Jelen esszémben az álom alaktanáról lesz szó. A fantázia, a képzelet tudattalan vetülete az álom. A képek az álomban ikonok, több, mint képek. A vizuális projekció az álom területén képes megduplázni a képekről való felfogást. Az álomkép más, mint amit eddig mondtak róla. A látott kép periférikus szintje 90 fok, az álomkép ellenben 360 fokot … Olvass tovább
Az idei, a tizennegyedik megnyitóra a göteborgi S:t Jakob templom egyik termében került sor. – Ez a göteborgi magyar kultúra seregszemléje – mondotta Csata Attila, a „Kőrösi” elnöke. Örömmel, de halkan tette hozzá, hogy egyre több támogatást kapunk itt, Göteborgban, de a magyarországi minisztériumoktól és kulturális szervektől is. Az iHuset a svédországi magyarok egyik számontartott, … Olvass tovább
M. Laurens A VÉNSÉG A vénség fakó, szótlan sorstárs, Arca szikkadt és két szeme jég, Görnyedt hátáról sorsa lóg le, Gúnyája kopott s mosatlan rég. Hitében már rég csalódott, Mindkét lába reszketeg ugyan, Falakba kapaszkodva csoszog, S életeddel mégis elsuhan… Budatétény 2018. július 6.
Plakátszemek Plakátszemében a jeges űr forog, vakon kavarognak benne szép korok. Béna szájáról szavak pörögnek le, hullanak szét gyűrötten, megrepedve. Kihunyt papír-lelkében az alázat, (öreg vagyok már, nem várok csodákat). – mégis megérintem, beleremegett. Ígérj szépet!-kértem, de ő csak nevetett. Elszállt már öröme, felette csend lobog, szikkadt erein fájdalma felzokog. Minden konok igyekezet hiába, hangok … Olvass tovább
Te vagy az egyetlen Te vagy az egyetlen lány a képen… Ki úgy mosolyog rám, úgy érzem… Ki rám vár parkban már régen… Ki szemét villantja rám, oly szépen… Csókot ad éjszakéban mert kérem… Ő néz rám oly borúsan; nem értem… Ő az, ki szeret engem, óv szépen… Ő az, ki szerelmet vall a réten… … Olvass tovább
Az Öreg halász–Csontváry festménye után Komoran ül a tenger szélén homlokán ráncok búsulnak bajusza része szakállának bekerítve nemtörődöm létét . Korán elindult kis bárkájával annak rendje s módja szerint ürességbe merül tekintete üres halóba csüng keresete. Nem talált ma semmi értelmet egy hal sem kereste a vedrét homlokán a sok redők mellett keserűsége szűkíti a … Olvass tovább
Térdepelve Elmúlt áldott perc, szántja a homlokom, némán mosoly, elkapom ma, holnapom. Gondolat rohan, emlékek labirintusában, látója, hatalmában integet, felém bátran. Kezem várj még, emlék, megemlékezem, összekulcsolt múlt, csokrát dobja nekem. Ragyogva ugrok el, fújva a gyertyát vakon, kikívántam beteljesült, űrködben hagyom. Szeretet csepereg el, a lélek hő udvarában, szempár, időkép pára ma, hullócsillagában. Lebegtető … Olvass tovább
FÉNYEK ÉS ÁRNYAK MÖGÖTTEM Ej,barátom,de vén lettem, elszállt az idő felettem, rég felépült lelkem háza, nem voltam senki szolgája, szabad se vagyok,köt a hűség társhoz,tiszta hűelvűség, ha elvágyódtam,visszajöttem, fények és árnyak mögöttem, mindig emberi szóra vártam, szívem ajtaját sosem zártam, és elfogadtak jó barátnak, mikor fontos voltam másnak, ha vétek kövében megbotlottam, szakadt gúnyám megfoltoztam, … Olvass tovább
Árnyékrajz Ólmos szürkület csendje árad. Távolban felriad egy madárka. Furcsa, fekete árny egymásután, gyorsan rajzolni kezd a házfalán, ágakat rajzol, leveleket rak rá, mért nincs néki színes ceruzája? Sétálok a ringó félhomályban. Nyújtózik az árnyék, újra csend, gondolat zajong csak fejemben. Hallod – kérdezem magamtól: éhesen sír egy kisgyerek, valahol hajléktalan álma szuszog a padon. … Olvass tovább
Négy őselem Fönn a Tűz, korongja izzik véresen. A Levegő körötte derűs kék elem. Lenn a Víz, hullámzó erő, végtelen. És a Föld, csak züllik, züllik énvelem.
