…2018. május 04.-én pénteken, amikor kint virágillatú, langyos estébe kezdett szenderülni a város, csendesen hazarepült a kismadarunk. Kézenfogta az Anyukája, Apukája akiket olyan fájdalmasan, olyan keservesen szólítgatott az utolsó napokban, a kórházi ágyán. Most ismét kislány lehet, egészen apróra összegömbölyödhet az ölükben, megnyugvást találhat a szívverésükben. A testvéreivel együtt kergetőzhet egy végtelen mezőn, ami piroslik … Olvass tovább
Jani bácsi, Pista, Jóska, Laci évek óta együtt dolgoztak a Lakatos műhelyben. Ők nemcsak egyszerű karbantartók, hanem univerzális szakemberek! Bizony sok volt a munka, – a telefon is mindig csengett, – az eszük mégis a vidámságra járt, mindig maradt energiájuk a tréfához. Néha pedig, nem ártott volna egy kis komolyság. Különösen, amióta megépítették odafönt az … Olvass tovább
Csendes magányában ült az asztalnál János és nézte az ablakon át a tavaszi tiszta csillagos eget. Hosszan elgondolkodva nézte a fényes égboltot, a ragyogó csillagokat és ekkor rátörtek az emlékek. Szemét homály borította el, mintha csak egy selyem függönyt eresztettek volna a szeme elé. Nem volt az más, mint a könnyek fátyola, a sok felgyülemlett … Olvass tovább
A hosszú hónapok alatt berögződött szokásukká vált, hogy egymás vállán sírják el bánatukat.Dr. Kovács Kázmér igen híres pszichiáter, rengeteg páciens várja nap, mint nap, hogy a lelküket gyógyítsa. Anyagilag igen kifizetődő, ennek ellenére kezdett ő is szétesni, egyre erősebben a depresszió jelei mutatkoztak nála. Amikor Ágnes először lépett be a rendelő ajtaján, üdítően hatott rá. … Olvass tovább
– Hol van? Itt nincs… Itt sem találok… Na, nézzük meg itt? Hoppá, milyen finom falatot találtam! Na, ennek hogy fognak otthon örülni! Megrágjam kicsit? – szaglászás. – Nem, a többieknek is kell hagyni belőle, majd otthon együtt megesszük. Uzsgyi haza vele, had örüljenek a többiek is! – Apu, nézd, egy mókus! Ott szalad, mogyorót … Olvass tovább
Minden egyes szobán ködként uralkodik a csend. Egyre fojtóbb, egyre nyugtalanítóbb, és csak arra vár, hogy valaki végre megtörje, a légkör pedig felszabadulttá válhasson. Mikör jönnek már? Lábaimat lomha léptekre emelem, az ujjaim pár másodpercig a faajtó jéghideg kilincsén nyugszanak. Miért is indultam? Mintha a ködfátyol az agyamat is befedte volna, gondolataim pedig nem úgy … Olvass tovább
Június hava Május illatát repíti a szellő, Elsuhan, mint a pihés szárnyú felhő. Cudar emlékek repüljetek vele, Óh, te is Nüx, Aithér legyél kegyes. Madarak hada a zafír kék égen, Libben, zizzen dús fáknak díszes éke. Dalolva érkezik június hava, Arcát mossa, pír Napot eltakarva. Selymes pipacsos lángmezőre érve, Pezsdül a természet pezseg a vére. … Olvass tovább
Két fázis van, amit a kvantumfizikában tudni érdemes. Minden fénnyel kezdődik, és sötéttel, anyaggal folytatódik. Egy érdekes momentum ragadta meg a figyelmemet. Eddig mindig a fekete és fehér lyukakról volt szó, csúcspontjukon ideális esetben isteni részecske születve. Magam egy új fejezetet nyitok, a fekete lyukak és inverz világok kontextusában. Van egy gerinccsatorna, amely összeköti „A” … Olvass tovább
ÁTÖLELNEK A FÁK A TŰZKŐDOMB SZERELMEI Ősidők óta emberek lakják, mégis kevesen ismerik, elkerüli a világ. Erdők övezik, tölgyek és diófák, ha átkarolod őket, visszaölelnek a fák. Átadják Tenéked a nemes energiát, Tűzkődomb szerelmei a bódító szikrát. Erre vonúltak el a hódító hordák, vágyódva keresték az isteni sziklát. Ha megszomjuhoznál hűs pince mélye vár, piros … Olvass tovább
Szárról szakítva Zöld minden. Mint a mező. Szabad a szél, leveleket kergető. Ragaszkodunk mint a viràgok. Egy megszeretett helyhez. Ahhoz kinek csókot adunk, a régi kedveshez. Fehér telekből újra születni. Miként a rózsàknak a szúrós töve. Frissen vàgott fűnek, illatos özöne. Viràgzunk : lelkünk az égbe szàll. A felhőkig elér. Megtudjuk mit akarunk, egy kedves … Olvass tovább
Van-e kedvesebb érzés egy alkotónak, hogy ezt a szót, hogy könyvbemutató, leírhatja és el is küldheti a barátainak, ismerőseinek, az alkotás iránti érdeklődőknek. Nálam is ez történt, hogy több hónapi kemény munka után egyszer csak azt mondta a nagyon szigorú és sasszemű főszerkesztő, dr. Kovács Gyula, hogy eddig és ne tovább… . Eddigre már a … Olvass tovább
Gyermeknap Mert mindannyian “gyermekek” vagyunk, élünk és a Dallal hazatartunk. Jó reggelt! – sarj szemekkel nevetek, röpít régi bébiemlékezet. Jó napot! – mindenkivel mulatok, reggeltől estig ünnepet tartok. Érzem, hogy közületek egy vagyok, jókedvem színes visszfényként ragyog.
