túl. Mindig parázs voltam, varázsoltam, magamat kék szikrákra bontottam. Előfordult sokszor, hogy játszottam álmokkal, mi átfordult a valóságba. Mikor az ősz levelet gyűrt … Olvass tovább

Fasirató

Fasirató Kivágom a fámat, ahogy meg van írva, úgy döntöm a tőkét, nyökögve és sírva. Virága elvetélt, szúrágta a törzse, meddő lett a lelke, ezért nincs gyümölcse. Ő is nyögdécselget, ráreccsen az égre, nem sokáig bírja, hajlik már a térde. Megvillan a fejsze, lecsapna az ágra, beszorul a fűrész és minden hiába. Megkéri a szellőt … Olvass tovább

November

November Halott szelek tarolnak a síkon, A pusztuló világ csendesen sír, Erre a kórságra nincsen gyógyír, Versét e furcsa hónapnak írom. Meghal az ősz, s tovább nem bírom, Fekete madár szárnyán kel a hír, Élet s halál közt leomlott híd, Boldogság, szeretet okozták kínom. Hatalmas viharok szele morog, Lábunk alatt papírvékony jég ropog, Majd porrá … Olvass tovább

Megszökött érdekek

MEGSZÖKÖTT ÉRDEKEK Mint meglökött vakok, köd borította reggelek inogni kezdtek, s vén hegy-aggastyánok göcsört-markából kiengedték – hadd menjen – az újszülött napszakot. Ereszek szakálla alig várja, hogy lapuló gyilkosok titkos jelszavára hegyes jégtőreivel ledöfhesse áldozatait, s akkor átléphetetlennek tetszhet az adott Idő, is akár a Sziget, s a megsebzett égbolt narancsok gerezd-szeleteit, rózsák sziromváltozatait bontja … Olvass tovább

A sértődöttek dala

A sértődöttek dala (vidáman, feszesen, kissé gúnyosan) Félre siklott életem, kár, kár, kár. Nincsen nekem sikerem, ájj- ájj- ájj. Ki a hibás ezért hát? Háp, háp, háp. Az eszesek megmonnyák, meg- mony- nyák! Cúna, gonosz ellenség, fúj, fúj, fúj. Mért van neked szerencséd? Hujj- ujj- ujj. Biztos csaltál mindig is, rot- hadj szét, elloptad a … Olvass tovább

Deseda-tó

Deseda-tó Szinte ragyog a Deseda-tó víztükre, Hogy elragad látványa, én nem tagadom, S míg zöld szemem a hullámzó fényt fürkészi, Felette lélekszárnyam szárnyal szabadon. Gondolatfátylam lassan elterül, hosszan, A csillogó víz, a part magával ragadt, Úszom nyugodtan nyugalomuszályomon, Közben kezemben tartom a kék madarat. 2017. november 20.

MIÉRT FÁJ NEKEM

MIÉRT FÁJ NEKEM ki érti mért görcsölök engem se ölnek s én sem ölök mások lövik halomra egymást tömegsírt is csak más nép ás mért vagyok hát boldogtalan érezhetném jól is magam mások kínja minden szenvedés fáj pusztul ember pusztul a táj lelket szépet gyilkol e kor nem nyughat a béke sehol fölényesen menetel a … Olvass tovább

Utolsó rózsaszál

Utolsó rózsaszál Csupasz ágakon szél pihen rózsa virít eső áztatta földben a kis kerti pad melegre vágyik felhő mögé bújt a napsugár is Sárga avar fedi a pázsitot télre jár, az ősz is elfutott füst karikák a házak felett az utolsó rózsa szál megremeg Körötte alszik a természet egyedül van, fázósan didereg várja a felkelő … Olvass tovább

Érzések három szótagban

Érzések három szótagban… Álomszép éjjelen figyelem lépteid, szunnyadó hajnalon az érzés beterít. Kinyújtom kezemet, simítod tenyerem, csókodnak méz ízét szám szélén elkenem. Perzseli bőrömet sóhajod gyönyöre, pulzáló ritmusunk terheit cipeli a Göncöl szekere.

