Szívgyökér Faludy Györgynek tőled próbáltam tanulni a legelejétől fogva kihez a rokonszenv és a tisztelet fűzte a frigyet ki a forró szén helyett a szavaid fogtad marokra hogy az vigasztalja meg a megszomorodott szíved mikor hiába remélted és áhítottad a szebb kort mikor nem volt nagy kereslet a költőkre és a hitre akik ellen a … Olvass tovább
Nyárfa Monet-t megihlető vízparti topolya, fűzfapoétáknak közkedvelt toposza. Vattázó termése nyár eleji varázs, mindent beborító allergén havazás. Langyos fuvallattól rezgő a levele, vihar öklelését tűri a jegenye. Tövében, bősz nyáron enyhet ad az árnya, fönn a tetejében száz madár-kaszárnya.
Rám nézett a Halál Tompa fényű csillagok hideg, kék ölén lobognak boldogtalan emlékei hallgatag koroknak. Míg erőtlen elmém kerengve bejár száz utat, injekciós-tűből fut vérembe a ködszemű kábulat. Kihűlt planéták felettem, s orvosok tudománya, felnyitott mellkasom égi lelkemnek földi ágya… …órák hasadnak percekké éles szike pengén a fájdalom hűs fátyla porlad el szívem melegén. Merev … Olvass tovább
Liza I. Szeretem, amikor mosolyogsz, Imádom, ahogy rám vigyorogsz. Szeretek reggel veled kelni, Imádok a kenyeredre vajat kenni. Szeretem a kezedet fogni, Imádom szomjam a csókoddal oltani. Szeretem nézni barna szemed, Imádom, ahogy néz kacér tekinteted. Szeretem veled nézni a Napot, Imádom veled lesni a sok csillagot. Szeretem veled nézni a tévét, Imádom, hogy mindig … Olvass tovább
NYUGI, HAVER! Mint a füst, mely a semmibe vész, úgy illan el olykor a józan ész. Sebaj, haver, egyetlen reményem, hogy vaj is lesz majd a kenyéren. Mindig pózolsz, így többnek látszol, éretlen fejjel felnőttet játszol. Nyugi, haver, egyetlen reményem, kolbász is lesz majd a kenyéren. Ha nincs áldás a munkán, fájlalod, kemény italba fojtod … Olvass tovább
Ismét bedagadt a bokám, pedig csak a piacon voltam bevásárolni a vasárnapi ebédhez, amely szent családi összejövetelnek számít a házasságkötésünk óta, egész pontosan negyvennégy éve. Fiatalok voltunk és mindent egyszerre akartunk. Dolgoztunk, tanultunk, színházba és moziba jártunk, ráadásul semmiképpen sem szerettük volna kihagyni a baráti beszélgetéseket, házibulikat sem. Ez utóbbival akadt némi gondunk, miután férjem … Olvass tovább
Április csókja Anyàm csendes éjt – Àlmodik. Csukott pillái alatt imádkozik. Hogy e világ, e fránya sötétre, megnyugvàst osszon az ég végre. Künn lassan virrad, fáradt szél búgva, muzsikál ràja. Csókot ad az ablaknak lapjàra, felkelő Napnak karimàja. Madarak fecsegnek, az orgonafáknak ágain. Megpihen ott az élet, selymes szirmú apró virágain. Repedezik a föld, mint … Olvass tovább
Őszi levelek Itt van az ősz, itt van újra, S hull az erdő levele. Szél átkapcsol default „FÚJ”-ra, S lombra mutat: „Le vele!” Szállnak kerti bőgésneszek: „Ma még almám nevelem, Ám holnap már kopasz leszek, Szél rázza le levelem!” Térdig ér a levélszemét, Itt az ősz, nincs kímélet! Na, majd írok neki szemét Vakosító email-et! … Olvass tovább
Hitehagyottan Én hittem: ember vagyok. Szabadon élek, míg meg nem halok. Most: világom tört tükör. Egy megrepedt arc s egy vérző ököl.
