Holdsarló ideje Lesarlózta a Hold az Ég csillagait, kihalt, üres lett a mennytelepi határ – immár (ha mesélnél) lejutnak szavaid, rekedtes, tört hangod éjkékből kitalál. Emberségről regélj, bátor puritánról, ne arról, ki önhitt, gőgös és fölényes – perzselj meg erőddel abból a világból, kiégetni lelkünk, mert túl pörsenéses és jóllakatni végre, hisz… szeretetre éhes. (2017. … Olvass tovább
TISZTÍTÓVÍZ Parányi falu a térkép egyik sarkán. Nevét nem tudom, ha tudnám sem mondhatnám. Azt hiszem, szükség van az inkognitóra. Az itt zajlott sztorit nem verték nagydobra. Szelíden csorduló tiszta vizű patak Kígyózta a falut át a kertek alatt. Patak menti utak mentén házak sora. Itt lakott a helység néhány száz lakosa. Ezüstös szalaggal általszőtt … Olvass tovább
Éjszaka Hold ingája suhan felettem. Túlragyog minden csillagot. Holdfényt iszom vizes pohárból. Lágyan osonnak halk zajok. Gyászruhába öltözött szobám. Árnyak szövetét átszabom. Hűvös esőként hullik az éj. Tócsákba gyűlik arcomon. Magányomról mesél az óra, ezért időnként felzokog. Párnák ölében rejtőzködnek álmok, vágyak, és hajnalok.
Téli beszéd Gyere csak tél, de lassan kérlek. Tőlem ne félj, hisz tűzben égek. Add a lángod, amennyid van, Tábortűzet varázsolj, fakó napjaimban. Gyere csak tél, de lengén, kérlek, Megne sértsél, bennem mindent. Érintsd a bőröm, közben kábíts, Ekközben a \’\’ hőst\’\’ meg ne állítsd! Gyere csak tél, nesztelenül kérlek, Néha szendén, benned elvegyülhet- A … Olvass tovább
December anziksz Csontváz jegenyefák hajolnak a szélben, gyömbér-sárga alkony rácsurog a tájra, gyöngyszemként megcsillan a lenyugvó fényben, majd rácseppen csendben karácsony havára, jégrózsák csipkéi kristályokat csenget, tovatündökölnek apró szilánkjai, csöppnyi cinke gubbaszt, apró reményt reszket, ékkőként ragyognak fagynak virágai, rőzseujjakkal a fák csipkét horgolnak, füstöt böffent a Holdra csöpp ház kéménye, jégpalástja csillan eltévedt vándornak, … Olvass tovább
Mindhiába Virrasztanak egybegyűlt felhők az égen, tornyot emelnek, aztán mind szétszéled. A mennyei úton szellő söpör végig. Egyszer rád találok, vagy egy angyalra, kihűlt csillagra, kihűlt kék parázsra. Az élet többet vett el, mint amit kaptam, épül az elme által a pokol szép lassan. Mögöttem zsoltárhangban megbotlott a remény. Ünnepeken is fagyos a csend, ha … Olvass tovább
Engedj el nem ezt ígérted Jeruzsálem forró nyarában, mikor a siratófal előtt próbáltam megérteni a hosszú szakállak mormoló imáit s próbáltam összeszedni morzsáit mit még őrzök a gyermek-lélek esti szófogadó összetett ujjacskáiból a kövek közé kapaszkodó folyandárok oxigén éhsége jajgatott, s néhány szó is felsírt a hosszú barkók között, furcsa volt minden, negyvenöt celcius fok, … Olvass tovább
Múló, röpke percek Az ég oly tiszta kék, sugárzó a Nap, halkan szél dúdol a kopasz fák alatt. Méla léptekkel ó esztendő ballag, múló, röpke percek megszámláltattak. Hullámzik mögötte zúgó tengerár, jövő – hozz csodát, a szív repesve vár! Melyben a világra öröm, béke száll, legyen a holnap egy új korszak nyitány! Schvalm Rózsa (2017-12-27)
Karácsony ünnepén Sietve szeretet szétszóródik, Elesett elesettet vigasztal, Éhezőt nem veri a balvégzet, Gazdag, szegény között nincs válaszfal. Sokaknak orcáján boldogság-máz, Mit pironkodva fed gyertya fénye, Most nem gondolnak másra, csak jóra, Szeretetről szól szívük zenéje. Ölelik, kit előtte bántottak, Míg felcsendül a karácsony-ének, S amíg ragyog szeretetnek fénye, Fekete lelkek is hófehérek. 2017. december … Olvass tovább
ÁTMENETI LÉT Hitvány napok hogy zuhognak! Múlttá illan röpke holnap. Csak félelmem szűnhetetlen: nyomtalanná válok majd a végtelenben… Csupasz falak, csönd köröttem. Lélek, szándék meggyötörten… Lelkem végül görcsbe rémül: tűz-virágom, szűk világom elsötétül. Vacok-csöndben gémberegve hül a tett, a vers szerelme. Hitem csekély. Dadogva kér, vacog a vágy: Jaj, élet, így véget ne érj! Nem … Olvass tovább