Eilat Eltűnt a csönd, a tenger hullámai sápadt holdfényt tükröznek, álmokat törnek a sziréna sikolyai, valahol a házak közé bújt az élet, a félelem süvít át az éjszakán, szavak törnek félbe, hallgat a világ, a sörhab már száradt a pohár falán, s elhervadt minden szál virág.
SZÍVEK KÉPLETEI Marcangolódik már szüntelen rakoncátlankodva a hősszerelmes Szív érzéki örömök szent katlanában! Fortyogó üstök mélyülő krátereiben végzetesen nagyokat dobban! Ismételhetetlennek érződik a kitölthető Mindenség is! Lángok lobbanó, harmónikus dallamaival, láthatatlan, titkos telepátiák otthonaiból délcegen kilép s önmagára rátalál egy-egy romantikus-szende sóhaj, s vágy-szonáta! Adakozó szeretet-hűséget csókolunk örök ajándékként egymás ajkaira! – Önzetlen szolgálni kínzó … Olvass tovább
EGY VÁGY PERNYEKÉNT MEGMARADT VERSEI (ciklus) Kinyílt virág Üdvömön túlról nyúlik ide lényed. Kíváncsi mondat, játékos remény. Oka a belső kigyúló fénynek. Semmi nem durva, semmi sem kemény. Lágyan és üdén nyílsz ki most bennem. Félelmed kincsem, erényre fakaszt. Dolgomat féltőn, kitartón teszem. Jó volna látni rezzenő hajad! Bimbódból virág, szívedből csókod öleljen át (a … Olvass tovább
temető temető csöndes sikolyok és égő gyertyák koszorúk súlyát cipelő sírokon sírás fejfákat markoló ráncos vén kezek lassan hegedő sebek elgennyedt sebhely a lelken csokorba rendezett részvét illő részvétel lesütött fejek kutató szemtelen szemek riadtan ránduló redők az arcodon és szánalom és félsz most még itt állsz és élsz de félsz
Csak úgy egyszerűen Csak úgy egyszerűen szeretnék sétálni az úton, hogy ismerője legyek az évszakoknak, szélnek, a suttogó sárgult falevélnek. Csak egyszerűen szeretni akarok. Fát az út szélén, bujkáló fényeket a lombok közt és az egyre halkuló madár éneket. Csak egyszerűen az életet akarom látni, mikor ébred és meghal. Tudja az időt s a dolgát. … Olvass tovább
Menhelyi kutya dala Szűk a ketrec ez a világ rombolni nem merem falát simogató gyengéd kezek hazavisztek – ugye lehet? Nekem is lesz új családom nem is tudom mire vágyom kicsi házba biztonságban élhetnék mint hajdanában. Sétálni visz hosszú madzag kezed „csókkal” halmozom – hagyd fürdés játék pár kedves szó ez a világ lenne most … Olvass tovább
Maradj Mikor a nap a víz tükrében csodálja magát Mikor a hullámok elérik a Balaton pártját Mikor a csillagok ragyogják be az eget Vedd kezedbe poharad, koccintsunk egyet Drága nyár szeretlek, bárhol is legyek Ajtóm, ablakom mindig nyitva áll előtted Kiskertemet színes színekkel színesre festetted Madarak dallamával napomat szépítetted Most dús fa lombjai alatt békésen … Olvass tovább
tanultam emberi nyelven magyarni szavakat egymáshoz de ez a szúrós szárú vágott vegyes világ valahogy mindig mást hoz ánglius kór szlavofil mákvirág german-izmozók bicepsze ugrál és egyéb bábeli zűrzavar csíráz mi meg elakadtunk szvatopluknál és zavarnának külső urál szélire ha az emberfia nem vigyáz
Jószerencsét Halk szó a sorsod, a bányalovak sem beszélnek, vakon húznak, s nem mozdulnak, ha egy csillével többet kötnek. Fekete por lepi belsőd, míg kínlódva ki nem köpöd a szanatóriumban beteg tüdődből. Bányászpénz jutalmad, miből pár korsó sörre telik, s a gyerekeknek téli ruhára. A pajzs belemar a szénfalba, a te húsod szaggatja szét cafatokra. … Olvass tovább
KÁPRÁZATOS VIZIÓ Tomboló nyárban, Negyven fok felett, Ha lehunyom a szememet Elmélázva, elmerengve, Könnyű testedet látom Forróságtól elpilledve Kifeküdve mustrára elpihenve plédekre, A Te szemed is félig lehunyva, Alélt testeden Naptej csillan, Kókusznak édes leve, És pilláid homályából Izmos testek duzzadását látod, Érzéki szerecsenek állnak körbe Pálmaágakkal övezve, S strucctollak susogását hallod, S lágy szellő … Olvass tovább