Lelkem margójára Testem önmagam lezüllött motelja, Részeg sejtjeimtől hangos a panel, Tele van hányva szívem fotelja, Cigi-sárga bőröm nem igazi Chanel. Szemeim, mint betört boltkirakat, Létezésem rég nem hallucináció, Éjszakánként pár emlékem kimarad, Lelkem megkopott vers-illusztráció.
Csend Lelked mélyén üszkös romok között süvölt a szél, Ezer sebből vérző, reszkető szívedbe tép. Hiába kiáltod világgá a kérdést: mi lesz veled, Csak a szél hangján üvöltő, fekete csend felel. Viharfelhők mélyén születő villámok alatt, Mennydörgésen át senki sem hallja meg szavad. Szavad, melyet rémálomba zárt, fájó lelked kiált, Szélvihar fújja el, s csak … Olvass tovább
Szenvedély Ősrobbanásban volt testünk, csillagok csillagos égen, mint szirmok rét közepében, mint pitypang száll nyári éjben. Hintettünk világra reményt. Öledben csitulni véltem, vacogtam, jajongtam, féltem. Karod szívedre húzott, védett, szemedbe bújtam, s menedéked így lettem szíved őreként. Szerelem egyetlen csókban, lángolás vágyakban, bókban, egymásba bújva, rejtőzve, villámokba felöltözve, szerelmednek visszfényeként. Repültünk egyre, csak egyre magasba, … Olvass tovább
Virtuális boncolás 3. DOLCE VITA – (YGIRIMLÁYNSAH A) Mélyen a hasüregben Én kényszerből születtem, Hogy elkerüld a kómát, A jólétnek a kórját; Ez ám a dolce vita, Mit nem ismert egy szkíta. Ha túl édes az étek, Nélkülem kín az élet, Osszad be jól az időt, Mert ami egyszer kinőtt, Csonkban csak fantom marad, Kit … Olvass tovább
A vég kezdete Aszfalthéjú istentelen város, Betonszívű modern Bábel; tornyai a magas égbe szöknek, csúcsain a delelő Nap pihen el. Ott Ramman, Sirrus nem vigyázza már Marduk örök álmát, fekete arany istene mossa kéjjel pénztengerében lábát… …Semmi sem örök itt e földtekén, minden az enyészet ölébe hull. óh, az ember mindig nagyon okos, ha elbotlik … Olvass tovább
Tavaszi nyár Szitáló aranypor köröz a levelek között. Egykettőre átizzik a párában pangó Nap, fényét hinti az utolsó áprilisi napokra forrón, nincs már tavasz, nincs átmenet. Fészek felett lustán, kitárt szárny lebeg, szelek ösvényén madárfütty kóvályog. Fülsértő lett a zaj a délutáni csendben. Felhők csarnokában kristályok lebegnek, valahol szivárvány épül esőcseppekben. Megbabonáz, ellep a fülledt … Olvass tovább
Ravasz tavasz Március elejére eltűnt az összes hó, és bizony teljesen felolvadt a mezei tó. A rét virágai is elkezdtek szépen nyílni, s már akartuk a madarakat visszahívni. De sajnos hamar vége lett a tavaszi idillnek, mert nem örültünk a visszatérő téli hidegnek. Napokkal később a fehér tájé volt a főszerep, tehát vereséget szenvedett a … Olvass tovább
Egyszer volt bölcsességek Az ember életében sok mindent megnéz, s rájön, hogy az élet keserű, mert nem méz. Az ember életében sok mindent meghall, és ha már sokat tud, akkor hát meghal. Az ember életében sok mindent nem ért, legtöbbször éppen azt, mi is az, mit elért. Az ember életében sok van mit szeret, de … Olvass tovább
Fogadj el Fogadj el olyannak amilyen vagyok, így, hogy néha ok nélkül is lázadok, “érted haragszom én és nem ellened”, hisz élet nekem nem létezik csak veled. Szép Szerelmem, most nincs más dolgod, mint nékem eltáncolni a tűz-táncod, dolgod sem több, sem kevesebb, csak annyi, hogy tudj egy őrültet őrülten szeretni.