Szavak szeretetét. Karácsony reggelén írni szeretnék, ….és olyan szépet. Talán nincs is olyan szó, mivel megköszönném néktek, ki olvasod versem, közelben, vagy messze tőlem,…Talán nincs is az a szó mivel kifejezem, milyen sok boldog percet küldtetek nekem.Cserében az égre rajzolok egy nagy szívet, neked és mindenkinek, egy jel mi viszi hálám üzenetét, a szavak szeretetét. … Olvass tovább
VAN EGY ÁLMOM Biztonság és béke, bölcs, megfontolt tettek, Oltalmat remélő gyönge elesettek! Legyen ez az újév különb, mint az átlag, De ne hazudozva szép statisztikákat! Otthonra leljenek megpihenni vágyók, Gazdátlanodjanak el az aluljárók! Úgy szeretném hinni, van még emberség is, Jól megfér majd egymás mellett vallás, tézis, Éhínséget, nyomort filmarchívumokban Vetítenek csupán: lássuk, hogy … Olvass tovább
Szárnyalj hát hülyeség Szabadjára engedem ma hülyeségemet, szárnyaljon, mint a madár, messze űzze, hogyha van, minden rossz kedvemet. Repülj, száguldj minden felé, magas bércre fel! Hozz örömet, vidámságot, minden szívbe el! Mindeneknek van határa, de neked ne legyen! Nem szorítlak kalitkába, s másnak sem engedem! Minek nekem a józan ész, ha így minden oly vidám? … Olvass tovább
Unokámnak Mackó Marci hinta lován, Gyí te lovam, gyí paripám! Cirkál magasan a széllel, Játék repül szerte széjjel. Szárnyalnak a felhők között, Ugrottak szivárvány fölött. Marci büszkén ült a lován. Gyí te nyargalt át a szobán. Nem is sejti, nagymamája, Mily féltően néz reája. Mire este köszönt kedvet, Marcikám már elszendergett. 20171111
Kötődés Szentkarácsony éjjelén Gyula város főterén ragyognak a csillagok, felnézek én a kék égre itt lehetek megint végre szememben öröm, könny csillog. Hajdúszovát. 2017. 12. 14.
Az én adventem Várakoztam félve, a másodperceket duplán átélve, szerettem volna, hogy maradj. Elmentél, mert hívtak s oly sokan vártak, földi küldetésed bevégzettnek láttad, nem mondod már többé a száddal pajkosan: megjöttél Melinkó, már vártalak nagyon, halálos ágyadon is dicsérted alakom: „kirakatba való vagy még most is angyalom”. Könnyed kicsordult szemednek sarkából, mikor meglátták szemeid … Olvass tovább
Karácsonyi álom Csak a lelkem mélyén él az ünnep a hétköznapok mindent kiöltek… Csak az álmokból tűnik még elő a gyerekkor, mikor karácsony jő. Titokzatos, sohase látott ajándékozó angyalok almát, aranydiót, mézes szíveket aggatnak a fenyőre díszeknek. Anyám beiglit süt és kávékrémest… számban ízek emléke éled. A fán csillognak ezüstös gömbök, a fél dióhéj, mit … Olvass tovább
Nyakunkon az újév Nyakunkon az újév, már illik kívánni, Azon kívül, hogy marhaság bepiálni… Mert, „tajt elgyengülve” jó mindent kihányni? Ilyet csak a bolond tesz, meg aki lelki beteg, Mert egyik sem tudja, hogy jövő mi mindent rebeg… Viszont lemarad a mulatságról, mint fergeteg… Mondjuk már el igazán értelmesen, hogy mit akarunk, És, hogy ez … Olvass tovább
Éji vándor Éji vándor ki az utcákat rója, sápadt Hold fénye az oltalmazója, lopódzik kietlen sikátorokban, rongyos csuklya rejti őt a mocsokban. Reszketeg kezében egy Bibliát tart, űzött vadként figyel,nézése zavart, Uram kérlek !-adj hitet,és új reményt, adj szegény csavargónak még egy esélyt. Egy otthont adj nekem Uram!-egy lakást, hol a kandallóban izzik a parázs, … Olvass tovább
Petróleum lámpa, de gyönge a lángja Én a leckémet még lámpánál tanultam… Gyakran a lámpa is,én is elaludtam. Gyenge volt a fénye, lobogott a lángja— A villanyégőnek sehol nincsen párja! De akkor még hozzánk nem volt bevezetve, Ötös lámpa fényénél… tanultam sok este. Amikor nem volt már petróleum benne… De még mindig sok volt az … Olvass tovább