Konfrontáció Varjak üvöltenek, Az álomképeket károgva elriasztják. Kétségbeesve keresem, Karjaim őt várják. Amint kilépek az álmok börtönéből, A szépet Látni szeretném szétáradni: Átölellek, hozzád bújok. Bújnék, de nem engedi anyád. Tán már meg sem ismersz, Nem tudod, ki vagyok. Úgy sajog a szívem, A fájdalom engem elemészt, elsorvadok. Kacagsz. Úton – útfélen, Mert ma még … Olvass tovább
Kétségtelen Álmodok Napot csillagfényes rétet álmodom a rendet feledem miértet süteményt eszek tejjel nagy titokban Mikulásnak lesz hazudom pirosan recseg az ágy is alattam az élet fogyni kéne már megremeg a létem szánkáznak hamar fagyos szentek újra laza szemmel nyúlik pulóverem ujja bevackolom magam állig húzom zipzárt rémülten szalad el aki engem így lát lángoló … Olvass tovább
Angyaltánc (A készülő gyermekvers kötetemből) Angyal táncol kint a jégen, Pörög-forog jókedvében. Ügyes nyolcast vígan rajzol, Korcsolyája színaranyból. Angyal táncol kint a hóban, Már a nappal elfutóban. A Hold fénye kézen fogja, Ezüst fénnyel beragyogja. Angyal táncol bent a fényben, Gyermekszívek rejtekében. Minden percben vigyáz rájuk, Csókkal kelti anyukájuk.
A vers… Vers az öröm, és vers a fájdalom, vers a tegnap, és vers a holnapom. vers a napfény, s vers az üvöltő szél, vers a lélek, mely benned szárnyra kél. Vers az erdő, és vers a zöldellő lomb, vers a téged ölelő megannyi domb, vers a szív, a zene, ha tánca dobban, miként a … Olvass tovább
Mint a kertek Jó reményem holt papíron napba sírom, fénnyel írom önmagamhoz szólva nektek: élni úgy kell, mint a kertek. Mindig talpon, frissen, ébren, csend-virágzó békességben, hogyha erre jár a Gazda, keblét büszkeség dagassza. Mert tiéd a sorsa félig, s majd gyümölcsödet, ha érik, őz-szelíden s eltökélve ejtsd az éhezők ölébe. S hogyha kedved télbe … Olvass tovább
A zene Ha megkérdezné tőlem valaki, Mi az mi nélkül nem tudnék élni, én azt mondanám, hogy a zene Mert attól lesz a szívünk tele. Zene nélkül az élet sivár lenne, Örömöt nem találna senki benne. Mert a zene egy csodálatos dolog, Mitől szívem oly' hevesen dobog. Zene nélkül meghal a lélek, És utat hagy … Olvass tovább
Lám Etelka Őszi holdfény Ő szi holdfény sugara csillog a sima víztükör tetején Sz irmai a fehérrózsának, halomba hevernek az út mentén I llatos fenyőfák lombjai suttognak a sötét erdő szélén R ejtélyes tündérként lebegnek a mélykék tó közepén Ó vlak és féltelek, alvó tested rásimul az őszi avarra Zs ámolyod aranypántja ráragyog hamvas arcodra … Olvass tovább
Megszülettem… magam nélkül! Megszülettem, akarat nélkül… Meghalok biz\’, akarat nélkül… Addig élek, akarat nélkül. * Nem kértem létet… Élek, mert megszülettem. A halált sem akarom. Akarat semmis, Születtem, élek s halok… Ezt kényszerből kell tennem. * Nincsen akarat, Se színeső- szivárvány, Életem hideg. *** Megszülettem, akaratom ellenére… Meghalok biz\’, akaratom ellenére… Addig a lét… akaratom … Olvass tovább
Hiba a gépezetben Minden reggel szól az óra, Indul a robot a hívó szóra. Kamerákon mind megfigyelnek, A monitoron apró pont, egy jel. „Vegyél, és csak vegyél!”, Mondja egy mosolygó hirdetés. Fogaskerekek között őrlődünk, Egy zsákban kis porszemek vagyunk. Nem fogunk engedelmeskedni, Rendszerszolgákként meghalni, Teszünk róla, hogy elérkezzen: Legyen hiba a gépezetben! Hamis a nemzet, … Olvass tovább
Új lak Betyár kutyánk házat kapott, mert a régi ütött-kopott. Nem akart ő másik kéglit, megsiratta azt a régit. ! Mikor látta az új lakot, tájékáról is „elhúzott”… Majd lefeküdt a küszöbre, de a házba mégsem ment be. A nagy dacnak szakadt vége, benézett az új „kéglibe ” ! Hamarosan meg is szokta, nem sírja … Olvass tovább
Nyár-végi búcsú Lassan elmúlnak a hosszú nappalok, szedelődzködik immár buzgón a nyár, puttonyába rakja, mi jó és szép volt, s itt marad nekünk a kifosztott táj. Halványabban pislognak a csillagok, ökörnyál úszik az elpilledt mezőn, ördögszekeret hajt a rút őszi szél… de bennem a nyár még visszaköszön. Röpke bája hív a magányos parton, – homokórában … Olvass tovább