Folyóparton

Folyóparton Ragyogóan süt az őszi nap Könnyű szellő lengeti a hajad. Sétálgatunk lent a folyóparton, Vitorlás suhan mellettünk a tavon. Kéz a kézben lassan sétálunk, Egymásra nézünk, s egy percre megállunk. Szorosan átöleljük egymás derekát, Szerelem sugárzik az arcunkon át. A vízen hattyúk úszkálnak szépen, A part mentén hajók állnak a révben. Mi meg sétálunk … Olvass tovább

Az erdő halk szava

Az erdő halk szava Halld meg, mit az erdő súg, Azt, mit a szél eléd fúj. Halld, hogy dicsekszik a fa, Mily nagyra nőttem ma. Szél fújja át levelem, Minden koszt leverek. Ha eső hull, szidod az eget, Ne tedd kérlek, én így eszem. Hidd el szépen, hasonlítunk, Víz nélkül nektek sincs kiút. Ha élni … Olvass tovább

Terített asztal…

Terített asztal… Egy téli, fejedelmi vacsoráról, tankában írt a szerzőpáros… Alkonyodik és Bátrabbá lesz a sötét. Éjjel, oly\’ fagyos. Napok óta nem eszek, Számba csak vizet veszek. * Róka oson a Neki oly\’ magas hóban. Orra izgatott! Lakodalomba megyek, Hogy jót és nagyot egyek. * A környéket még Vékony köd is takarja. Az éhség, nagy-úr! … Olvass tovább

MÉHECSKE

MÉHECSKE Bókoló kis virág kelyhén… Döngicsél a méhecske, Szorgalmatos munka révén… Lesz majd finom mézecske. Még mielőtt esteledik, A kaptárba hazatér, Kipakolja amit gyűjtött, A lépbe még belefér. Nem tudja a szegény rovar, Hogy az ember elveszi… Mert a finom édes mézet, Ő is nagyon szereti!!!

Szent Iván éjjelén

Szent Iván éjjelén Csodálatos éjszaka volt. Együtt táncolt élő és holt. Ördög az angyallal, Élet a halállal. A hold ragyogott teljes pompájában. Karcsú lányok jöttek lenge ruhákban. Körtáncot lejtettek a tűz körül. Talpuk alatt tücsök hegedül. Ősz öregek történeteket regélnek. Álomszép tündérmeséket. Férfiak zendítenek egy nótára : Isten adja áldását Szent Iván éjszakájára.

Lélekatomok

Lélekatomok Lelkem darabjait szétszórtam e világban, testem hiába van selyemben, bársonyban… lélek nélkül a létezés fabatkát sem ér, mint tetszhalott… Ki vagyok? Az Én merre van? Össze kell terelnem szerteszakadt lelkem, fájó, bús dallamok surrannak belőlem, lélekatomok suhannak, keresik az utat, meg fogják találni… én hiszem, elhiszem.

Lehűlt a levegő

Lehűlt a levegő A kora reggeli órákban, Még nincsen nagy meleg; Ezért magamra is hamar, Meleg pulóvert veszek. Akkor már nem fázom, Mert magamra öltöttem, Így hát rögtön tudom azt, Nagyon jól döntöttem. Minden reggel ilyen lesz, A korai ősz hideggel jár, Nyugodni tér a kánikula, S lassan búcsúzik a nyár. 2017.08.25.

Alkonyat

Alkonyat    Ülj mellém! Csendet nem ígérhetek. Még sirályok pörölnek vadkacsák énekével. Látod? Egyre álmosabban mozdul a víz. Szelíd hullámain a felébredt alkonyat lépdel.   Hallgasd, milyen lágyan suttog a nádas. Érzéki táncot jár a csábító széllel. Felhők ölelik a lenyugvó napot. Szakadt fátylukat festik meg fényével.   Letekint köztük a szürkülő égbolt. Súlytalan lepel … Olvass tovább