Várlak
Várlak Hajlik eső áztatta fák lombja ablakom alatt, fütyül a szél elhordja ajtóm elől a rongyokat, kapumat csapkodja viharos lég. Széttörve megannyi zárat élek én, de egymagam. És várlak reggeltől napestig, s várlak téged, mikor nem szabad. Minden éjjel érted kiáltok, s úgy zokogok, hogy szívem szakad. Süvít orkán, ledönti fáimat, s, ég szegélyén pirkad … Olvass tovább