Az élet bábjátéka

Az élet bábjátéka Ismét eltelt egy év, és ugyanúgy nem kímélt az idő, éreztem, miként sorvad el szívem, ahogy újra kinő. Láttam nevetést, örömöt arcokon, mely mart legbelül, azt is, ahogyan falatnyi mosoly könnycseppé szenderül. Voltam büszke, szüntelen repkedő sas madár, kit olykor térdre kényszerített egy szeles nyár. Vívtam harcokat, éreztem lágyan simogató kezet, láttam, … Olvass tovább

Málna néni és a Zabgyerek

A falu főutcájának végén, a vasútállomás előtti utca sarkán lévő L alakú épület utcafrontján ott virít a kétszárnyas bejárati ajtó felett a Nemzeti Dohánybolt felirat, a 18 éves korhatárra vonatkozó logóval együtt, mégis mindenki tudja a faluban, hogy a helyiségbe belépve a nagykorú állampolgárok háromféle szenvedélyük kielégítésére számíthatnak. Vásárolhatnak sajtótermékeket, dohányárut és palackozott italokat, sőt, … Olvass tovább

Keleten

Keleten Furcsa hegyek között, születnek csodàk – àlmok. Szàz ,és szàz féle ízzel,nemesített tudomàny. Édes ,s csípős finomsàgok. Melegben – fàknak lombjai alatt, szàjak szomjazva : Testet,lelket nemesítő nedüt isznak. Vàrnak még egy eljövendő csodàra. Repülő szőnyegen jàró, szellemek uràt. Elfàradt gyermekek. Ringó bölcsőben , baldahinos àgyban. Bàrsonyosan kellemes viràgillat terjeng. Régi uralkodóknak dicsfényei alatt, … Olvass tovább

ÉLNI KELL

ÉLNI KELL Egy üveg szekszárdi Kadarka érzem, hogy messze visz el. előre, nem hátra nézni, mert élni,s élni kell. mikor kezedbe vetted a sorsod, rögtön rendőr vitt el, miután kiengedtek, azóta másik figyel. főnököd veled ordít, de a cementet ő lopta el, mert élni, élni kell. hogy iskolatársad volt a besúgó, nehezen hiszed s hogy … Olvass tovább

Simaság

Simaság Lehorgonyozta fejét a perc, Megállt egy pillanatra, majd Továbbszállt. Összekoccant A pillanat és a pohár. Elgördült a hegy, csoda már, Visszafelé számol a naptár. Amit megéltél, a tiéd, De több is vagy, mint a lét, Nézve kóbor semmiségét. Kiderült a nap, arcát feléd Fordítja, fényárba mártva Lényed, örülve, hogy élsz. A mindenség körbeölel, Elhagyom … Olvass tovább

Eszeveszett eszperente

Eszeveszett eszperente keveset leveleztem eszperente nyelven ehelyett nem egyszer tejet lefetyeltem kertemben kedves ebemet kergettem kellemesen nevettem remek kenyerem eszem mely nem keserves de lehetne terjedelmes eleven szerelmem keresem de szemem elrejtette keresve sem lelem eleget ellenkeztem esztelen ellebbent felettem lelkem mely lelketlen neveletlen szellemek emlegetnek este gyermekemmel leszek szeretve reggelente

Színpad az élet

Színpad az élet Ma már csak árnyékot hoz hajadra szél vadul ringat táncoltat és lassan zenél kebléhez szorít részegen andalít , te csak hagyd ,várjad a jövő kalandjaid. Ne nézzél hátra hogy mi maradt még utánad senki sem hoz vigaszt már rég hagyd a szelet, hogy tépdessen már ne nézz soha hátra ,mert senki sem … Olvass tovább

Nem kértem

Nem kértem Nem kértem az első lélegzetet, csak a másnapos borotválatlan orvos durva mozdulata préselte tüdőmbe azt a marék oxigént mitől ráokádtam az anyámból lopott véres habot, és milyen lesz az utolsó lélegzet? vélhetően oxigén hiányos és majd nem lesz a közelemben egy részeg orvos, hogy hátba vágjon: – végy levegőt ha élni akarsz!