MEGJÓSOLT PAKTUM Késdobó kézből visszafelé egyre ritkábban származik segítség! Leszámol magával tettes a áldozat is! Kiszállásokkal hitegetik az ingyenélőt! Hetvenkedő ruhadarabok törésében már nem összerendezett formák, de szándékolt, búja kacérkodás érvényesülnek; gyilkos konokságukban az alpári viccek is megmártóznak, majd szándékosan elmerülnek! – Kápráztatott szenzációhajhász-szemeken át az egyszerűsített Ember is megszerezhető Álmokat kutat s les! Létezésében … Olvass tovább
Anyák napjára Jaj annak, aki árva. Százszor is jaj, aki árvaságra született. Langy-puha öl óvta-vigyázta, majd sírva lökte e tüske-világra. Még nem is eszmélt, már szerzett sebeket. Idegen kéz súrolta a testét, mely ugyan nem ütött, de nem is ölelt soha. Minden szava közönynek ütődött, berozsdált nappalok és csikorgó esték voltak az otthona. A sorban … Olvass tovább
Kendőbe kötve Ember vajon hányszor tévedhetett, S lett úrrá rajt` az érdektelenség? Kinek mondott igen helyett nemet Meggondolatlanul, oly könnyedén? Az időkerék oly gyorsan pörög. Megjelenik, mi elmúlt, mi rég volt: A bánatok, fájdalmak, örömök, S mikor még szerető szívünk lángolt… Élettengerén ring a sorshajó, Mi egy napon majd elsüllyed velünk. Tudom, nem valami vigasztaló, … Olvass tovább
Egyensúlyban Csendes reggel, csipog a fény, zöldülő kert, selyemszatén, béke alszik fűszál hegyén, tücsök cirip halkan zenél. Ébred lassan, nyugalom száll, ágról, ágra vándormadár, hintát lökdös parányi szél, azúran néz, kacsint az ég. 2018. április 29.
Láttalak Láttalak a napba nézni fényétől erőt kérni, és láttam,ahogy a holdat nézve szemed a reményt kérte. A tó vizén arcod megpihent, gondolatodat fürkészem, a jövőt keresem kutatom szemedben. Kondoros 2018 április 24 Oláh Péterné Jantyik.
Mikor a kígyó Mikor a kígyó Édenben megjelent, két tudatlan lélek fogadta odabent. Holott a Teremtő előre megmondta: – Őrizzed a kertet, s ne higgy a gonosznak! Kígyónak beszéde nem elég világos, célozgat, körbeír, rávezet, megátkoz. – Valóban semelyik fáról nem ehettek? ( …irigy az Isten, ki titeket teremtett…) – Ugyan meg nem haltok, de … Olvass tovább
Tavaszi zápor Esővel köszöntött ránk a tavasz, Borús az idő és nagyon ravasz. Hull a sok eső, dörög, villámlik, Nem nyári zápor, mindenki fázik. Tócsákban áll a víz a járdákon, Járókelők állnak az árkádon. Emberek menedéket keresnek, Valahogy fedél alá sietnek. Vigasztalanul esik az eső, Az égről nem tűnik el a felhő. Koromsötét tavaszi éjszaka, … Olvass tovább
Május Etelka Lám Gyöngyöző pázsiton, nesztelenül oson a Tavasz Hirnöke. Észrevétlen lép a gyöngyvirágok-szőtte hófehér szőnyegre. Apró harangok csillingelnek, parányi léptei nyomán. A szelíd szél húzza-vonja, kócolja mézszínű, fénylő haját. Igéző, kék szeme remény-sugarakkal hinti elénk az apró, életet adó magvakat. Teste zsenge harmat – arany porszemek sokasága -, ami permetté válva, pezsegve száll a … Olvass tovább
Nézem a semmiségemet… Semmi-lét meditáció Állok a vakablakomnál, nézem a semmiséget, Fáj. hogy sírok… életem nem ad több lehetőséget… Vak a sötétség, Egy csillag se gyúl éjben. Hideg az ablaküveg. Vak ablaküveg? Hideg, mint fénytelenség a csillagtalan éjben. * Ablakon keresztül, bambán nézem a tájat, Látom, hogy a hóvihar belepte a fákat. Keresem magamban a … Olvass tovább
Igazságot Magyarországnak! Hét vezérek fényes csillag útján, Indultak, hogy megtalálják a messzi új hazát. A Jövőjüket a vérükkel pecsételték meg, Árpád apánk Verecke-hágót átlepte. A vérből királyok nemzedékei születtek, Felépült egy ország, olykor virágzó nemzet. Idegen népek taposták a földbe, Rabigát róttak a nyakunkra ezredévre. Tatár vérebek porig égették fel országunk, Az oszmán félhold 150 … Olvass tovább
Az én utam Utak, vonalak, hol egyenes, hol görbe, semmiből hirtelen a látómezőbe keresztezve egymást, titokzatoskodó, semmibe vesző, és egyre hosszabbodó. Valahol egy vonal, vagy talán egy görbe, sors-utad mutatja, így jár körbe-körbe, itt-ott a sávok egymásba gabalyodva, már őrá figyel – lélegzet-visszafojtva. Göröngyös kissé, néha döcögős, fájó, élet-tragédiáknál riadót fújó, de az én utam! … Olvass tovább