A pennám nem kapa! (elmélkedések Bordány várából) Az Úristen jókedvében vala, amikor az magyart teremté, múlhatatlan elmét néki ada, mert őt fölöttébb szereté. Nékem is Ő ád tálentumot, eme versek vetéséhez, de nem fizeték érte árendumot míves gondolatim keléséhez. Elmém, minő rokka forga, így meglelém azon sommákat, mikből pennám összehorda csengő-bongó adomákat. Korhol ezé' naphosszat … Olvass tovább
Fenyegetsz Miért fenyegetsz már megint?! Csitulhatnál már el… Érzéki szívem felnagyít, S bánt minden apró jel… Ha tudhatnám a lelkedet, Öröm lenne nekem. Liza, szólj mi fája' szívedet, S légy szerető kincsem!
Életem virága Rózsák illatfelhője alatt, tövised átölelni szabad. Csepp véradó szív mise, habfelhő fehér köntöse. Aggott fa árnyai korona, örökzöld szerelemi ima. Szellő cirógatás levélbe, ajkaink csomagolt étke. Szirom elhull hasztalan, most letépő bizonytalan. Istennőé a lelkem szeme, jövőm belátva csak vele. Nap ragyogva fent halad, csodás virágom hallgatag. Szeretlek mennyei terem, ott bocsáss meg … Olvass tovább
MA VALAMIT KÉNE TENNI… Félrerakom önzőségem, és ma gondolni fogok másra is. Behúztam a kötőfékem – amit mondok, most igaz, nem hamis. Nem nézek ma tévét este, hogy az agyam ne sorvadjon tovább, ki benne az észt kereste, bizony a borjúnál is ostobább. Elcsodálkoztam egy méhen, nem csaptam le rá, mint ahogy szoktam; kell, hogy … Olvass tovább
SZÍNEK (piros,fehér,zöld) Bejárjuk tájait bükkösnek,fenyvesnek, árnyas sétányát sepri nyugtalan szél, hegy oldalán kanyarog friss vízű patak, lombok közt víg madár szárnyra kél. És hívnak tágas,szabad mezők, hol napfény táncol nemes gulyán, közülük egy felbőg,hosszan köszöntve, a többi csak legel,mélán,mulyán. És a határ szétterült,földszagú vetését, az erdők vadjait,a természet törvényét, az otthonok illatos,zöld pázsitját óvjuk és … Olvass tovább
Széljáték Felhőkkel játszott a szél, fehér tüllruháját felvette, a Hold arcát elrejtette, falakat épített ajtót is nyitott rajta, hol van az álom, kereste nagy dirrel-durral újra meg újra. Szerencsére csendet intett a hajnali szép tekintet, könnyezve eltemette a befalazott éjszakát. Fényt csóvál most a szél, kibontja arany sugarát, rejtekhelyre tekereg. Úgy látszik ma szélcsend lesz.
Üzen a nyár Égő nyárnak színes virág palástja, Zöld fű szőnyeg lábam előtt hever, Ezer pipacs tüzét rám csókolja, Virágillat rózsát bont szívemben. Felhők bodra kacérkodik az égen, Boldogságom elhoztad szerelmem, Arany színed tündököl mint régen, Égi dallam tőle részegedem. Százszorszép, alkonyatba szendereg, Lassan elmúlik bennem a varázs, Lelkem kertjében kihűl a parázs. Üzen a … Olvass tovább