Visszatartott türelem

VISSZATARTOTT TÜRELEM Bár tudnám, hogy vajon meddig s miért? – Magam elé kellene állnom. Elzsibbaszt s önsajnálóvá tesz a Tudat: Egyedül vagyok s majd leszek! Önzőségekhez legfeljebb csupán részben van közöm! Jó volna tán érdemesebb, létösszegzőbb dolgok után iramodni: Barátok, közös ismerősök után a családi békességet újból felfedezni, s lehetőségek nyitott még-kapuin merészen bekopogni! – … Olvass tovább

Nyár

Nyár Lila Fényben fürdő alkonyati táj, Csendesen táncolva búcsúzik a nyár. Elfárad lassan, elfogy ereje, Lassuló táncához halkul a zene. Pedig az elején, hol táncra perdült, A tavasszal táncolt, vére felpezsdült. Frissen, pihenten ropta ébredőn, Táncolt a fénnyel erdőn és a mezőn. Egyre hangosabb lett közben a zene, Egyre gyorsabbra váltott az üteme. A forgásba … Olvass tovább

ÉLETMÓD VÁLTÁS

ÉLETMÓD VÁLTÁS /első rész/ Eltiltottam magam a kávétól, Gondoltam, jobb lesz a közérzetem, De nap ; nap után, csak tengődtem, Kócos álomba merülten. Doktor néni azt mondta, igyak kávét, Csak nyugodtan kis mennyiségben, Jót tesz szervezetünknek. Haza értem, rögtön főztem, Finom kávét,úgy mint régen, Kis cukorral, pici tejjel, csokoládéval. Boldogan kortyoltam kávémat, És most, olyan … Olvass tovább

Anyagiak

Anyagiak Pénz , csupán papírlap , fémdarab … A mában szüksége volt akkora pofonra , Mint amit tegnap kapott tőle ? Bűnnel teli tenyere, Épp olyan nagyot sújtott , tán utoljára, Mitől megtörten esett földre. Az embert öregségére , Saját érdekeiket nézve , Meztelenre levetkőztetnék, Mert az ilyen embertelen becstelenség, Épp úgy megvolt tegnap. 2018. … Olvass tovább

Az utolsó menyasszony

AZ UTOLSÓ MENYASSZONY Emlékkép a nyolcvanas évekből Ma a mán meg a jövőn, máskor máson töpreng az ember, ha vidám vagy komor. Emlék is csak rongyosra kopott vászon, akár a sokszor vasalt ruhafodor. Innét a nászon s az áldomáson: sárgult fátyol és száraz virágcsokor. vélt-fehérben egy régi állomáson vár nem érkezőre mint élő szobor. A … Olvass tovább

Az Éden királynője

Az Éden királynője Nekem Te már nem vagy idegen: királynőként trónolsz a szívemen. Palotánk lakói mind boldogok, sorsukat Te szíveden hordozod. S én vagyok köztük a legboldogabb: Veled látom ébren is álmomat! Szépséges, jóságos tekinteted ragyog szelíden Édenünk felett! Tiszapalkonya, 2016. július 14., 08:48

Tékozló

Tékozló Szomjas szellő meglegyintett, csókot hintett, leterített. Gomolyogva bodoritott, zokogása, elnémított. Hajnali pír, melegített, rezgő illat, elszédített. Hantok halma, búcsút intett, végső óra, felhörpintett Aludt erdő, aludt mező, faluvégi kis temető.

Álmok

Álmok Aludjatok álmok, még nem keltelek fel még álmodj Ringatlak, ne ébredj még maradj. Ott hol csendes az éjszaka, ott hol körbe vesz a szeretet szava. Ott hol szerető kezek ölelnek, ott hol szeretsz, ott hol szeretnek. Maradj kicsit még álomban, hidd hogy ha ébredsz, akkor is minden úgy lesz. S ha tán mégsem, vagy … Olvass tovább

ÍRTAM EGY VERSET

ÍRTAM EGY VERSET Írtam egy verset, azt hittem érted, vértem a sárban, látod, mivé lett az elmúlt száz év, bár kit érdekel, vártam a vágyra, hát vigyétek el! Nyitottam ajtót, nyilaztál orvul, piedesztálra emeltél-, csordul pár kövér vércsepp, s ott, hol űr tátong, világot véltem, ám csak egy nádcsonk és némi érc, vagy kopott kőszilánk, … Olvass tovább

Téli evolúció

Téli evolúció Most, mikor lassan megfagyok, s orromon lógnak jégcsapok, a hidegben írom versemet, a hóesés egyre betemet. Tollamat seprűre cserélik, fejemen vasfazék pompázik, belém fagy közben a gondolat, s nem folytathatom e sorokat….

…Fénykora és bukása

…Fénykora és bukása Indul lassú vagy gyors lavina, S ebből lesz az önző galiba. Ha elkap a hatalmi vírus, Fájdalma a gyarló virtus. Bízunk életünk még rendben van, Midőn szomjunk már olthatatlan. …csak még nem sejtjük, a fénykor és a bukás, egymással kézen fogva dukál, az élettel sorrendben áll… Azt, mi ma hisszük érték, jó … Olvass tovább